Tavaly Decemberben megcsináltam az első imaginációs gyakorlatomat…
(azt hiszem a címe is ez „első önismereti imaginációs gyakorlat”) :)

„az egyik ajtón kinyílik és ott áll egy ismerősöd és te átéled azt az érzést, amit nem vállaltál fel, holott fel kellene dolgoznod”…..

Mivel nem vagyunk egyformák, így nem azonosak a vágyaink, az elvárásaink. Ha valakit szeretünk, sok mindent megteszünk neki, még olyat is, ami nekünk nem igazán okoz örömet. Kérdés, hogy ő valóban szeretné-e azt, amit mi teszünk, vagy csak azért nem szól nekünk, hogy nincs szüksége rá - sőt előfordulhat, hogy irritálja is -, mert szeret bennünket és nem akar megbántani. Ennek a kiküszöbölésére van egy jó módszer, melyet most leírok.

Lehet az, hogy egy csomó mindent még nem tudatosan csinálok, még ha működőképesen is, véletlenül ráérzek? Elgondolkodtam ma ezen, hogy egy véletlen téma felé terelés és aztán kiderülvén, hogy az a másiknak is aktuális, az tényleg azt bizonyítaná, hogy megéreztem, csak nem vagyok rá tudatos, hogy ez a művelet lezajlott bennem, tudtomon kívül? Vagy máshol kell keresni az ilyen véletlen okát?