Női energiák új tudatossággal
Az életem a férfienergiák el és befogadásáról szólt eddig. Fiúk, férfiak között nőttem fel. Számomra befolyásoló volt az Édesapám és a Bátyuskám által mutatott minta. Az utcában is csak fiúkkal tudtam játszani egészen 13 éves koromig. Akkor a szomszédba egy új család költözött, akiknek lányuk is volt, de ő is afféle „fiús” lány volt inkább. Fiúgyereket neveltem fel. Ezek után úgy gondolom, hogy elmondhatom teljesen el/befogadó vagyok a férfi energiákra.
Azok az idők jöttek el, hogy női energiaminőségeket kapunk az univerzumból, ezért érdemes lehet egy-két dolgot tudatosítanunk.
Induljunk az alapoktól. A nemek szétválása – az erkölcsiség, a jó és rossz szétválasztásával együtt – a Lemúriai földrészen, a lemúriai tudatállapotban történt.
Az akkori emberek még kapcsolatban voltak a Felettük lévő világgal és telepatikusan kommunikáltak egymás között is és az Égiek felé is. A férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban és támogatták egymást.
A női energiaminőség mindig is gondoskodó, támogató jelleggel nyilvánult meg, mindazok felé, akik ezt képesek voltak el/befogadni.
Ma már nagy zűrzavar van körülöttünk (lehet, hogy néha még bennünk is), mert a közben eltelt időben elfelejtettük a női őserő, ősenergia megélésének helyes módját.
A köztes korokban megtanultunk alkalmazkodni, alárendelődni, a túlélésünk érdekében.
Ebből kell felállnunk és újraértelmeznünk dolgokat, hogy minden újra a helyére kerülhessen és egymás egyenrangú, egyenjogú társai lehessünk az utunkon.
Aki már él ezzen az őserővel, ősenergiával, az érti, hogy miről írok, de vagyunk egy páran, akik ezt most tanuljuk, ezért nagyon jó lenne támogató szeretettel segítenünk egymásnak.
S persze jó lenne közösen tudatosítani ennek az energiaminőségnek a sajátosságait is:)
Ti hogy látjátok, milyennek élitek meg? Mi a jellemzője?
Szeretném megköszönni azt a sok-sok inspirációt, amit a másik blog(ok)ban kaptam Tőletek, a mostani írásomhoz.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
79 hozzászólásIgen, meg lehet ölelni egy követ...de itt nem kőröl beszéltünk...:)
Egy emberről beszéltünk.
Igen...de Quasimodo lelkével kellett azonosulni, hogy meg tudja ölelni...nem...vagy csak odament és megölelte, mint egy kő:)
Erről beszélek pont, hogy keresem azt a lelki kapcsot, lelki pontot, ami megengedi, hogy felülírjam a testi dolgokat.
Egy kőnek van lelke?
Anyagi teste van. Még éterteste sincs, nem még, hogy asztrál teste(lélek teste)...érzésekkel telve.
Hová mentél kaja?:)))
A meditációim során az ásványokat, növényeket, állatokat, embereket, szellemi hierarchiát elfogadom. De egy kő nem rendelkezik lélekkel...ennek ellenére sok mindent tárol.
...na...gyere ide öleljük meg egymást...hús-vér emberek:)...
izi
Igazad van Izi, a kőnek nincs lelke.
Nincs? Honnan tudjuk ezt?
Megállapitunk valamit egy kőről, vagy tagadunk valamit....Ugyanígy egy emberről is megtesszük.
Mi az Anyag? Miből van? A kő kőből van és az ember emberből? Hm.....Bediliztem:-)
a kőnek úgy tanultuk, hogy van éterteste, csak az nem szövi át az anyagot, hanem csupán körülveszi. Minden tárgynak van eképpen éterteste.
Muszáj volt hozzászólnom a blog eme legfontosabb gondolatához! :))
Ezt így el tudom fogadni...igen nem hatja át, de körül veszi...:)
Köszönöm a kiegészítést.
Amit áthat, az él...vegetál...ez már a növény.
Legyen szép napod.
izi
"ÉN voltam ott, az öregember képében a postán.
A szivem fáj, mert fel nem ismertél, de várok, hogy visszatalálj hozzám."
Idézet, vajon kitől?
Az embert úgy nézted, mint a követ: testet láttál. Majd egyszer látod a lelkeket is, mindenkiben.
Én mostanában ezt gyakorlom, bármi/bárki van jelen: Egy vagyok, befogadlak (szivembe persze), gyere közelebb.
Érdekes tapasztalások vannak.
Sziv szintjén éltem meg, hogy pl.: akit "fejjel" utáltam, valójában mennyire szeretem, sőt, akire azt mondta a "fejem" szeretlek, valójában mennyire nem.
