- Mondd, Pinokkió, milyen volt marionettbábunak lenni?

- Kényelmes. Nem kellett döntéseket hoznom, megtették Mások helyettem.

- Nem volt olyan érzésed, hogy nem vagy szabad?

- Nem. Annyira ügyesen mozgatták a zsinórjaimat Mások, hogy észre sem vettem, hogy nem a Szabad Akaratomból mozgok. De amikor elszakítottam a zsinórjaimat a Belső Hang tanácsát követve, megéreztem, milyen Határtalan Lehetőség is a Szabadság. Elveszítettem a Korlátaimat, és a Korlátlan Szabadságot kaptam helyette.

Az élet a hitem megszilárdítását, az önismeretem, önbizalmam megerősítését kívánja tőlem már többedszerre.
Amikor a helyzet megérett a változásra és új utakon kell járnom, akkor valahonnan csodálatos módon mindig jön egy megerősítés, egy felismerés, egy újabb lehetőség a következő lépcsőfok megtételére. Hálás vagyok ezekért a tapasztalásokért, hiszen nagyon nagy szükségem van rájuk.

Talán jó lenne ezeket megosztanunk egymással?

Amikor még a színes is szürke... - igen, az valószínű egy téli időszak, mondjuk a kellemes, vidám ünnepek utáni január... - ilyenkor az energiáink elbújnak valami mackóbarlangnak álcázott zugba, reggelente naná, hogy semmi kedvünk kimászni a jó meleg paplan alól a rideg, sötét, szürke semmibe... - ha mégis sikerül, egész nap morcosak vagyunk, kedvtlenek, enerváltak, álmosak... - és alig várjuk, hogy ez az egész állapot múljon már el.

Gyakran utazott újabban. Volt, hogy mások társaságában, volt, hogy egyedül, mikor munkája azt megkívánta.
Szeretett vezetni, de mivel rossz megfigyelő volt, gyakran eltévedt.
Többször előfordult vele, hogy már járt arra és mégis elvétette az irányt.
Ma is úgy esett, hogy egy távolabbi településre kellett mennie és megint rossz irányba ment. Tegnapelőtt járt arra, igaz akkor a lánya vezetett, de gondolta legalább megfigyeli merre is kell jönnie.
Minden hiába, pontosan érezte, melyik kihajtónál kellene kimenni, de ő nem ott ment ki.