Életem szakaszának utolsó fejezete. A befejezés.

2014. augusztus 12. kedd
Reggel korán keltünk. Pestre kellett mennem állásinterjúra. Szilvi felajánlotta, hogy elkísér. Nagyon jól esett, örültem neki. Örültem annak, hogy azt a napot is együtt tölthetem Vele. Vonattal mentünk. Vittem magammal
pénzt az útiköltségre, egyáltalán nem vártam el, hogy az én részemet Ő állja. A vonatállomáson mindkettőnk jegyét megvettem. A vonaton leültünk.

Három nappal ezelőtt, egymást követő két estén is,  komoly tanításokat kaptam. Az egyik tanítást a tarot kártya mutatta meg, a másikat pedig egy kedves ismerősöm.

Az első kiütős tanítás az volt, mikor ezt a mondatot hallottam: " Te mindig valakinek a valakije vagy."

Saját történetem
Megtapasztalás
Első rész: Remek gyermekkorból hogy lettem kudarcot valló felnőtt ember.
A szüleim, akiknél megláttam a napvilágot két nagyszerű és remek ember. Nagyon erős igazságérzettel jöttem e világra. Mind a későbbiekben megtudtam én édesapámhoz születtem le, ez már érzékelhető volt egész kicsi koromban is.

"Ha isten egy pillanatra elfelejtené,hogy csak egy rongybábu vagyok,és még egy kis élettel ajándékozna meg,azt alaposan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent,amit gondolok,de meggondolnám azt,amit kimondok...

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel, 60 másodperc fényt veszítünk....

Egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,fedetlenül hagyva nemcsak testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám,hogy tévednek,amikor azt hiszik,az öregedés okozza a szerelem hiányát.

Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.