Pálmalevelek
Bármilyen életet is éltünk eddig, a pálmalevelek tartalma egyértelműen rávilágít életünk valódi céljára, amiért születtünk, a legfontosabb pontokra olyan részletességgel, amely képes minden kétséget eloszlatni, s a megfelelő irányba terelni minket: életünk tényleges felemelkedésének útjára...
Mert ha megtaláljuk a rólunk szóló írást, valódi beavatottakká válunk sorsunkba. Már nem kell többé elszenvednünk felesleges negatív élethelyzeteket, válságokat, vagy zsákutcákat. Bármilyen problémába is sodortuk magunkat korábban, lehetőséget kapunk arra, hogy életünk minden területén tökéletesen és tisztán láthassunk: emberi kapcsolatainkban, hivatásunkban, egészségünket és anyagi boldogulásunkat illetően.
Ahogy új életünk halad az útján időben és térben, pálmaleveleink újabb és újabb iránymutatást adnak, dátumokkal, eseményekkel, nevekkel, de mindig csak akkor, amikor már készen vagyunk annak befogadására.
Mi a véleményetek?
Üdv: Kriszta
Köszönöm a fórumtémára való rámutatást!
Tényleg értékelek én is! :-) Valóban ezek alapján döntök egy-egy dologban!
Ezzel a szintezéssel, vagy csak inkább a szóval van bajom! Nem tudom miből fakadhat a "szintezés" szó negatív értelmezéssel való társítása? Szerinted honnan fakadhat ez?
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Segíts kérlek! Mi van a szintézissel? Hol volt róla szó?
Szia Sanyi!
Tudom, hogy sok idő telt el a kérdés feltevése óta! Az elmúlt 1.5-2 hétben éppen csak bekukkantottam ( bejelentkezés nélkül ) az oldalra! Azonban jobb később, mint soha; ergo nem felejtettem el! :-)
A válasz a kérdésedre :
http://onmegvalositas.hu/blog/tshabalala/mi_ezoterika
Itt volt Jaguárnak egy megjegyzése a "szintezésről"! Anno hajlottam is a szemlélet rám is érvényes igazára!
Azóta sokat gondolkodtam a dolgon! Főképpen, hogy itt újra előkerült a téma; valószínűleg okkal botlottam ismét a "szint fogalmának" újbóli letisztázásába!
Rájöttem, hogy azért idegenkedek, vagy inkább tartózkodom a "szóhasználattól", mert negatív egyéni élményeket társítok hozzá a tudatomban!
Mindig is górcső alá próbált venni a környezetem, és ez bizonyos feszélyezettséget vált ki belőlem akarva-akaratlanul!
A régi - megfelelési kényszerből - táplálkozó beidegződések lenyomataként még ma is bennem van a "félelem érzése" néhanapján! Félek a mások által való megítéltetéstől; vajon mit gondolnak rólam? Elfogadnak olyannak amilyen vagyok, vagy nem? Átmegyek az általuk felállított mércéken, vagy elbukok?
Milyen "SZINTŰ" besorolásra számíthatok?! Néha - valószínűleg én becsülöm alá magamat - alacsonyabb "SZINTRE" kerülök megítélésem szerint! Persze, sokszor csak én gondolom ezt, és az ellenkezője igazolódik be pozitív megélésként!
Nagyjából ennyi a "szintezés" körüli mizéria! :-)
Üdv: Twindragon ( Jani )
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
A szellemi világból jövő közvetitésekben mindig beszélnek szintekről. Azt mondják, hogy az emberi lelkek különböző fejlettségi szinteken állnak. Van hierarhia a lelkek között és ezt a hierarhiát a tapasztalat által megszerzett szeretet és bölcsesség határozza meg.
Vagyis, aki teljesebb a Szeretetben és a Bölcsességben (ragyogóbb, tisztább, tudatosabb stb) az közelebb van a Forráshoz, az Örökkévalóhoz és szolgálatával segiti az alacsonyabb tudatossági szinteken fejlődő lelkeket...... hogy ők is egyre közelebb kerüljenek - vissza - az Örökkévalóhoz.
Itt a földön természetesen van mindenféle fejlettségi szintű lélek. Akik már tudatosabbak, azok egyértelműen érzik a lelki szintek közötti különbséget az emberekben.
P.S. most épp Müller Péter jutott eszembe, akinek szellemi vezetője és ő maga is sokat beszél-magyarázgat a könyveiben a szintekről....
