Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Én azt figyeltem meg magamon, hogyha az eufórikus érzés rám tőr, valamit nem látok tisztán magamban. Ilyenkor persze, jön is az életben olyan dolog, ami az elszállt Egómat visszarántja.

Az eszme, amit szeretnénk már élni, olykor elhiteti velünk, hogy már ÉLJÜK is, mégis, egy pillanat alatt összetörik a HAMIS ÉNKÉP, egy érzelmi reakció miatt. 

 

Vágyak és félelmek bonyolult szövedékében éljük az életünket. A vágyaink megvalósításért kiáltanak, a félelmeink elől menekülünk, ... ha így folytatjuk, sosem lesz nyugtunk! De a vágyak és félelmek csak azért okoznak ekkora káoszt bennünk, mert nem tudjuk kezelni őket, nem vagyunk elég tudatosak bennük!

A dualitás és a szenvedés mindaddig folytatódik, amíg az alany (tudat) bármely jelenséges objektumra összpontosít, legyen az fizikai vagy nem fizikai, és azonosul ezzel az objektummal.
Az önmegvalósítás fő célja a valósággal és az Én valódi természetével kapcsolatos illúziók eloszlatása a szenvedés csökkentése érdekében.
A legtöbb Advaita tanítás ébrenléti világközpontú, és ez problémákat okoz, és megnehezíti a békét és a bölcsességet.

.

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.

Erdok016.jpg

Vágyott a csendre, ezért kikapcsolt minden hangforrást, már amit ő képes volt kikapcsolni.
Vendégeket várt, megbeszélték páran, hogy nála szilvesztereznek.
Végzett a főzéssel, rendet rakott, majd vizet engedett a kádba , majd sót szórt a vízbe.
Jól esett a forró víz, behunyta a szemét, ellazult.
Most is, mint máskor, mikor behunyta a szemét, megjelent egy nagyon öreg arc, az arcon csak egy szem volt látható, körülötte ezernyi ránc . Tudta ez az ő öreg lelke.

Tegnap történt, még sosem volt ilyen. Két éve költöztünk ebbe a lakásba, már az első napokban jött fel az alsó szomszéd a nyolcadikról, hogy valahogy víz került hozzá szerinte tőlünk. Majdnem minden hónapban volt valamilyen vizes esemény ami beázást okozott nála.

A lakástulajommal állandóan ment a játszma, hogy most tényleg tőlünk ázik be vagy csőtörés van vagy szivárog valahol a rendszer és időnként megjelenik a víz az alsó szomszédnál...

Tegnap minden vitán felül kiderült, hogy tőlünk ázott be. Legalább is tegnap biztosan.

Mióta itt vagyok, elég gyakran megyek haza. Úgy érzem, szükségem van rá. Augusztus közepén jöttem vissza és terveztem, hogy november első hetében hazamegyek, utána pedig Karácsonykor. Megérdeklődtem a jegyet, lefoglaltam, de még nem fizettem ki. Először fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha itt maradnék Karácsonyig, vagyis majdnem 4 hónapot. Ki akartam próbálni. Természetesen bennem volt a gondolat, hogy oké, most jól érzem magam, de mi van, ha októberben meg már nagyon vágyom haza, jegy meg sehol. Jegyet talán még vehetek, csak esetleg jó drágán.

Nagyon sokat beszélek. Már észreveszem magamat, hogy mikor valakivel beszélgetek, akkor is sokat akarok Én beszélni. Mindenre van ötletem, történetem, saját tapasztalatom. Mostanában van bennem az az érzés, hogy szívesen hallgatok másokat. Mit mond? Mit üzen nekem? Mit tanulhatok belőle? Miért pont azt mondja? Persze ez is rólam szól csak kicsit másképp.

Azt hiszem, megtaláltam Istent.

Az entrópia az az energia, mely mindig növekszik, anélkül, hogy azt külső forrásból táplálnák. Az a teljességet magában hordozó formátlan, amorf, massza, amiből bármi lehet, tehát potenciálok, a lehetőségek és viszonyok szabályok nélküli összessége, maga a káosz, maga a teljesség

A cikket itt írtam meg: http://hajdum.blogspot.com/2010/05/megfoghatatlan.html

Folyt. köv.:
Nos, idő síkjai.
Nem tudom hogyan éreztétek már az idő múlását. Szémomra sántít a nyugati világ ketyegős megoldása. Hiszen 1 jó baráti beszélgetés alaklmával, hogy elröppen az idő, miközben a fogrovosnál ülve, már korátsem annyira. Jobban szeretem a keleti hozzáállást, miszerint az idő sosem egyenletes, inkább mint az Ekg vonalaihoz hasonló mozgásban van. Nem is tudok órát hordani, arról nem is beszélve.

Mi is az alap elgondolás?

Tudta hová menjen. Volt egy vendég-hajó kikötő, kocka alakú pici moló, amely a vízen lebegett. Egy hajszálvékony pallón lehetett bemászni rá. Aznap is, mint minden nehéz pillanatban odamenekült. Bemászott, törökülésben ráült, behunyta a szemét és látta a Dunába szórt szeretteit, beszélt hozzájuk...nem a hamvakhoz, az élő kivetülésekhez. Már akkor is sokat sírt, nagyon nehezen viselte az életét, a magányt. Ott, abban a pillanatban épp a mesteréhez beszélt.

Sziasztok. A helyzet a következő,mindig is különc gyerek voltam,jelenleg 24 éves vagyok. Mostanában nagyon nehéz minden,régóta van egy lány az életemben,akiről tudom,hogy szeretem,de egyszerűen elnyomom az érzéseim (még magamnak sem vallom be őket,inkább csak elfutok és elhitetem,hogy nem így van) ,mert félek a boldogságtól. Rengeteget szenvedtem az elmúlt években, Crohn betegséggel is diagnosztizáltak,aztán javult a helyzet....viszont mostanában kezdi feladni a reményt,mert úgy érzi képes lennék arra,hogy véghezvigyem a dolgokat,még sem fogom tenni.