Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Ima

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,

Elmentünk délután az i.e. 10000 című filmre az Aréna Plázába. Ősemberes-mammutos filmre számítottam és végülis volt benne az is, de mellette oly sok mindent beletett még a forgatókönyvíró-rendező Roland Emmerich, hogy a történet végül egy nagy mese lett.
Időszámításunk előtt 10000 évvel egy hegyi törzs mammutokra vadászik. Egy nap elkeveredik hozzájuk a gyönyörű kék szemű leányka, Evolet. Családját és törzsét lovas vadászok lemészárolták és a sámánasszony szerint erre a törzsre is ez a jövő vár.

Szépfiúm egy céges rendezvényen van ma este, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.

Nos írásomat egy dolog ihlette meg, 2 nagyon kedves hölgy kopogott be kb 1 órája a lakásba, és érdeklődtek, hogy hiszek-e Istenben. Természetesen igennel válaszoltam hiszen én tényleg hiszek benne, és elindult egy beszélgetés ami nagyon elgondolkodtatott. Ők nem reklámoztak, hirdettek hanem elővették a Bibliát és egy egy gondolathoz idéztek belőle. A lényeg hogy figyelmeztetik az embereket hogy nagy változás jön, vége lesz a "Sátán" bajkeverésének, és aki tényleg hisz Istenben próbáljon meg az ő törvényei szerint élni.

Még San Lorenzoban, amikor otthont kerestem, belefutottam egy temetésbe. Előszór csak azt vettem észre, hogy a templomban és körülötte milyen sok ember van. Azt hittem, hogy hamarosan kezdődik a mise, és ezért gyűltek ennyien össze. Csak órák múlva jöttem rá - az egész napot ebben a városban töltöttem -, hogy egy ember halála hozta őket össze, amikor találkoztam a szembejövő gyászmenettel.

Egy másik temetést napokkal később a tv közvetített. Ekkor már nagyon gyanús volt a dolog, hogy mi közöm nekem ehhez?!

ajay.JPG

Január 14-én a Nap egyik csillagjegyből a másikba megy (Sagittarius -> Capricorn), mi meg Grátzba, egy Babaji Ásramba! :) Ezt SanKranti-nak hívják, szent változásnak. Új energia erővonalak érnek minket, amik másképp pörgetik szívünket, elménket. Gondolatainkat, érzéseinket. Meg persze atomjainkat. Sose feledd, hogy te egy kedves kis atomhalmaz vagy... :) Az Univerzumnak egy csöpp része, Te pedig Az! Mindkettő TE, és mind2 a-val kezdődik és z-re végződik! ;) Az egód vagy te, Te pedig IsTen vagy. Már megint elszálltam... :-)

Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel", vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?

Nem tudom, fontos-e ez másnak, de azt érzem valamiért, hogy írjam meg.

Megmentősdi. Van ugye a játszma, amikor egónk ezzel szeretné megmutatni önmaga nagyságát, hogy másoknak fölébe kerekedik és minduntalan mindenkit meg akar menteni, aki erre vevő. Kétszereplős játék, mindkét fél egyformán benne van.

De most nem erről szeretnék írni. Szerencsére ez a "betegség" nem kínoz engem úgy általában, ha belevonódok egy ilyen játszmába néha, akkor is észreveszem, mert furán érzem magam benne, számomra nem komfortos ilyet játszani - ami persze szintén kezelendő, de nem tartozik a tárgyhoz.

"… Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.
Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.