Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Nagyon sok spirituális tanító ír a megvilágosodásról, sokakat foglalkoztat a téma, hogy mi az a megvilágosodás, hogyan lehetne elérni... Ebben a blogban szeretnék megosztani pár gondolatot, ami felmerült bennem a témával kapcsolatban.
Hogy megéljük a teljességérzetet, és az egységet, ezt szerintem sokan tapasztaltuk már (olyan egyszerű és természetes, hogy nem is vesszük észre, hogy abban vagyunk). De tudom, a "megvilágosodott állapot" sokak szerint több ennél, valami állandósult állapot, amiben nincs fájdalom?

X. A kilencedik törvény

A Szeretet, az egység és az egészség törvénye

avagy a mindenható õserõ és a nyitott lét törvénye

„Szeretet nélkül õrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)

miscellaneous_166.gif

Szeretnék Veletek megosztani 3 szép Karácsonyi verset, amit az interneten találtam.

Karácsony a temetőben

Itt állok a temetőben, néma csendben,
Az élet rohanása messzire lebben.
Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk.
Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk.

Óh! Ha elmondhatnám, mennyire hiányzol!
Nincsen, olyan nap ne gondolnék rád százszor.
Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed,
Nagy emberséged és boldog nevetésed.

Még most is hallom korholó, feddő szavad:
- "Fiam! Mindig a jó, igaz úton maradj!"

Hogy kicsoda Szürke?

Szürke, egy farkas...
Nem vagyunk teljesen egyek, ám semmit nem érez, amit én nem érzek, és semmit nem lát, amit én nem láttam...
Sokat tanultam tőle, és ezek az írások, az én élményeim, a bennem élő farkas szemén át nézve...

Olvassátok olyan örömmel, amilyen szeretettel én írom...

"Kedves olvasóm...

Itt bármit olvasol, az az enyém, én írtam, az én lelkem egy szilánkja...
Kiírom mindazt, amit hordani nem tudok, vagy nem akarok tovább...

A legutóbbi párkapcsolatom, illetve szakításom után merült fel bennem a kérdés, hogy egy párkapcsolatban mennyire lehet szabad valaki? Mennyire "engedhető" szabadon a másik, valamint hol vannak a határok? Arra gondolok, hogy az, ami már a másik embernek fáj, azt hogyan lehet kezelni?
Elvárható-e a kompromisszum, vagy mindenki azt csinál, amit akar, és nem szabad korlátozni sem magunkat, sem mást?
Mi erről a véleményetek?

Kimoderálható ez a fórumbejegyzés tetszőlegesen, viszont ez a téma egyre kevésbé hagy nyugodni. Figyelek egy ideje, konkrétan két népcsoportot, nevezzük c-nek és z-nek őket. Két külön műfaj, teljesen más hozzáállással, viszont a mélyben, a lényeg, mintha ugyanaz lenne... A nyitott szemmel járkálóknak kell hogy szembeütköző legyen a "viselkedésük". Én a miértjét keresem... Istentelenség? Miért viselkednek úgy, mint egyfajta vírus egy gazdaszervezetben? Miért nem képesek embertársként tekinteni a másikra?

Sokáig próbáltam magyarázni magamnak, hogy bár fizikai szinten anyukámból és apukámból tevődök össze, lelki és szellemi szinten azért én más vagyok, mint ők. Van hasonlóság, de összességében mégis más vagyok.
Őket választottam szüleimnek, mert tőlük kellett dolgokat megtanulnom, rájuk volt szükségem azért, hogy az lehessek, aki most vagyok…de milyen szerencse, hogy én nem ők vagyok.

Az Önismereti és meditációs tanfolyamon 104 résztvevőből 40 kezdő telepata kitalálta, hogy egy összehajtott papírlapon milyen szimbólum szerepel.

Próbáld ki Te is a telepatikus képességedet és találd ki, milyen szimbólumot rajzoltam arra a papírlapra, amelyik itt fekszik az íróasztalomon összehajtogatva, a monitor mögött!

Sziasztok!

Biztosan hallott már mindenki a most terjengö fertözésröl.
Hogyan látjuk ezt spirituális szemmel?

Csak azt szeretném mondani hogy figyeljünk arra miféle energiáknak Vagyunk a teremtöi!
Bár az is óriási hogy még senki nem hozta fel a témát. ;)

sor-kicsi.jpg

Már vagy egy hete azon gondolkoztam, hogy leírjam-e ide is azt, amit a blogomba. Kétségeim voltak, például azért, mert ezen az oldalon az emberek inkább a problémájukra keresnek segítséget.

És magam is megtapasztaltam, amit egyik kedvenc költőm (Fodor Ákos) így fejez ki:

AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg

Aztán két dolog segített a döntésben. Az egyik, „buddhanita” blogjának (világfájdalom) hozzászólásában egyik mondatrész: „…Anyámat is ellöktem magamtól,……. "

Gyönyörű angyal.jpg

Először akkor "jelentkezett be" az őrangyalom, amikor évekkel ezelőtt életveszélyes helyzetbe kerültünk az akkor 8 éves kisfiammal autózás közben. Nem tudtam mit kezdeni a vékonyka figyelmeztető hanggal, ezért aztán lezártam a "csodát".
Tavaly agykontroll klubot indítottam a lakóhelyemen egy angyalboltban, ami által közelebb kerültem az "angyalos" témákhoz. Egyre több "véletlennek" lettem a szemtanúja, még angyal tanfolyamot is végeztem.
Januárra "angyal-mérgezést" kaptam, kicsit sok volt már belőlük.