Már korábbi álmaimnál is gyanús volt, de a ma éjszakai álmaim végképp elbizonytalanítottak. Ki teremti az álmot? Biztos, hogy én álmodok?

Eddig én is azt a nézetet vallottam, amit a legtöbb lelki irányzat tanít, mégpedig hogy az álmaink során a saját tudatalattinkból vetítjük ki a történetet és a szereplőket, így gyakorlatilag önmagunk nem ismert részeiből kreáljuk az álom cselekményét.

Sokat dolgozunk életünk megannyi problémájának megoldásáért, küzdünk, hogy jobb, könnyebb, szebb legyen, miközben azt láthatjuk, hogy mások játszi könnyedséggel élik az életüket, minden olyan szép, felhőtlen, gazdag az életükben, ahogyan az még a mesében is lehetetlen. Joggal tesszük fel ilyenkor a kérdést: Miért?

Neki miért olyan egyszerű, könnyű, nekem pedig miért kell megküzdenem minden egyes lépésért?

Nos, a választ nem lehet elintézni egy frappáns válasszal, ugyanis az élet rendje egy fokkal bonyolultabb, de azért átlátható. Nézzük a lehetséges okokat:

1. Talán nem is könnyebb neki, csak úgy látod,

Mostanában elég sokat fúj a szél, s néha elég intenzíven. Ez elgondolkodtatott és talán érdemes lenne erről együtt is gondolkodnunk.
A Ji Csingben, a Változások könyvében az 57. Szun felel meg a Szélnek.
A Ji Csing ezt írja: A szél átható volta azon múlik, hogy szünet nélkül fúj. Ezáltal válik erőteljessé. Az időt választja a hatáskifejtés eszközéül. Közvetíti az ég akaratát, Közvetítő, mert mindenhol ott van.