Délelőtt csörög a telefonom. Látom az egyik SUBUDos segítő hív. Felveszem, elmondja, hogy az a leányzó, akit ma nyitottak volna meg, "lebetegedett" és ha nekem is jó, akkor ma engem nyitnának meg. Húúú, nagyon örültem! Ekkor még csak öröm volt bennem, de mikor már a megnyitás előtt voltam néhány órával, akkor izgalom is megjelent bennem. Ez olyan kellemes izgalom volt, vágytam az ismeretlen megtapasztalására. Miközben sétáltam a csúf, szocreál épület felé, vigyorogtam, vigyorogtam és vigyorogtam...