Annyit tennék hozzá Ramina ismérveihez, hogy a tudatossági szint a Szeretetre (oda-vissza) való képességen és bölcsességen kívül még azzal is jellemezhető, hogy milyen "tág" a tudata valakinek. Talán nem is szintekről, hanem "tágasságról", "nagyságról", befogadó képességről kellene beszélnünk, lásd > tudattágítás. Akár a matrjoska babák, a kisebb belefér a nagyobba, de tágasabb nem fér bele a szűkebbe.
Összekapcsolhatjuk a tágasságot a szeretettel is - az egocentrikus gondolkodású köldökcsakrás ember, csak önmagát képes szeretni. Egy csakrával feljebb már szereted a családodat, a hozzád hasonlóan gondolkodókat, az egy érdekcsoporthoz, egy szurkolótáborhoz, egy valláshoz, egy párthoz, egy nemzethez, egy bőrszínhez tartozókat, de kirekeszted az összes többit, aki nem olyan. Ezt nevezik etnocentrikus gondolkodásnak, vagy világképnek, ami valamivel már tágabb, mint az előző, még sem fér bele mindenki. Még nem üti meg a megértés és elfogadás szintjét, vagy ha az elfogadás már előbb megvan, az nem teljes körű, mert a másként gondolkodót, másik utat követőt még nem képes megérteni. Az ilyen ember, vonzódjék bár nagyon is az ezotériához - a valódi spiritualitáshoz még semmi köze nincs, mert az az Egységről szól, és nem a kirekesztésről. (Ezért működésképtelen az a törekvés, hogy bármelyik párt a hozzá tartozó tudatossági szinten nemzeti egységet tudjon létrehozni)
Ja, és ez a pálmalevelezés pontosan a szívcsakrás szintekhez illik, ahol igény van arra, hogy megmondják, mit hogyan kell kell csinálni és mi a feladatunk. Oltári jó üzlet...
Még egy emelettel feljebb, a torokcsakra szintjén (ahol túl sok minden történik és érdemes lenne több alszintre (tágassági szintre) bontani e szakaszt), a ráció és a kreatív önkifejezés után, vagy vele együtt lassan megjelenik a befelé figyelésre való képesség, az energiaérzékelés, az önismeretre való igény, az összekapcsolódásra való vágy mindennel és mindenkivel, new ages csoportozás van, a pártoskodásból felnövünk, elfogadjuk a sokszínűséget és azt értéknek tartjuk. A gondolkodás antropocentrikus lesz, már mindenkit képes vagy szeretni és elfogadni... Egy feltétel azonban még mindig marad - akit feltétel nélkül szeretsz, annak osztania kell ezt az értékrendet, vagyis hasonló szinten kell lenni.
Csak a személyiségfejlődés utolsó, önmegvalósítós, teljesen érett szakaszában jön elő az, hogy már mindenkit képes vagy szeretni a saját szintjén, a saját szeretetnyelvén, a saját igényei szerint, mert már mindent átlátsz és megértesz nagyjából, az emberek és a világ működését legalább is. És már a természetet, a az állatokat és a növényeket is szereted és egynek érzed magadat velük - ismét tágult a szeretet, a befogadás, a gondolkodás világcentrikus , a tudatosság gömbje még tágasabb lett. Az önzés mértéke mindeközben egyre csökken, és fordítottan arányosan valahol szintén mércéje a tudatosodásnak.
Csak ezután következik a valódi spirituális szakasz, az egész Univerzumot befogadó univerzális Tudatosság és Szeretet tágassága, amely rálát az előző életekre és elébe megy nem csak a saját fejlődésének, de a saját szintjén segíti minden más lény fejlődését, az Élet és a Szellem kibontakozásának szolgálatában áll a sokszínűségben. Hagy saját magán keresztüláramolni az Isteni tudatosságot, annak eszköze próbál lenni, társteremtőjévé válik. Ebből egyenesen következik, hogy azok a személyes vágyak és törekvések, amelyek nem az Isteni terv kibontakozásának irányába mutatnak - feloldódnak. A személyiség önmeghaladása következik be, valódi beavatottság, tartós spirituális kapcsolódás és megvilágosodás.
Mindez bármely szinten nem egyenlő és nem azonos az elért spirituális képességekkel. Valaki lehet tisztánlátó akár szívcsakra szintjén is, de a tudatosságának tágassága az adott newages módszert követőkön kívül, vagy az adott valláshoz tartozók kívül másféle törekvéseket nem bír még elfogadni.
