Idő paradoxona

Olyan események láncolatáról fogok beszélni, amit jelen pillanatban is tudok érzékelni de, bizonyságot is kell szerezni, rá, mert mit ér az elmélet, ha nem tudom tenni, amiről beszélek. Feltételezéseket az idő segít, benne vagy süllyed vagy, emelkedik.

- „Indulj már!” – üvöltenek rám. Megpróbálom mozdítani a jobb lábam, nem megy. A balt, de az se sikerül. Lepillantok a lábamra, hát látom, hogy térdig be van betonozva.
- „Szeress, ölelj meg!” - kérik kedvesen. Mozdítanám a kezem, de ólmos súlyok húzzák lefelé.
- „Nyugodj meg!” – mosolyognak rám.
- „Jó.” – egyezem bele, de eközben kalapáló szívem majd kiugrik a helyéből.

- „Nem is hallod, amit mondunk!” – szűrődik a szemrehányás valahonnan a távolból.
- „Dehogynem!” – kiabálom, hogy túlharsogjam szívem zakatolását, de senki nem figyel rám.

Az ember alapból az ellazulást nem tartja fontosnak, arra meg végképp nem gondol, hogy ez egy tudomány lenne. Aztán az élet váratlanul hoz egy olyan helyzetet amiben égetően fontos lenne ellazulni, de sehogy sem megy. Ekkor döbben rá az ember, hogy ez egy mennyire fontos dolog és bizony ezt tudatosan kéne gyakorolni.

Arról beszélgettünk Zoli barátommal ma este, hogy vajon ha Önmagad elérésének ára lenne, akkor mi lenne az a végső ár, amit még kifizetnénk érte?
Egy Önismereti tanfolyam 2 napjáért kifizetünk 6000 forintot. Egy hosszabb tanfolyamért, mint a Sirály tanfolyami csomagok, megéri 100.000 forintot fizetnünk. Egy autóért reálisnak tartunk 2-3 milliót és egy házért nem sajnálunk pár tízmillió forintot sem fizetni. De vajon odaadnánk-e mindenünket, ha ez lenne az ára annak, hogy Önmagunk lehetünk?

homályos gondolat mozog bennem, napok óta. különösen, amikor a hozzászólásokat olvasom az oldalon. az önismereti út, a különböző spirituális elindulások oly sokszor válnak nagyonis ellenőrizetlen vágyak, földhöz ragadt indulatok eszközeivé. érzelmekkel fűtött látszat ismeretek, mint megokolások, mint a valódi motivációt torzító prizmák.

Elkezdtem hát végre, érzem is már, - vonzom!
Sikerült magamat jó helyzetbe hoznom,
Mely megadja mindazt, mind, amire vágyom.
Fényes gazdagságom, és új hivatásom,
Mely életre kelti egy örökös álmom.

Bízom önmagamban, és boldogan élek.
Jövőt én senkivel többé nem cserélek.
Jól ismerem magam. Tudom, hogy mit érek!
Kovácsa vagyok a saját szerencsémnek,
És hasznára válok az emberiségnek.

Szeretem az újat, a változatosságot.
Színessé teszem a szürkülő világot.
Örömérzést adni, és örömöt kapni,