Rangsorom a szivemben más, és ezt félelmetes volt meglátnom
Volt még egy hasonló történetem. Egyszer megint egy sorban álltam és előttem volt egy öreg nő, akinek igénytelen volt a ruházata.
Nem láttam az arcát.
Elindult bennem az ítélkezés.
"miért is nem vesz fel valami normális ruhát, nem hiszem, hogy nem tudná megtenni...stb.
Ahogy így viszem le az energia szintem egyszer csak hátra fordult és a szemembe nézett. Csodálatos szemei voltak...egy nagyon kedves arc...
Egyszerűen rám mosolygott...abban a mosolyban benne volt minden szeretet. Én meg ott álltam és döbbentem.
Na látod ... ;)
... hogy ez a topic milyen "népszerűre" sikeredett... ennyi sok hozzászólás... de miről is szól mindez?
Hát magam is tapasztalom, hogy hullámzó megnyilvánulásai vannak néha az új női energiaminőségeknek:)
Nos, én inkább azt látom, bár lehet tévedek, testi nemünk csak azt az energia (nő/ffi) minőséget mutattja meg, ami a tanulandó feladatunk, most a jelenlegi leszületésünkben.
Bár, ezt teljesitve szerintem tovább kell lépnünk afelé, hogy az eredeti androgün állapotot a lelkünkben újra egyesitsük, akár férfiként, akár nőként születtünk most le. Történhet akár egy élet alatt is a folyamat.
Ennek az útja, ha lányként születünk: először a női energia megélése, majd túllépése, egyesitve a férfi minőségekkel.
Ugyanez férfiként, először a tudatos férfi jelenik meg(már ha...), majd egyesülnie kell a női oldalával.
Hisz minden minőség bennünk van, csak van ami tudatos, van ami még nem.
A Buddhista tanok szerint ma tízmilliószoros nap van, gondolataink és érzéseink ma ennyivel nagyobb erővel hatnak önmagunkra és világunkra. Teremtésünk ereje is ennyivel nagyobb ma.
Érdekes h épp ma kaptam ezt a levelet, ami éppen témába vág.
Én nem egészen így fogalmaznám meg, de a mondatok tartalma húsba vágó számomra.
Én is készülök leírni, mit tapasztaltam meg, mire ébredtem rá, mit is jelent tudatos nőnek lenni.
Addig is küldöm nektek ezeket a gondolatokat szeretettel.
Patricia Lynn Reilly :
Egy Nő, aki szerelmes önmagába
Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza.
Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.
Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.
Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.
Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.
Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet.
Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.
Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.
Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.
Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.
Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.
Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.
Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.
Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.
Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.
Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.
Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.
Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja. Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.
Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja.
Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.
Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.
Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.
Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.
Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"
...mi több:
TUDD ÉS ÉLD, HOGY TE VAGY EZ A NŐ!
Merem vállalni azt aki vagyok, amire vágyok, vágyik a testem, a lelkem, a szellemem. Merek tenni érte, tiszta szívvel, élvezni, és tanulni belőle, megismerni és megtanulni kezelni önmagam erőit általa és a világ dolgait körülöttem. És közben tudom, minden tettem, gondolatom és a puszta tudatos jelenlétem újabb impulzusokat bocsát ki az önmagától is állandóan változó világba, és együtt alakítja azt tovább. Figyelem a hatásokat amiket kifejtek és amiket kapok, és részt veszek a folyamatokban. Tudom, életem egy hatalmas életfolyam része csupán az időben, de tudatosságom által én vagyok az, aki megtanulhat jól bekapcsolódni.
(Ez utóbbiak az én gondolataim. :) Valami ilyesmit jelent számomra most tudatos nőnek, embernek lenni. de elég nehéz írni róla. Nem a teljesség igényével.)
Namaszte
Kedves Aditi és Kedves Tudatos Barátaim!
Bocsásd meg Te is - és akik még olvastok - tudatlanságomat, de mi rejlik e gyönyörű sorok mögött, nem értem.
Én is megkaptam a fenti gondolatokat emailben és be kell valljam, hogy a 80%-át nem értem, hogy mit is jelent valójában. Tudom, mindig itt ragadok le, hogy oké, de mit jelentenek mindezek a gyakorlatban.
Azt hiszem, az alábbiak már megvannak:
"Elképzelek egy nőt, ....
- aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.
- aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.
- aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.
- aki átlépett a múltján ...
- aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.
- aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.
- akit érdekel a saját élete.
- aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.
- aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék.
De a többi? Hol vagyok még attól? Nagyon messze és még a fentiekben is sokszor bizonytalan vagyok.
Ma reggel pl., most, hogy szünet van az oviban, a lányom már jött reggel 7-kor, tele energiával és vidáman, ő már fel akar kelni, játszani velem. Én persze még aludtam volna tovább.
