Érintés!!!
Levelezek egy sráccal. Itt ismertem meg. :-) (Ezúton is köszönöm Őt Neked, Sanyi!!). Mélyen beengedtük a másikat egymás lelkébe. Fölösleges szégyenérzet nélkül. Biztos, hogy azért is, mert nem találkoztunk még soha.
Szombaton eljött a koncertre, ahol énekeltem. Megéreztem, hogy Ő az. Mégsem közeledtem hozzá, ő sem hozzám, így telt el az éj. Hazament, mielőtt vége lett volna a koncertnek. Felfedvén inkognitóját, rám mosolygott... Minden benne volt abban a mosolyban.
Persze szinte rögtön levél várt és ment...
De...... Mióta komolyabban átadtuk magunkat egymásnak, már hiányzik az érintés!! Mindig tudtam, hogy nekem az érintés nagyon fontos!! De folyton emlékeztetve vagyok erre a "perverziómra" a Sors által:-))
Ha valakit szeretek, ölelem! Nagyon szeretek ölelkezni. :-) És engem is szeretnek ölelgetni a haverok, barátok. :-) Jó érzés, azt mondják. És hiányzik az ölelésem, ha sokáig nem találkozunk. :-))) Azt az érzést, amit az ölelés ad, nem adja meg semmi más!
Szóval most, hogy láttam, de nem érinthettem, simogathattam, ölelhettem meg, nagy hiányérzet van bennem!!!
Kicsit akkor is ez van, ha van valaki, akit szeretek, de ő nem ölelgetős. Ez ritka, de van. Akkor csak futó érintések vannak, felületesek. Ezzel kell megelégednem. :-)
Nem mondom, hogy nincs benne szexus, ha pasiról van szó. De annyi csak, amennyi természetesen nő-férfi közt van, mert más a rezgésük. Van, akinél több, de ez van. :-))) Ettől a minősége más csak. Az intenzitás nem. Hiszen őszintén ölelem a barátnőimet is.
Hozzászólások
16 hozzászólásElső lépésnek szép.. :-)
De miért az érintést adtad címnek ?
Biztos hogy elég ha lelketek találkozik ?
Remélem tovább és főleg hogy előbbre juttok. Együtt, vagy előszőr egymás felé.
Fontosnak tartom az érintést az emberek közt. (Fura, hogy épp pénteken volt az ölelés világnapja. :-) Az én történetem csak példa volt.
Kíváncsi vagyok, kinek mit jelent másokat megölelni? Mit jelenthet a férfijainknak: Sanyinak, Balage-nak stb... (van, akiről nem is tudom,fiú-e.:-). Kíváncsi vagyok a hétköznapi és ezoterikusabb történésekre.
Egy barátnőm huncut mosolya is eszembe jut, amit akkor kaptam, mikor azt mondtam: az angyalok érintésében (bennük) nincs semmi szexualitás. :-)))
Persze én még nem kerültem közel érzetileg angyalhoz, ő meg igen... :-)))
A mi történetünk barátsággal, szeretettel végződik. Bárhogy is lesz. Megszentelt házasságban élek. :-)
Érintés? Hiszek az érintés erejében. Hiszem hogy ugyan az a szó máshogy hat ha érintéssel együtt jár, mint nélküle. Igyekszem figyelni az érintéseimre. Alapvetően kíváncsi típus vagyok, de nem elég a szemem, kézzel is szeretek "látni". :-)
Ölelés ? Amíg nem volt társam, nem is tudtam igazán, mennyire szeretem az ölelést adni/kapni. Néha nem is vágyom többre, csak egy meleg, puha, vagy erős vagy vígasztalaó, vagy bátorító, vag csak szeretgető ölelést adni/kani. Hála az Égieknek hogy a Társam ölelésben is társam :-)
Bevallom, gyakorolnom kell még a szeretet kimutatását, de napról napra könnyebb lesz. A jó ölelés egyfajta meditáció is lehet. Két ember bizonyos fokú és minőségű eggyéválása. Egy jó ölelés felér egy Reiki kezeléssel.