Szerintem meg nem azonos az út
hogyan is lehetne,hiszen minden ember más
ebből kifolyólag más az útja,éppen az amire neki szüksége van
a fejlődéséhez,vagy a bukásához mert ez is benne van a pakliban
úgyhogy rengeteg megvalósítási út van,kinek ez kinek az
és szerintem ez így a jó
ez pedig abból adódik,hogy nem vagyunk egyformák,
különböző fejlődési szinteken van a lélek,és mindenkinek van
egy preegzisztenciális terve,amit a szintjének és az éppen aktuális
tanulnivalójának megfelelően igyekszik megvalósítani
szóval az út sem egyforma szerintem,arról nem is beszélve,
hogy bizonyos doktrinákban az a végső konklúzió,hogy tulajdonképpen
nincs is út./hát ezt még nem tudtam mkagamévá tenni./
Ez egy fontos kérdés...
Vissza is húzhat a környezet meg nem is ,és támogathat is ha olyan helyre
született az ember,de szerintem ez mindig az egyéntől függ,hogy ő milyen
és mi felé törekszik.
Én pl. kemény materialista családba születtem,de kisgyerek korom óta tudom,
hogy van Isten, pedig nem mondta senki,de nem is tiltották.
Az is igaz,hogyha nálunk ennek tradíciója lett volna,vagy olyan dolognak,ami bennem meg volt
de a szüleimben nem ,akkor sokkal hamarabb elértem volna bizonyos szintekre.
Viszont,ha a szüleim nem támogattak volna mindenben,és beton módon rám erőltették volna a materializmusukat,akkor bizony vissza húzott volna a környezet.
Tehát nem elhanyagolandó az egyén fejlődése szempontjából a környezet.
Egy ellenpélda ehhez,hogy 10 éve vidékre költöztem,itt is dolgozom,és úgy tudtam beilleszkedni,elfogadtatni magamat és dolgozni,hogy / nem akarom azt mondani,hogy lementem a szintjükre,de / beleálltam abba a milliőbe,és igen is hogy 10 év alatt ez lehúzott.
Ez persze az én döntésem volt,és az én hibám,hogy későn kaptam észbe.
Ezért írtam azt ,hogy nekem szerencsém van ,mert elfogadnak,sőt még tisztelnek is,de ennek ez az ára.
Lehet választani ,hogy kinek mi a fontos,a közösség vagy az egyéni fejlődése.
Persze ez sem igaz így,mert ebből is rengeteget lehetett tanulni,és lehet ,hogy szellemileg lehúzott,de
emberileg a javamra vált,mert sok mindent megtanultam,például alázatot is,ami minden nemű tovább
lépésnek például az alapja.
Szerintem,hogy kit hogy fogad el a környezet az teljességgel tőle függ.Én megtanultam,hogy mindenkivel a szintjének megfelelően kommunikálok,mert úgy értünk szót./Talán ezért fogadnak el./
Ez persze nem kötelező érvényű,mert néha azt mondja az ember,hogy ezt azért nem.
A másik dolog pedig az,hogyha egy kicsit is érzi,hogy fölötte vagy,az már zsigerileg irritálja az embereket,
nem jó politika.
Ha nem akarsz leadni a szintedből,akkor csak a hasonló gondolkodásúakkal beszélgess,és akkor nem ér csalódás.
Ez mind a Te választásod,ha nem ért meg a környezeted,annak oka van.
Nem hasonló kvalitású emberekkel kommunikálsz,és nem vagy hajlandó a kommunikáció érdekében az ő szintjükön beszélni /hogy megértsenek/
Mondom,ez nem kötelező,választás kérdése,de akkor meg kell értened ,hogy miért nem értenek meg.
Ez kicsit hosszúra sikeredett,elnézést.
"Én pl. kemény materialista családba születtem,de kisgyerek korom óta tudom,
hogy van Isten, pedig nem mondta senki,de nem is tiltották.
Az is igaz,hogyha nálunk ennek tradíciója lett volna,vagy olyan dolognak,ami bennem meg volt
de a szüleimben nem ,akkor sokkal hamarabb elértem volna bizonyos szintekre.
Viszont,ha a szüleim nem támogattak volna mindenben,és beton módon rám erőltették volna a materializmusukat,akkor bizony vissza húzott volna a környezet."