És itt jön mindjárt egy sor az idézetből:
Elképzelek:
"egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon".
Akkor ez most mit is jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy megpróbálom visszaküldeni a gyereket a szobájába és megkérem, hogy hagyjon még aludni, vagy hihetetlen álmosságom ellenére, de mégiscsak összeszedem magam és felkelek vele játszani. Honnan tudom, hogy melyik az igazi önmagam? Akkor reggel úgy éreztem, hogy a fene egye meg, hogy nem aludhatok, aztán az is eszembe jutott, de hát ez a gyerek a te kis nyílvessződ, arra van most szüksége, hogy vele légy, játsz vele, örülj neki, mert oly hamar felnő és egyre inkább elmúlnak ezek az alkalmak ... (Mélyen belül azért az is érzem, hogy rohadtul kéne már egy hatalmasat aludnom.)
Nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert mi anyák tudjuk, hogy sokszor magunkra is kéne több idő, de azért valahogy összevakarjuk magunkat, hogy szeretteinkért tegyünk.
Nagyon okos gondolatokat, eszméket olvasok itt a blogokban, de bocsássatok meg, többségéről azt sem tudom, eszik-e vagy isszák. Azt érzem, hogy sokszor csak rébuszokban beszélünk, de hogy ezek az okosságok mit is jelentenek a gyakorlatban, azon már átsiklunk. Sajnos.
Igaz lehet ezt azért érzem így, mert Ti már jó néhányan egy magasabb tudati szinten vagytok, amiről én még azt sem tudom, hogy micsoda. De bízok abban, hogy napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok és fejlődöm. Addig pedig élem az életem, ahogy tudom, sokszor élvezem, de ha úgy érzem arra van szükségem, akkor átadom magam a fájdalomnak, hogy utána újult erővel indulhassak tovább utamon.
Szeretettel: Kriszti
Kriszti, Drága
Igazad van, háborogj egy kicsit, En is szoktam.
Szerintem, amire szükséged van ebben a pillanatban, ugyis megérted, a többit meg Mások.
Én se mindig értem, de az nem baj.
Emberek vagyunk, ha annyira TUDATOSAK lennénk, szerintem már nem is itt lennénk.
Hanem szárnyalnánk..................
Azt javaslom, hogy, amikor csak van rá alkalmad, aludj egy jó nagyot.
Ha ott lennék, elmennék a lányokkal játszani, de...
Azert kitartás, bizalom
Majd jön minden , amikor jönnie kell.
Amit ma nem értesz, azt holnap már igen.
Annyiszor volt velem ilyen, amit Te is érzel.
Vannak dolgok, amik alapból nem építők...ennek ellenére a csapból is ez folyik.
Egy idő után azt is megérzed, hogy szükséged van-e azokra a dolgokra, vagy alapból benned van, vagy az csak egy fals információ.
Ha tudatosan kinyilvánítod a szándékod a felé, hogy gyorsuljanak fel az események, nagyobb rálátásod legyen a dolgokra... az is megindul...ez persze más aspektusból nehezebb.
Ha így besokalltál az nem baj...semmi sem baj.
Ilyenkor érdemes kimenni a szabadba, leülni egy fa hűsébe, miközben érzed a Föld Anyát....stb
Nekem ez mindig segített.
Szeretettel,
izi
Az életünkben mindennek megvan a helye és az ideje, hogy éppen mikor mit kell élnünk.
Értem, amiről írsz, mert volt az életemnek ilyen szakasza is. Most más van, hát mást kell megélnem, megtapasztalnom.
Szó sincs róla, hogy tudatosabb lennék így általánosságban, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy amikor az anyai örömöket megélve útjára kellett bocsátanom a gyermekemet, és szeretettel el kellett engednem, hogy élje a maga életét, akkor már más dolgokkal lehetséges/kell foglalkoznom... olyannal mint pl. önmagam mélyebb megértése/megélése. S mivel máshova helyeződik a figyelmem fókusza, úgy tűnik, mintha...:)
Ahogy a blogolókat elnézem, mások pedig más ok miatt vannak olyan helyzetben, hogy ezt megtehetik...
Azért, akinek erre kevesebb ideje van, annak is nagyon örülünk, ha itt van velünk és megosztja azokat a megtapasztalásait, amik éppen az életében vannak. ... s azt is jelezni szeretném, hogy nem elnyomni szeretnénk Benneteket, még ha a látszat néha mást is mutat!
Kiragadnék egy részt az írásodból: "napról napra egyre többet tanulok és jobb vagyok" ... ez így igaz, de közben tudd, érezd, hogy most, ahogyan éppen vagy máris jó vagy és szeresd magad azért aki éppen vagy, hisz valahogyan azért születtünk, hogy éljük és élvezzük az életünkben az itt és most legszebb (vagy legmélyebb) pillanatait, úgy ahogy az az életünkbe jön!
