U. Erika egy mondata olyan szöget ütött bennem, hogy nagyon. Úgyhogy először is köszönöm Erika, hogy ekkora felismerést okoztál nekem magammal kapcsolatban. :) Összeállni kezd tőle egy kép, amit régóta feladatom, hogy összerakjak.

Bővebben kifejtve rámutattál nekem egy borzalmas nagy tévedésemre.

Szép napot kívánok Mindenkinek!
Szeretném meg köszönni az előző írásomhoz a hozzá szólásokat! Nagyon sajnálom,hogy egy kis nézet el térés alakult ki miatta,nem volt szándékomban. Van amit tisztázni szeretnék!
Egy eléggé reális gondolkodású ember vagyok aki,ráadásul nem is félős:ha nem ilyen lennék évek óta nem mernék egy eléggé kietlen helyen (ami elég nagy is) egyedül élni.

Leült, gondolkodott, Margó jutott az eszébe, a barátnője. Margót tizenöt éves kora óta ismerte.
Három olyan barátnője volt akivel megoszthatta a titkait. Írisz akit az oviból ismert, de csak később lettek igazi barátnők, mikor a számvitel mélyebb rejtelmeit próbálták elsajátítani, rémálmaiban sem jöjjön elő.
Petra egy új barátság volt, úgy hat éve, egy egészen másfajta tanfolyamon ismerte meg és azóta megosztják egymással, örömeiket, gondjaikat, titkaikat, vele sok tekintetben

Tizennégy évvel ezelőtt, mikor befejeztem az iskolát, úgy éreztem, hogy végre elmenekülhetek otthonról, otthagyhatom apámat, a szenvedést, a nyomort, és megalapozhatom az én nagyon tuti életemet, ami csodás lesz. Teltek az évek, de csak nem jött a nagy kitörés. Gürcöltem kevés pénzért, és szenvedtem, hogy ezt meg azt kéne, de nem lehet. De ha több pénz jött, az se volt elég, mindig találtam valamit, ami miatt nem éreztem jól magam. Mindig többet, jobbat akartam.