Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Megtaláltad amit kerestél? Mit adott Neked ez a fórum?

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy: mi hozott ide a fórumra, és hogy mit kaptam, mit találtam itt?
Kb. két éve regisztráltam először, és egyből magával ragadott ez a számomra addig ismeretlen világ.
Szinte zéró önismereti- és spirituális ismeretekkel majdnem minden téma, hozzászólás megérintett, és valami újat adott.

A belső látásomat és intuíciómat még a Tanítóm mellett kezdtem el fejleszteni és megtaláltam azokat a módszereket, amivel bárkiből előhívható ez a képesség!
A közhiedelemmel ellentétben, ilyen misztikus képességre nem csak egy szerencsés születéssel lehet szert tenni, hanem ebben az életünkben - akár 1-2 év alatt is - kifejleszthetjük a belső látás képességét! Ehhez ugyan sok lelki tisztításra és a speciális belső látást fejlesztő meditációk gyakorlására van szükség, de az eredményért biztosan megéri!

Szívalakúföld.jpg

Szerintetek ha valaki tartozik egy bizonyos nézetű csoporthoz, legyen ez vallási, politikai vagy egyéb csoport, az biztosan nem tudja elérni az egységérzetet, ameddig a csoporthoz tartozik szíve szerint? Vagy ugyanez a kérdés: ha valaki a nemzetét nagy családjának érzi, és kitart mellette, az már biztosan nem tartja a többi nemzet tagjait embertársának, tehát nem érezheti az egységet? Szerintem nem így van, még a kérdés is furán hangzik, de előző blogomban történt beszélgetés juttatta eszembe, hogy írok erről.

Sziasztok! Igazából nem is tudom, hol kezdjem, valójában a tanácstalanság sodort ide. Nem vagyok túl spirituális, nem is foglalkoztam soha a témával. Van azonban egy problémám, betegségem, ami nem szűnik, és egy barátom bogarat ültetett a fülembe, hogy talán volna rá megoldás.
Biztos piti kis dolognak tűnik: folyton fáj a torkom. Akár hónapokon keresztül, majd elmúlik és ismét fájni kezd. Sok orvosnál jártam, orvosilag abszolút alátámasztható: eredhet a refluxból, a munkám során beszívott porból meg még egy csomó mindenből, és ez mind oké. De nagyon megkeseríti az életemet.

Az egészség előfeltételei:
A béke :
pl. Hogyan lehetne az egészséges táplálkozás feltételeiről beszélni egy olyan országban,ahol harcok dúlnak és még az alapvető élelmiszerek is nehezen beszerezhetők.

A legalapvetőbb fizikai szükségletek (éhség, szomjúság, ruházat, lakás) kielégítése.
Alapvető ismeretekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk az egészség kérdésével.Tudnunk kell, hogyan működik a testünk, hogy megértsük, hogyan keletkeznek a betegségek és milyen szerepük van ezekben, a mindennapi szokásainknak.

Régebben is előfordult egyszer-egyszer, hogy ébredéskor nehezen tudatosítottam, hol vagyok. Amikor elköltöztem albérletbe, egy idő után rendszeresen így ébredtem. Azt gondoltam, biztos azért, mert jórészt a szüleim házában éltem, ők se költöztek soha. Én kétszer, amikor férjnél voltam, de akkor nem tapasztaltam ezt ilyen erősen.

Milyen érzés egy új élet születését látni?
Mennyire idegen?
Mennyire ismerős?
Mennyire más, mintha rózsa nyílik, pillangó röppen vagy a várva várt picur először felsír...
:)

A valóság természete rejtett és mágikus - okkult, ahogy Hamvas Béla írja a Karnevál című regényében. Ezt a mágikus valóságformáló hatást a szellem fejti ki. Nemcsak az egyetemes szellem által, hanem az egyetemes szellem bennünk leszülető egyedi része által is formálódik a fizikai valóság.

Mit gondoltok arról, ha a fenn álló problémáik tartósnak bizonyulnak, ha azokat évek alatt sem sikerül megoldani.
Mi ilyenkor a teendő?
Esetleg az, hogy ne akarjuk azokat megoldani?
Mit és mire tanít?

Azt kell megtanulni, hogy megtanuljunk együtt élni a tartósan fen álló problémával? (pld betegség, amire semmilyen terápia, gyógyszer nem hoz javulást )
Vagy épp ellenkezőleg, mindenképpen meg kell azt oldanunk? (pld állást, hivatást kell, megélhetést kell találni)
De mi van. ha nem megy, sem egyik, sem másik? Csak teherként növekszik?

rózsa.jpg

Érdekes dologgal szembesített ma (is) a sors (immár többedszerre e témában).

Csörgött a telefonom és egy kedves hangú hölgy 2 perces közvéleménykutatási munkájához válaszadásra kért fel. Mivel éppen pihenőidőben hívott (épp pár perces pihenőt tartottam), szívesen válaszoltam az utazási szokásaimmal kapcsolatban.

Ma délután elmerengtem a tükör előtt. Csak néztem a saját szememben lévő sötétségbe a tükrön át, és semmire sem gondoltam. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha a tükör taszítana el magától. Egész testem dőlt hátra, mintha valaki hátrafelé húzna. Nem tudtam mire véljem, csak hagytam magam. Nem is tudom miért tettem, nem volt semmi célom. Csak úgy megtörtént. Hirtelen nagyon fura érzésem támadt, és akkor valami olyasmi történt, amitől még most is borsódzik a hátam.

Vasárnap reggel nagy tervekkel ébredtem..., valami finomat reggeliznék, mi is legyen az? Aszalt paradicsom, olivabogyó, pestoszósz, vaj és tejföl, isteni fincsi kenyérre kenhető krémet kaptam. Erőteljes ízű volt, de ízlett és csak ettem, ettem... Már akkor éreztem, hogy ez talán sokkolni fogja a gyomromat. Estére realizálódott is ez az aggodalmam. Eleinte csak kevésbé, majd egyre jobban fájt a gyomrom és émelyegni is kezdtem. Mikor már órák óta ebben a kínzó állapotban voltam, úgy döntöttem, hogy elég volt és belemegyek ebbe az émelygős, borzasztó rossz közérzetet adó állapotba.

Nagyon nagy mértékben művésznek vallanám magam, művészi beállítottságú vagyok. Ez a zenélésben és az írásban nyilvánul(na) meg, ám rengeteg kételyem van. Ha csak ezt a két dolgot nézzük, akkor évekig nem tudtam lélekben összehangolni a kettőt; hol az egyik, hol a másik felé billent a mérleg, így nem csináltam egyiket sem igazán áttörően. Nyáron már úgy éreztem ez mehet, de aztán idén szeptembertől (egyetem elkezdésének az ideje) újra visszaestem (nyár elején jártam pszichológushoz is).