Valami történik velem. Átrendeződtek bennem a szavak értelmei, értékei. Alapvetően másképpen állok az emberekhez, pozitívan. Azért csinálok dolgokat, hogy nekik jó legyen, még ha nekem sokszor látszólagosan károm is származik belőle. Ezért sokan minősítenek, sokan pedig aggódnak. de van itt egy kis mellékhatás is, ha ez az. Igazából nem tudom eldönteni, mert nem láttam erre figyelmeztető jelzőtáblát. mintha nem lennék képes szerelemre, olyanra, mint régen. Őrült, vad, szenvedélyes, térdremegős szerelemre, csak egyszerűen szeretek.

Fiatalkori párkapcsolataim tapasztalatai alapján fejben felépítettem egy ideált arról, hogy milyen társra is van szükségem.
A sors úgy hozta, hogy harmincéves koromra véletlenül össze találkoztam azzal a nővel, aki maximálisan megfelelt ennek az ideálnak.
Nyolc éven keresztül éltünk boldogan, amikor is egy váratlan eseménysorozat olyan változásokat hozott az életünkbe, aminek köszönhetően az ideál megváltozott és végül véget ért a párkapcsolatunk.

Nézegettem a Momentán társulat improvizációs jeleneteit és csodáltam a fiatal színészeket, micsoda spontaneitással, lélekjelenléttel rendelkeznek! http://www.youtube.com/watch?v=VkfshBiK2RM
Ehhez az improvizáziós színházhoz kell aztán lélekjelenlét,
spontaneitás, hogy mindig valami frappáns szöveggel tudják folytatni a
jelenetet!

Én bizony, a legtöbb helyzetben lefagynék, egy árva szó sem jutna az eszembe! Csak pörögnének a gondolataim, de semmi értelmes nem jönne elő belőlem. Erről jutott eszembe: