Szeretet. Szívesen megfogalmaznám mit is jelent, de ehhez több kell minthogy összefűzzem a szavakat. Olyan dolog ez, amit teljes valójában kell megélni. Sőt, inkább föloldódni benne. Igen, azt hiszem ez a megfelelő kifejezés. A szeretetet engedni kell, hogy áramoljon, eggyé kössön másokkal, önmagaddal.
Úgy hiszem, az ember - bár azt gondolja - nem szeretettel rendelkezik, hanem azzal a képességgel hogy érezze, és közvetítse azt önmagán keresztül.

Megvan a lakás, alakul a kapcsolat, és alakulok én is, szépen lassan át. Hogy mivé, azt még nem tudom meghatározni. Vannak az új életemben amik tetszenek, vannak amik nem. De ez eddig sem volt másként.
Most, hogy a magam ura lettem, kezdem élvezni, hogy akkor és oda megyek, amikor és ahova akarok. Ha akarok. Ha nem akkor sincs baj.
Elfelejtettem már azt, hogy milyen az amikor az ember szívből tud mosolyogni, akár csak magán, akár azon, hogy megint milyen szép reggelünk van. Ami magában hordozza az új dolgokat. Legyen az bármilyen kicsi, közepes, vagy nagy dolog.

Csakis úgy tudjuk feltárni, ha nagyon őszinték vagyunk önmagunkhoz is. Ha nem elméleteket próbálunk magunkra erőltetni, ha nem abból indulunk ki, nem pl könyvekből tanult dolgokból. Pórbál benne hinni aza ember, de érdemes megvizsgálni, hogy ez a hit őszinte-e? Tapasztalatok alátámasztják? Tényleg úgy érzi? Nyilván a könyvek vagy elmondások segítenek, sok olyan van benne, ami ráébreszt dolgokra. De lehet-e mondani bármire, hogy minden egyes szava úgyis van, ugyanúgy működik minden? Lehetséges, de ha nem tapasztaljuk, szerintem soha nem épül be igazán.

A szeretetről már van 79 blogbejegyzésünk. Véleményem szerint viszont még mindig nem tudunk róla eleget, vagy nem merjük bevállalni.

Úgy érzem, hogy nem ismerjük eléggé a tiszta, őszinte szeretetet, nem merjük kimondani, nem tudjuk bevállalni és nem tudunk mit kezdeni azzal sem, ha azt írják vagy mondják nekünk, hogy "nagyon szeretlek Titeket"

Egy önkormányzati hivatalnok pénzt fogad el, hogy szemet hunyjon egy szabálytalanság felett. Az orvos és a nővérek akkor figyelnek oda tisztességgel a Nagymamámra, ha megkapták a zsebpénzüket. A vasutas jegyellenőr addig csűri-csavarja a bírságolást, amíg végül az Ő zsebébe vándorol a pár száz forint.
Ezek csak az elmúlt pár hét korrupciós történetei, amelyekkel személyesen, vagy elmesélés útján találkoztam.