Ez nálam is így volt annyi különbséggel, hogy sikeresen materialistává váltam, én nem tudtam hogy van Isten, sőt már kisgyerekként féltem a haláltól pl.. Azért az nem semmi ha gyerekként felül tudtad bírálni a szüleid látásmódját és te magadtól tudtad hogy van Isten! Szerintem ez már kivételes dolog.
"Én megtanultam,hogy mindenkivel a szintjének megfelelően kommunikálok,mert úgy értünk szót."
Én is ezen vagyok, de nem mindenkivel van közös témám, sőt kevés emberrel van. Igazából vannak témák amikről napokat el tudnék beszélgetni, csak ahhoz meg olyan kevesen tudnak bármit is hozzászólni. Általánosságban meg nem vagyok képes üres, felszínes csevegésekre valahogy. Meg egyáltalán szóba elegyedni akárkivel, ez nekem nehezemre esik.. Nem tudok igazán ellazulni, meg lazán cseverészni alapból, még ismerősökkel se nagyon. Vagy pl tipikus jelenet, ülök a kedvenc helyemen, bárszéken pultnál, ismerem mondjuk a helyiségben tartozkodó emberek 20-30%-át tegyük fel, persze őket is leginkább csak felszínesen. Arra jár épp egy ismerős váltunk pár szót viccelődünk, én is felszabadulok pár pillanatra, ok, továbbmegy. Erre azon veszem észre magam hogy mintha szépen sorban jönnének oda mellém emberek, de gyakorlatilag egymást váltva! És én többnyire képtelen vagyok beszélgetést kezdeményezni, nincs témám, sokszor érzem is hogy teljesen más világ az illető, totál máshogy láthatja a dolgokat, de szeretne beszélgetni velem érzem, de esetleg előítélettel viszonyul hozzám, (mondjuk külsőm alapján beskatulyáz valamilyennek és annak megfelelően próbál viselkedni), és ilyenkor totál nem is tudom már magam adni mikor ilyen előítélet-falat érzek köztem és valaki között. Kész, bezárulok, beszélgetéstémát illetően főleg semmi eszembe se jut, furcsa. De mégis ilyenkor mikor embereken érzem hogy kiváncsiak lennének rám, de én lezárultam, holott előtte néhány másodperccel mondjuk épp nevetgéltem valakivel, szóval ilyenkor mintha a lelkükbe tipornék valamelyest és a világ is bezárul egy kicsit. Igen, azért tudom mert tapasztaltam ennek a másik végletet is, felszabadultság, nyitottság, előítéletmentesség, a világ is veled partyzik - feelinget.
"A másik dolog pedig az,hogyha egy kicsit is érzi,hogy fölötte vagy,az már zsigerileg irritálja az embereket,
nem jó politika."
Ezt is tudom, de néhány sör után már könnyen kicsúszik a kezemből a gyeplő. Az addig szótlanul mosolygó rejtélyes furcsa valakiből előbukik egy-egy megjegyzés, közbeszólok épp valami beszélgetésbe valami súlyos mélységet, ilyesmi.. Netán a szófosás is rámjön a témával, annak spirituális mélységeivel kapcsolatban... Most épp ezen vagyok hogy figyelgetem magam, mindig picit józanabbul érkezek helyekre mint amúgy tettem volna. Minél több minden maradjon meg az estéből, felismerések. Múltkor pl egész este alig ittam, szarul, meg tökegyedül éreztem magam, de rengeteg apró felismerésem volt legalább. Részegen mindenki egy automatizált robotkén viselkedik valamennyire, tudattalanból feltörő minták befolyásolnak mindenkit, a lelki sebeik szinte látható, érezhető formát öltenek. Viszont spicces vagy részeg emberrel képtelenség beszélgetni, ha te nem vagy kicsit is hasonló szinten alkoholilag mint ő. Szóval lesz itt meló..
>Igazából vannak témák amikről napokat el tudnék beszélgetni, csak ahhoz meg olyan kevesen tudnak bármit is hozzászólni.<
Próbáltad már itt az oldalon?
Van itt blogod?
Hátha mégis találsz beszélgető partnereket.