Balage
Ha így, akkor talán segít ha előbb a nézés, mosoly melegét fogadod be (na, már én is ilyeneket írok! Köszi, Sanyi! :-)))
Hagyod, hogy megmelegítse a szíved, beléd bújjon az öröm. Én már olyankor nem bírom ki, hogy ne öleljem át, mikor mosolyogni kezdünk! :-))
Van egy barátom, aki sztem enyhén érintés-fóbiás, vagy legalábbis nem szereti az intim közelséget, még ennyire sem! Nagyon nehéz megállni, hogy ne bújjak hozzá. Néha megengedi, ha épp jó kedve van. :-) Remélem, akkor neki is jó, mert olyankor kicsit visszaölel, még a fejünkkel is összehajolunk kicsit. :-)
Szeretek ölelkezni!!!!!:-) Ölelkezni jóóóóóóóó!!!!!!!
Emlékeztek? Néhány éve kezdték sugározni a tévében a kicsiknek szóló Teletubbyt. Jópofa színes gyerekformájú figurák szokása volt mindig a nagy ölelés felkiáltással megölelgetni, megringatni egymást.
No sex, no stress...csak szeretnivaló, szívmelengető, gyermekien bújós.
zsuzsa
Drága Gyöngyház!
Ismersz már egy ideje, megosztom veled örömöm-bánatom. Társam vagy az ölelkezés szeretetében. Az alatt a közel 11 év alatt, amíg nem volt Kedvesem, a Te és hozzád hasonlók ölelése, finom érintései tartották életben a lelkem azon részét, ami folyton szeretetre szomjazik. Voltak csodálatos ölelkezések, olyan nőkkel, akik közül volt olyan, mint egy szivárványszínű tündérkígyó, volt egyszerű, mint a frissen szántott föld, vagy vad, mint egy éppen ébredező lélek, valahonnan az alsó asztrál-dimenziókból. Azt hiszem, tudod, kikről beszélek. És szívesen fogadom férfiak, szívbéli jó barátaim ölelését is, és viszont.
Hiszek az ölelés gyógyító erejében. Nem tanultam, de tudok vele gyógyítani. Láthattad magad is működés közben.
És hiszem, hogy fontos a mérték. Körülfonni, mint a folyondár, dédelgetni, mintha magam volnék egy fészek, egy puha kuckó, kinyitni a szívem, de közben olyan maradni, mint egy felkiáltójel, tudatos és éber. És látni, mikor elég belőlem. Nem megfojtani.
sziasztok!
nekem az ölelés "alapvető" dolog.
aki fontos, akit szeretek, azt minden találkozáskor és búcsúzáskor meg "kell" hogy öleljem. ha ez valamiért elmarad, akkor érzem a hiányát, ami szinte fáj. :)
Egyszer régen, kislánykoromban rámnézett valaki... nem történt más, csak egymás szemébe néztünk... nem mint férfi a nőre, hisz kislány voltam még, olyan 12 éves forma. Csak minrt barna szem a barna szembe. Vagy mégis kicsit több volt ? Aztán eltelt jónéhány év. Úgy 10 is lehetett. Aztán valaki rámnézett. Az arcára már nem is emlékeztem, de a szemére igen. Belenéztem, s rögtön tudtam, Ő az. Mai napig sem tudom mit látott, nézett bennem. Én egy jóságos atyai tekintetnek éreztem, de olyan meleg, elfogadó, elnézőnek. Nem tudom az Ő szemén át ki nézett rám, de nagyon jó volt megmártózni benne.
Nem beszéltünk egymással... A szavaknak nem si lett volna értelmük.
Nem, ez nem egy romantikus leányálom.
Ez egy csepp a végtelen jóság/szeretet megtapasztalásából. Időnként felidézem, s jólesik még az emléke is.
Köszönöm Neki!
Tavaly koncerten jártam. Snétberger Ferenc a Zeneakadémián játszott. Az Ő előadása valóban játék. Együtt él a gitárjával, zenésztársaival, és a zenével. Amennyire riportokból meg lehet ismerni valakit, Ő egy IGAZ ember. Szerény, kiegyensúlyozott, családcentrikus, származását bevállaló zenész.
