Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

Az emberek magukon kívül keresik a boldogságot nem tudván, hogyan találhatnák azt meg magukban. Azáltal próbálnak rátalálni a boldogságra, hogy megváltoztatják a környezetüket, mint például új kapcsolatokat létesítenek, más pályát választanak, új hobbikat űznek, változtatnak az étrendjükön, más városba költöznek, vagy többek között önsegítő könyveket olvasnak. De mivel az emberi elme változékony és a körülmények is szüntelen változnak, a boldogság soha nem állandó.

Sziasztok!

Az én rövid történetem.Férjem 20 évi házasság után elköltözött tőlünk 2 hónapja, azóta már egy másik nővel összeköltözött :o( Hetente 2-3 alkalommal jön hozzánk ilyenkor itt is alszik a gyerekszobába.
Állítása szerint nem tud dönteni a szerető és a családja közt.
Tudom, hogy hagynom kellene elmenni de én még mindig szeretem és küzdök azért, hogy vissza jöjjön hozzánk.
Meddig lehet még egy "félresiklást" helyrehozni??
A gyerekekkel rettenetesen szenvedünk mert eszt a kétlaki életet sem bírjuk sokáig.