A hétköznapok minden percében, az élet minden jelentségében mindig minden formában elkötelezzük magunkat, akár tudunk róla, akár nem.
Ha éppen eszem/dolgozom/pihenek, akkor a táplálék befogadásával/munkára koncentrálással/pihenésre hangolódással együtt áramlanak a gondolataim, érzéseim. Küldöm, fogadom és energiával áthatom a körülöttem levő teljes teret.
Bármennyire is szeretném, hogy ráfogjam arra, hogy másokon múlik, hogy én hogyan érzem magamat, ez sajnos – és már épp ideje:) - be kell látnom, hogy nem igaz.