Már a koncert előtt láttam, hogy árusítják a CD-it, s mint kiderült utána dedikál is. Ha addig gondolkodtam volna is az amúgy is borsos árú koncert jegy után a nem olcsó CD vásárlásán, a lehetőség hogy testközelben találkozhatom Vele, segített eldönteni a kérdést. Valahogy úgy alakult, hogy a ruhatár és egyéb szöszölés miatt utolsóként értünk oda a dedikáláshoz. KÉt CD vettem, amikor cseréltünk, véletlenül megérintettük egymás kezét. Ez az érintés számomra erősebb érzés volt mint az megelőző egyébként gyönyörű egész koncert. Mosolyogva rámnézett, elnézést kért, én meg csak ÉREZTEM.
Nem a férfit láttam benne, hanem az EMBERT.
Ezt az érintést magamban őrzöm...
Ha erre valaki azt mondja, hiányom van, akkor ez így most tudom, hogy nem igaz. Szerencsém van, bőven kapok szerető érintést. Ez másról szólt. Hogy miről ? Pontosan nem tudnám megfogalmazni, de jóleső volt, s az emélke elkísér.... Örökre... (?)
Sziasztok!
Most találtam ezt az oldalt, és látom, hogy régen nem írt ide senki, de én azért leírom, amit gondolok.
26 éves csajszi vagyok, illetve nem is csajszi, és nem is pasi, csak egy ember.
Miért is írom ezt?
Mert születésem óta "falra mászok" az emberi érintéstől.
Ezért nem vágyom intim érintésre sem.
Egyáltalán nem vágyom sem pasira, sem nőre. Szóval nem vagyok sem hetero, sem bi, sem homo. Sem semmi.
Persze, már volt párom, és szeretkeztem is. De én csak arra vártam, hogy mikor lesz már vége.
Szóval reméltem, hogy nem vagyok egyedül ezen a világon!
Már sokan próbáltak meggyógyítani. Hasztalan....
Minden jót nektek!
Szilva
De Te nem gyógyultál meg.
Mert nem akarsz meggyógyulni.
Neked szükséged van a nyavalyádra.
Ha nem lesz szükséged rá, el fog tűnni.
Mire jó neked ez a nyavalya?
Ha minden előnyét felsroltad a nyavalyádnak, elvezethet a lelki okhoz, ami miatt szükséged van a nyavalyádra.
Ha akarod, akkor felszámold az okot. Ha nem, nem.
Minden jót neked!
:)
Nagyon sok féle oka lehet annak, hogy nem szereted az ölelést, nincs ezzel semmi baj. Az hogy ez belül bánthat jelzi, próbáltál már tenni ellene, eddig még nem jártál sikerrel.
Létezik egy elmélet, miszerint minden embernek van egy elsődleges szeretnyelve. Az elmélet megalkotója öt nagy kategóriát különít el, végig szem elött tartva azt a tényt, hogy ezeknek nagyon-nagyon sok nyelvjárása létezik, de az öt alapkategória szerintem találó.
Bár azt saját tapasztalatomból tudom, hogy ha nem a te szeretetnyelveden szólítanak meg, akkor a többi elöl akár teljesen elzárkódhatsz, és azokat bizony a pokolba is kívánod. Ez az emberben egy nagy nem szeret engem senki érzést okoz, az esetek többségében igen erős nemszeretem érzéssel, de nem kell mindenkinél így legyen.
Nem gondolod, hogy emiatt távolodttál el az emberektől egy kicsit?
Tamitek
P.S: ha tudsz támpontot adni, akkor lehet hogy megkereshetjük a következő lépst? ;-)
Látom rég nem írt ide senki, de úgy érzem muszáj kiírnom magamból annak egy részét, ami bennem van. A barátok ezt nem értik meg...
Nagyon szép dolgokat írtatok itt páran, amik őszintén meghatottak.
26 éves srác vagyok, kb 5 hónapja egyedülálló és a mai este elért egy óriási szeretethiány hullám...úgy érzem meggebedek, hogy nincs kit megérintenem, megölelnem...hogy nincs ki megérintsen...
Annyira hiányzik, hogy azt el sem tudjátok képzelni...Egy baráti, szülői ölelés nem elég, sőt nem is hiányzik. A gyengéd érintés az, ami kell!
Nyugi,majd lesz.
Ne keseredj el,ez most csak egy hangulat,rád tört,ne engedd ,hogy leteperjen.
Képzelj el valakit akit szeretnél,és telj be az érzéssel.