Tündér vagy, hogy ennyire igyekszel megérteni... csendben megjegyzem, hogy ahol elvesztettem a fonalat, ott abbahagytam az olvasást, elmentettem a kedvencek közé, hogy amikor sok/több időm lesz, majd újra előveszem... szóval most akkor ki is a tudatosabb? , kérdezem én:)
Szeretettel: Marcsi
Aranyos vagy Marcsi, nem is akartalak megbántani benneteket, sem azt, hogy fölém helyezzelek benneteket, de időnként tényleg csak lesek, hogy miket is írtok. Ahogy idősödöm és ahogy jönnek majd új tapasztalatok/élmények az életembe, úgy fogom meglátni minden korszakom kihívásainak szépségét. Igyekszem ezeket nem csak utólag meglátni, hanem minden napon figyelek a szép pillanatokra, vagy akár a kellemetlenebb pillanatokban is észrevenni a jót.
Be kell valljam ma egy kicsit kötözködős napom van. :-))) De mint mindenen, ezen is hamarosan túl leszek.
Kriszti
Egyáltalán nem bántásnak, vagy kötözködésnek vettem, csak szerettem volna, hogy megértsd a helyzetet és nagyobb békével fogadd el az, amit az élet most ad Neked, mert hidd el ez egy gyönyörű szakasza az életednek (a maga problémáival és nehézségeivel együtt is)... mert a gyerekek egy nagy-nagy ajándékok az életünkbe, ha jól tudunk velük együttélni/együttműködni/együttörülni/együttsírni/együttnevetni...
... ennyit szerettem volna csupán átadni, minden sallang nélkül/teljes és tiszta szívű elfogadással...
Igen, tudom, igazad van, növelnem kell magamban az elfogadást. Úgy gondolom nem is az volt a valódi bajom, hogy nem értelek benneteket. Tény, hogy sokszor hiányzik nekem a "magyarra fordítás".
Megfogadtam a tanácsaitokat, kicsit dühöngtem, aztán elvonultam picit lazulni és máris szebb lett minden. Köszönet érte nektek, köszönet, hogy vagytok!
Utólag úgy látom, hogy nagy bátorságra vall részemről ennek a blognak a megnyitása, mert sok kiegyensúlyozatlanság tört elő elemi erővel belőlem, nagyon mélyről.
Ha a "legerősebbet" megpróbálnám valahogyan leírni, akkor úgy mondanám, hogy megragadott és a hatalmába kerített valami mazochista jellegű nagyon erős érzés vagy erő, ami erősebb, mélyebb és pusztítóbb az önsajnálatnál is.
Ebből egy egósnak (nagyon is személyesnek, "eviláginak") tűnő másik erő hozott ki.
Mit tehetek? Elfogadom mindazt ami történt, történik és reménykedem, hogy a mérleg nyelve egyszer majd csak helyreáll, a dolgok törvényszerűségei szerint.
Hihetetlenül összecsengenek a bennem belül zajló dolgok mindazzal, ami itt a blogon is zajlott/zajlik...
Minap a Pesti Belvárosban, a Múzeumkertben, a fenyők és buxusok mellett, a zöld pázsiton ültem és sorra telefonáltam az ügyfeleket.
Egyszercsak megjelent mellettem egy hosszúhajú, jó alakú, harmincas hölgy, rám mosolygott és megbeszélte velem, hogy ő most ide kifekszik napozni.
- "Persze!" helyeseltem bólogatva, mosolyogva.
Ezek után tőlem jó három méternyire ledobálta a táskáit, elővette a lila törülközőjét és a maga legtermészetesebb módján - vállalva arca, teste szépségét, kecsességét, nőiességét - feltűzte a haját, ledobálta a ruháit, ami alól előkerült csinos lila kétrészes fürdőruhája.
Majd zavarba jött és rám pillantva megkérdezte, hogy:
- "Inkább menjek egy kicsit arrébb?" (a Múzeum főbejáratához közel voltunk)
Amikor mosolyogva megnyugtattam, a legnagyobb lelki nyugalommal ráfeküdt a törülközőjére és a könyvébe temetkezve olvasott napozás közben.
Felhagytam a telefonálással és elgondolkodtam:
- Lám, lám mi spiri nők teletömtük a fejünket és közben pedig elfelejtettük (tisztelet a kivételnek!) ezt a természetes női bűbájt, nemde?
... úgy gondolom ideje újratanulnunk!... vagy az önbizalomhoz elégséges mértékig megerősítenünk:)
... az aki nem felejtette el közülünk, az pedig - kérem - legyen nagyon büszke magára (a szó legjobb értelmében), mert meg tudott tartani valami fontos és értékes, igazi női jellemvonást.