Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

A lovas pszichoterápia olyan pszichoterápiás eljárást jelent, mely során a gyermek vagy felnőtt lelki betegségeit a ló közreműködésével, "asszitálásával" gyógyítjuk. A lovasterápia tehát a megszokott pszichoterápiákkal ellentétben nem a szobában és nem négyszemközt zajlik, hanem egy lovarda területén, a terapeuta, terápiás ló és páciens háromszögében.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért a lovat használjuk terápiás állatként?

Hogy lehet több szabadidőt bevonzani?

Mindig is foglalkoztatott a koldusok és hajléktalanok léte, élete, problémáik és szerencsétlenségük. Milyen lehet számkivetetten élni? Miért nem találják a helyüket? Vagy éppen most vannak a helyükön, ezt kell megtapasztalják? Hogyan lehetne rajtuk segíteni, ha egyáltalán kell segíteni?
Böngészés közben ráakadtam Mustó Péter jezsuita szerzetes írására: Koldultál-e már?

görcs.jpg

Sziasztok!

Amikor nagyon mélyre utazok befelé, vagy pusztán figyelem a testemet, először talán kellemes, de később nagyon kellemetlen tünetegyütteseket tapasztalok.

Ilyenek például a görcsölések, végtagrángások, átmeneti tudat-zavar, belső elmosódottság, energetikai erő majd gyengeség.

Ezek már szinte tudom hogy együtt járnak a fejlődéssel.

Viszont egy új dolog ütötte fel a fejét. Csak a bal kezem kezd el görcsösen remegni.

Úgy remeg mint a kocsonya. Szinte egész nap.

Nos, ugye a balkéz a jobb agyféltekkel van összeköttetésben.

Ma kihasználtam, hogy tízmilliószoros nap van, elég sokat meditáltam. Először megnéztem, mit kell elengednem, mire nincs már szükségem. Jó sok 'kacatot' kidobáltam, elengedtem embereket, 'rendszereket', fájdalmakat és egyéb negatív érzéseket.

Aztán végignéztem, hogy mire is van szükségem.

Ez után jöttek a felajánlások Minden Érző Lény javára, Földanyának, Angyaloknak, az Univerzumnak.
Valami olyan hihetetlen szeretet-hullám tört rám, hogy még mindig pislogok, miközben igyekszem nem lefejelni a csillárt. :)))

Tegnap bejelentkeztem egy on-line ismerkedési oldalra. Régen ezt kizártnak tartottam. Változom.
Mióta külföldön élek, nagyon megszerettem a Facebook-ot. Kapcsolat az otthoni barátokkal, ismerősökkel. Mostanában már mozgolódott bennem az érzés, hogy szívesen ismerkednék idegenekkel is. A kíváncsiság bennem volt, mégis tartózkodtam az egésztől. Ki tudja, kivel akad össze az ember egy ilyen oldalon.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
- a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Nagyon kiábrándító gondolatmenetem volt.Meghagyom számotokra,döntsd el,hogyan látod.
Kezdjük Buddhával.Biztos vagyok benne,hogy nagyszerübb és nagyobbképességü embert még nem hordott
a Föld a hátán.Kivéve talán Jézust.Abban a korban amikor éltek,az emberek nem nagyon értették őket,mert nagyon távoli tudatszinten éltek.A mai "emberhez"képest állatként.Ezért nagyon sajnálom mindkettőt.
Az a kérdés,hogy mi változott az emberben 2500-2000 év allatt?Persze tudati szinten.

  1. Miért élünk?
  2. Mi a létünk célja?
  3. Van-e szabad akaratunk?
  4. Van sorsunk, amely meghatározza az életutunkat?
  5. Mennyire játszik szerepet a karma életünkben?

Sok féle vélemény, filozófiai magyarázat létezik ezekre a kérdésekre. Te mit gondolsz erről?

Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.

De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az ember nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.