Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Nem tudom, esett-e már erről szó, engem egy folyton visszatérő probléma aggaszt.
Ahogyan az életesemények és a helyszínek változnak az életemben, úgy cserélődnek körülöttem a személyek. Csupán 1-2 ember marad, akit valóban barátnak nevezhetek.
Általában jó a viszonyom mindenkivel, nem szeretem sem a haragot, sem az ellenségeskedést. Mégis újra és újra előfordul, hogy "elveszítek" valakit.

Megfàzàsom végét jàrta.... màr csak köhögtem.... ez viszont nagyon mélyről tudott jönni.... a repülőgépen voltam éppen, amikor rámtört a köhögés..... becsuktam a szemem....és köhögtem, azt vettem észre, ha becsukom a szemem és befelé figyelek, akkor a köhögési roham abbamarad.... ez a módszer többször is bevàlt....amikor becsukom a szemem és megpróbàlom kizàrni a külvilàgot valahogy megnyugszom....

Lehet, hogy sokan megfigyeltétek a híradásokból, de aki itt él, a saját bőrén érzi: mindig Borsod megyét sújtják az országban a legnagyobb bajok. Ha valami van az országban, az nálunk még jobban előjön (én is itt élek amúgy). Itt a legkisebb a közbiztonság (hagy ne írjam le miért), itt volt a legdurvább az árvíz, múltkor tornádó is volt, és tegnap: itt lett az egyik legérthetetlenebb a szavazás eredménye.

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad.

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Hogy érthetővé váljon a viszony, Férfi és Nő közti kapcsolódás, hogy a megértés megteremtse a rendet, messzire kell visszanyúlnunk. A Kezdethez, vagy még inkább a Kezdet Elé. A köznép köznyelvére lefordított Alap Igazság értelmezése helyett próbáljuk meg megérteni, és nem magyarázni a Valódit.

Meg kell még tanulnom,
milyen, hogy sóhajtom
meg kell még tanulnom,
a fejem, hogy lehajtom
meg kell még tanulnom,
padlón, hogy aludnom
meg kell még tanulnom,
egyedül, hogy ballagom
meg kell még tanulnom,
kell, hogy csalódjon
meg kell még tanulnom,
szótlanul fájlalnom
el kell, hogy feledjem,
milyen volt szeretnem
el kell, hogy feledjem,
tested, hogy érintem
el kell, hogy feledjem,
egyszervolt életem

egó.jpg

Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:

„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”

Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.

Van, amikor nagyon is sokat tehetsz a másikért, akár megmentheted Őt saját magától, máskor pedig nem tehetsz érte semmit sem és ezt így kell elfogadnod!
Nem könnyű tisztán látni ebben a kérdésben, ezért mutatok neked pár új megközelítést, amelyek segítenek megérteni az elakadásaitokat:

Első szabály:

Minden ember fejlődni akar!
...csak már nem mindenki tud!

Mélyen belül mindenkit hajt a vágy, hogy jobbá váljon, a kíváncsiság az új dolgok megismerésére és a kényszer, hogy megoldja a problémáit.

Azonban mire felnőtté válunk, a kudarcaink, a neveltetésünk, a biztonság keresésünk és a megszokásaink gátat szabnak ezeknek a nagyszerű erőknek:

  • Elveszítjük a kedvünket az új dolgok felfedezésétől és a tanulástól
  • A kudarcaink miatt lebénulunk, remény vesztetté válunk
  • Félünk minden változástól, ami bizonytalanságba taszíthat
  • Félünk megnyílni kapcsolatainkban, mert az magával hozza a csalódás és fájdalom kockázatát
  • Már nem hiszünk a jóságban és a fejlődésben, elveszítjük a hitünket
  • Ideológiánk és hitrendszerünk megfoszt a szabadságtól és tisztánlátástól
  • Nem tudjuk merre induljunk, kihez forduljunk segítségért

Hiába akarják az emberek megoldani a problémáikat és szeretnének fejlődni, ha nem tudják kezelni az ezzel járó változást, félelmeket, veszteségeket, fájdalmat, nehézségeket!
Ha ezen akadályok megszüntetésében tudsz nekik segíteni, akkor átlendítheted Őket az elakadásukon!

Emlékezz vissza, a Te elindulásod és az azóta elért sikereid is azon múltak, hogyan győzted le a belső ellenállásaidat vagy találtad meg a használható válaszokat, a hiteles tanítókat.

A fejlődés kulcsa, az akadályok eltávolítása és a válaszok megtalálása!

Ha segíteni szeretnél a szerettednek, akkor ezen akadályok felszámolásában segíts neki és Ő magától elindul majd az úton!

Második szabály:

Segítségre lenne szükségem!Az eset a barátnőmmel történt meg és most teljesen tanácstalan, velem együtt.
A házassága döcögős, úgy két éve. Az a legnagyobb baj, hogy nincs meg a "szikra" olyan kis megszokós lett és mert nem utálják egymást, "elvannak egymás mellett". Persze a szikra hiányzik mindkettőjüknek, de folyamatos "fáziskésésben" vannak egymáshoz képest, vagyis, amikor egyikük nyitna, a másik hárít, majd rájön, hogy mégis nyitni kellene, de addigra a másikuk megy át hárítóba.

Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.

A tanítványi láncolat irodalmi klub műelemző pályázatot hirdet tagjai számára. Regisztráció után te is részt vehetsz a pályázaton!
Regisztrálni itt lehet: www.lancolat.socialgo.com

A pályázat témája és tárgya: A pályázónak Radnóti Miklós Töredék című versét kell elemeznie. A pályázótól elsősorban tartalmi elemzést és reflexiót várunk. A pályázó a mű alapján maximum 1 A/4-s oldal terjedelemben, esszészerűen írja le, hogy milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőle ez a vers, és, hogy a mű üzenete miért lehet aktuális ma is, hogyan tudjuk azt a jelenre vetíteni.

Miért van bennem az az érzés, hogy nem vagyok méltó egy emberhez?
Létezik egyáltalán ilyen állapot, hogy nem vagyok méltó bármihez is, vagy csak az egóm szórakozik velem?
Segítség! :S
Ahogy megfogan bennem ez az érzés, jön vele a többi is: a magány, a megnemértettség, az elnemismertség, az összes rossz. Ezt csak az egóm csinálja, ugye? De akkor hogy kéne megszabadulnom tőle?

Bocsi a panaszkodásért...