Hogyne próbáltam volna! :) Ha rákattintasz valakinek a nevére, a 'Tartalmak' címszó alatt láthatod a témákat amiket az illető vetett fel. Én egyébként az élő beszélgetésre gondoltam, itt persze hogy találok beszélgetőpartnereket, sőt, csak itt találok igazán.. Bár ez most így nem igaz, mert épp a hétvégén voltam egy goapartyn, ahol csomó emberrel beszélgettem és meglepő módon mindenki hasonló beállítottságú volt. Furcsa volt, még 1-2 olyan ember is, aki ránézésre nem volt különösebben szimpatikus, amint megszólalt, elkezdett beszélni, leesett az állam, hogy jéé, ezek hasonszőrű emberek mint én, mindent hasonlóan látnak és képben vannak, nem is hittem volna ránézésre..
Bezárulsz, ha azt érzed, előítéletekkel beskatulyáznak, aztán írod:aki ránézésre nem volt különösebben szimpatikus, amint megszólalt, elkezdett beszélni, leesett az állam, hogy jéé, ezek hasonszőrű emberek mint én, mindent hasonlóan látnak és képben vannak, nem is hittem volna ránézésre..
Nem lehetne, hogy Te is kinyílj, mégha ezt fordítva kapod vissza?
Bár már nem a témánál tartunk (pálmalevelek), ezért bocsi.
Erre szeretnék majd válaszolni,de több szempontból,viszont rohanok
/engem meg ez dob le folyton az utamról/
Most csak röviden annyi,hogy mi mozgat téged a kommunikációban?
hogy a saját felfogásodat add közre,vagy a másik ember
mert a kettőt ügyesen össze lehet kötni...
de akkor előbb vele kell törődnöd,és úgy az ő szintjén becsempészni azt
amit esetleg úgymond tanítani szeretnél neki
de mindig az ő problémájához kell igazodnod,mert őt csak ez érdekli
viszont így is becsempészheted a gondolataidat,csak ehhez kompromisszumok kellenek,
és ahhoz pedig emberszeretet és alázat
persze nem kötelező,lehet értetlenségben is maradni egy életen át
ha neked ez nem járható út,akkor csak olyan emberekkel kommunikálj ,
akik úgy gondolkodnak ,mint Te.Ez is egy járható út.
Viszont én az előbbi verzióból nagyon sokat tanultam.
ennek a kocsmázásnak és eldobom az agyam ,viszont nem vagyok híve.
/Árt az agysejtjeidnek.../.Az ösztönöket segíti felszínre,nem a gondolkodásodat.
"viszont rohanok"
Amióta kötetlen a munkaidőm ezen leszek figyelmes mindenkinél, mindenki hogy függ az időtől, ez hihetetlen, sietnek, rohangásznak valahonnan valahová, várják a hétvégét, a munkaidő végét, félnek az öregedéstől stb. ezek mind az időfüggőség ismérvei szerintem. :)
"mi mozgat téged a kommunikációban?"
Alapjáraton nem az hogy annyira tanítani akarnék, fitogtatni a tudásom vagy ilyesmi. De egy idő után valahogy mégis kibukik belőlem ez, nem tudom megállni. Beszélget két ember a társaságban egy témáról és te pontosan vágod mi a problémára a megoldás, csak kicsit bele kell menni spirituálisan, most ilyenkor álljam meg hogy nem mondom el a véleményem, érted? Nehéz, persze sokszor meg ellenszenvesen csapódik ez le másoknak, egó, teljesen máshogy értik, esetleg dirigálásnak, felesleges belekotnyeleskedésnek értik és nem is hallják meg a mondanivalót, ilyenek.
Ez nem választás már, én az előző út mellett a megnyílás mellett döntöttem, hogy igenis beszélgetni, szót érteni akarok mindenkivel, ismerkedni, jól érezni magam és hogy a világ is jól érezze magát körülöttem ennyi. Csak a bárkivel való szót értés a nehézkes.
Hát nehéz dió ez
nagyon kell ismerni az embereket,de előbb önmagunkat /és pszichológiai érzék is elengedhetetlen /
Látod nekem ez így 57-évesen már összejött,de az idővel még mindig nem tudok bánni,és azt hiszem,hogy soha nem is győzöm le...
nekem látod ez a gyenge pontom
Egyébként megértem a problémádat
gondolom fiatal vagy még,majd kialakul,ne izgulj
próbálj dolgozni rajta...sajnos mindenért meg kell küzdenünk,de szerintem megéri.
Ez nem a pálmaleveleknek szól !!!,hanem a Sanyi egyik rokonának a szavai
< Normális ember egy sem hinné el ezeket a hülyeségeket >
csak azért szólok,mert főcímként esetleg úgy néz ki,mintha a pálmalevelekről szólna
Sanyi!
