Olvasgatom a bejegyzéseiteket, blogokat, bevallom elgondolkodtat :)

Kedves Önmegvalósítók!

Egy óriási kanyarral, évek múlva visszatértem ide, Hozzátok. Sanyi egyik debreceni tanfolyamán úgy négy éve vettem részt. /Előzőleg az ő tanítóját: Tóth Lacit ismertem meg../ Ezután regisztráltam itt, /már nem is tudom milyen néven…/ egy ideig részt vettem, majd másfelé vitt utam. Sok mindent „bejártam”, tanultam, több weboldalon beszélgettem /szerkesztettem/, rengeteget olvastam, ezeket most nem sorolom…Persze, előbbre jutottam az önmagamhoz vezető úton, de nem eléggé. Hisz mindannyian a teljességre törekszünk! :-)

Üdvözlök mindekit nagy szeretettel, még új vagyok itt köztetetek.Szeretném megosztani veletek egyik írásom, és szeretném kérni a véleményeteket is.Köszönöm:Ágnesmária

A TŰZ
Mikor leszállt az est és az égen megszülettek a csillagok,a Mester és tanítványai mint mindig most is körbe ülték a tüzet.

Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.