Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Az unokatestvéremmel evezgetünk egy úszómedencében, kb 10-12 évesek lehetünk és azt gyakoroljuk, hogyan lehetne megmenekülni egy tengeri hajótörésből. Ő egy nagyobb polisztirollapba kapaszkodik, én meg egy felfordított fa székben ülök a négy lába közé beszorítva, himbálom magam és próbálok rájönni, hogyan tudnám a legkevesebb erőkifejtéssel ellökni a vizet és így mozgatni magamat is!

Felismertem önmagammal kapcsolatban valami fontosat és még nem tudom mit kezdek ezzel a felismeréssel.
Rájöttem, hogy évek óta csak önmagam lelki és érzelmi problémáival foglalkozom, csak erről szeretek beszélni, ez foglalkoztat.
Természetesen jelen vannak az életemben más tevékenységek (munka melletti tanulás, némi sport, kisebb hobbi), de mindent elnyom az önmagam problémáin történő „agyalás”.

Vajon meddig vagyok Én? Meddig terjedek én? Átnyúlhatok-e a másikba, hol kezdődik Ő? Van e jogom belenyúlni? Vállalhatom-e a felelősségét a másikra való hatásomnak. Ha azt mondom menj oda, és te elmész, honnan tudom, hogy ott mi fog veled történni? Enyém-e a felelőssége annak a történésnek? Vajon feljogosít-e arra, ha te kérsz meg, hogy szóljak bele az életedbe. Ha nem szólok bele mégse, terhel-e engem felelősség? Ha bele szólok, terhel-e engem felelősség?

A én kis elmémben a család azt jelenti, hogy van apa-anya és a gyerekek....és aztán nagyszülők....szóval vér szerinti kapcsolat....

Azt gondoltam egyszer én is megtalálom a párom, azt az egyet, Őt......és egyszer majd család leszünk....

Erre mit ad Isten? Beleszeretek egy elvált, kétgyermekes apukába..... Én, aki eldöntöttem, hogy az én párom olyan, mint én, független....várta az igazit, engem...és boldogan élünk míg a halál elválaszt. Az élet ezt másképp írta.....

Van egy kedves,szerető családapa,22 évnyi boldog házasság,közben építkezés,sok nyűggel. Egy 16 éves fiú,aki jólelkű,segítőkész,csak mióta az eszét tudja,”Utálok tanulni” a szlogenje.
A válság kapcsán egyre növekvő anyagi terhek. Mindketten megoldást keresünk.
A férjem alkalmi munkákkal,én a neten próbálok web áruházat nyitni,hogy a hiányt pótoljuk. A párom szabadidejében fut. Maratonikat ,Bécs -Bp.-et. Ez az,ami igazán kikapcsolja.

Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

Elvették a hangomat néhány napra. Ilyen még nem történt velem. Furcsamód jól esett, talán vágytam rá titokban. Állítólag február 13-án elkezdődött a vizsgaidőszak számomra és a hozzám hasonló Nyilas felszálló holdcsomóval rendelkező sorstársaim számára. Könnyen lehet, én mindenesetre komolyan vettem ezt a kis próbatételt.

b10.jpg

A HangDala énektanfolyamokon rengeteg csodával találkozom. Az emberek eljönnek, hogy énekelni tanuljanak, aztán egyszer csak egy csoda történik velük. Megmagyarázhatatlan, de nagyon jó. Egy ajándékot kapnak, ami mostantól egy életre az övék lesz.
Mi ez az ajándék? Az énekhangjuk. Mindegy, hogy honnét indulnak, végül énekelnek. Ki szépen, ki nagyon szépen, de mind csodálatosan. Ám nem csak ez.
Mást is kapnak. Megtapasztalják, hogy az élet jó, nagyon jó. A létezés alaprezgése valójában a boldogság.

Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Esetleg még erre a kirakásra is adjatok választ: "Mit tehetek a spirituális fejlődésemért?"

Kártyák:

39117-sunset in the eye1.jpg

Elkezdtem hát végre, érzem is már, - vonzom!
Sikerült magamat jó helyzetbe hoznom,
Mely megadja mindazt, mind, amire vágyom.
Fényes gazdagságom, és új hivatásom,
Mely életre kelti egy örökös álmom.

Bízom önmagamban, és boldogan élek.
Jövőt én senkivel többé nem cserélek.
Jól ismerem magam. Tudom, hogy mit érek!
Kovácsa vagyok a saját szerencsémnek,
És hasznára válok az emberiségnek.

Szeretem az újat, a változatosságot.
Színessé teszem a szürkülő világot.
Örömérzést adni, és örömöt kapni,

Én mindig egy önálló nő voltam,mindig meg akartam magamnak egyedül mindent teremteni. Nagy igazságérzetem van (amit hála neked Gabi lejeb adtam) Rengeteg mindenen mentem keresztül beszedtem a pofonokat,ezek által kemény emberré váltam ,és rengeteg jó dolog is történt velem. Minden kapcsolatomban amit elkezdtem maximálisan oda adtam magam ,ott is maximumot nyújtottam mindenkit 100 % kiszolgáltam.
Semmit nem kellett sem a férjemnek ,sem a gyerekeimnek csinálnia,egy nap hívom telefonon a telefon bekapcsol és végighallgatom a randevúja minden egyes percét. Megcsalt.