Attól tökéletes a párkapcsolat, ha folyton szerelmesek vagyunk?
Sokan élnek abban a hitben, hogy egy párkapcsolat akkor jó, ha folyamatosan szerelmesek vagyunk. Nos, Ők valószínűleg vagy nem élnek párkapcsolatban, vagy boldogtalanok a jelenlegi párkapcsolatukban is.

A szerelmet sokszor csak a kivetített vágyaink keltik bennünk. Csak addig vagyunk szerelmesek, amíg meg nem ismerjük, milyen valójában a másik. Minél jobban megismerjük Őt, annál több dolgában csalódunk, míg végül ott áll előttünk illúzióinktól megfosztva, és ebbe már nem tudunk szerelmesek lenni többé.
Magunknak keltjük a szerelmet, magunkat is csapjuk be vele.

Persze létezik az ideális eset, amikor a másik pont olyan, mint amire vágyunk. Ilyenkor a szerelmünk igaz, nem az önbecsapósdi játszma része, azonban ettől még nem biztos, hogy jól fog működni a kapcsolat, hogy tudunk együtt élni békében, harmoniában és szeretetben.

A jó párkapcsolathoz, amely sok örömöt és boldogságot ad, nem kell feltétlenül a szerelem!

A ki vagyok én? kérdésen gondolkodom, mármint hogy hogyan kell fejtegetni magunkról azt hogy ki nem vagyunk és mire juthatunk.. El kell távolítanunk a saját magunkról alkotott képünkről a szerepeinket, játszmáinkat úgy tűnik.. mert ha például valaki megismer minket valamilyennek egy időn keresztül, aztán egyszer csak látja egy másik arcodat is, máshogyan való viselkedésedet.. Olyankor az illető ezt mondja: "ki se néztem volna belőled!" vagy pedig hogy "nem ismerek rád!".