Egy másik furcsaság ami történt velem ezen az előző bejegyzésben említett kiránduláson a következő:
Egyik nap elég komoly hegyi szerpentineken kanyarogva vezetett felfelé utunk, miközben én fokozatosan egyre rosszabbul lettem az egyik autó hátsó ülésén. Hányinger, émelygés, iszonyat cefetül voltam, szó szerint szenvedtem, persze ebbe még az előző nap okozta kisebb másnaposság is közrejátszhatott, na meg a 40 fok hőség sem állt mellettem.

Fény dereng a világok felett, százezer dalt dúdol a szél, s messzire viszi a kósza álmokat. Érezd mennyi minden van még elrejtve benned, de te megtalálod önmagad. Sápadt reggelek után, ha felszívódik a köd, beköszönt a remény, s az őszi fák átölelik vágyaidat. A szürke ősziségben halkan hívogatnak a kopott kék felhők, s egy cseppnyi nem remélt napsütés. Szemerkél az eső a dombok fölött, könnyedén hull le a vízfüggöny, s a fagyöngyök fürdenek az alvó fák ágain, az őszi aranyban.

Mindenkinek vannak jó cselekedetei. Oszd meg velünk, ha ma megmentettél egy állatot, enni adtál egy koldusnak, segítettél egy bajba jutottnak....

Azt vettem észre, hogy általában a rossz oldalon vagyok. Nemcsak tanulnom, változnom, de javulnom is kell. Szepes Mária ajánlotta egy személlyel való konfliktus megoldására: Cserélj vele személyiséget, és lásd magad, mit nem szeret benned az illető, mi a gondotok egymással. Napok óta nem hagy nyugodni a harag egy ismerősömmel kapcsolatban, folyton azon jár az agyam, hogyan kreálhatnék olyan helyzetet, amiben jól megmondhatnám neki a véleményem. Szabadulni akarok tőle, de nem megy. Próbáltam már elfogadni, oldani... de csak visszajön a gondolat.

A kiteljesedett szerelem titka abban rejlik, hogy meg kell tudnunk nyílni a szerelemre. Sok ember fél, akár a bimbó, mert nem bízik abban, hogy le tudja vetni az önmaga körüli kemény burkot. Semmit nem tudnak a bennük lévő szépségről. Nem tudják, hogy belsejükben virágot hordoznak. De ez a tudás először csak cselekvés révén jön létre. Szeretnék segíteni abban, hogy kinyílhass a szerelem számára. Arra szeretnélek ösztönözni, hogy belső virágos szépségét felfedezd.

Én mint ember.
Akaratos éles fegyver.
Birtokló gőgös, üvöltő,
Ki keresi mennyi egy emberöltő.
Féltékeny, kapzsi irigy,
gyötrelmes szánalom.
Mint ember csak ezt számítom.

Én mint kereső.
úttalan útvesztő,
kétkedő koldus, irgalmas szamaritánus,
gyóntató pap s máglyára sem méltó eretnek
ki csak keresi utai, vajon merre vezetnek.

Én mint lélek.
Szeretem hinni a sötétnek,
a testemből áradó fények.
Fáklyája az némelynek
Másokért élek de magamért remélek.
Tudom. Látom még nem élek.