A rokonait sajnos nem tudja megválogatni az ember! :-)
Engem is néztek már bolondnak saját rokonaim! Viszont ez nem hagyott mély nyomokat bennem! :-)
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
Mert még ha mankó lenne!!!
Nem túl egyszerű lenne az egész?
Elmondják mi történt veled eddig az életed során, rávilágítanak a problémáidra és megoldást találnak helyetted!
Megmondják mit kell tenned, kiválasztják helyetted a helyes utat (de ugyan tényleg az a helyes út?).
Tudjátok mit érzek ki az egészből?
Lusták az emberek, ezt náluk okosabbak ki is használják, már nem is kell saját sorsunkat irányítani, majd megteszi más helyettünk.
Az embereket egyre jobban ki szolgálják, ki kell szolgálni, tárcán kell eléjük rakni az ételt (étel-rendelés), lehetőséget, megoldást...
Anélkül hogy meg kellene mozdulniuk (lásd: Web-áruházak, már meg sem kell moccanni hogy vásárolni menjenek) vagy gondolkodniuk kellene saját sorsukon (majd a pálmalevelek)!!
Lehet hitetlen vagyok. Nézzük a jó oldalát. Hiteles a pálmalevél.
Van megoldás a világ megváltására!!!!
Ezekkel az üzenetekkel, helyre állna a gazdaság, a politika, megszünének a betegségek, a nyomor és minden rossz.
Ami miatt mégis felvetettem a témát és ami megfogott ebben az egészben, hogy mindezt pontos nevekkel, dátumokkal. Na ez mozdított meg bennem valamit....Honnan tudhatnák???
Ami még eszembe jutott:
És ha tévútra vezet valaki a pálmalevél? Ha nem jó irányba mozdul? Akkor mi van??
"KÉZIRATOK,
AMELYEK EGYÉRTELMÛEN LEÍRJÁK ÉLETÜNK CÉLJÁT, KÜLDETÉSÜNKET, EMBERI KAPCSOLATAINK, ANYAGI JÓLÉTÜNK, EGÉSZSÉGÜNK, PROBLÉMÁINK MINÕSÉGÉT, OKÁT, MEGOLDÁSÁT, ÉS MÉG RENGETEG RÉSZLETET
ESEMÉNYEKKEL, NEVEKKEL, DÁTUMOKKAL.
AZ EGYIK RÓLAD SZÓLHAT."
"Szóval szerintem, ha valaki mértékkel használja ezen mankókat, és közben arra törekszik, hogy egyszer majd ne kelljen már mankó, önállóan is tudjon járni, akkor akár ez is beleférhet az útjába!"
Amúgy köszi, mert ezt én is így éreztem miközben volt erről a vita. Talán azért is kardoskodtam annyira a magam igaza mellett, mert ha be kellett volna ismernem hogy nincs igazam, az azt is jelentette volna egyben, hogy már nem vagyok képben, nem vagyok ura a mankóimnak. :)
Első blikk: fűűű de magadra vetted!
Második blikk: tényleg, ennyire zárt lennék?
válasz: vastagon biznisz szaga van -számomra- ennek az egész "aranyláznak", és Jag, nem tartom valószínűnek, hogy az indiai szegények sorsa javul a sok odalátogató pálmalevél-kutatótól...
Harmadik blikk: kérdezni, segítséget kérni miért ne lehetne?? az írásom nem ez ellen szólt. De talán a kemény hangnem kemény reakciókat szült...
Negyedil blikk: Ji King. Én is használtam. Egyszer. Akkor nem lett vna muszáj, Valaki tanácsolta. Mikor meg úgy tényleg ültem nyakig a trutyiban, akkor adott választ, pedig az előzőt kerestem volna. Már említettem valahol itt, h a Ji King egyik fordítója tart előadásokat a sulimban, és ő is azt mondta, h minden ilyen bölcselet -beleértve természetesen a Ji Kinget is, figyelmeztet, hogy ne kérdezgess túl sűrűn, meg sokat... arról nem is beszélve, h mikor választ kapsz, hidd el :D tehát nem arról van szó hogy tagadj meg mindent és üvöltve rohanj a dzsungelbe utat törni magadnak, hanem arról, hogy gondosan nézz körül, mielőtt segítőkezet választasz.
Arról írtam, hogy én nem választom a pálmalevelesdit, mint segítőkezet. Meg h miért nem :)
Písz
..jól elkeveredett, Anitának címeztem :)
Nyugi, nem vettem magamra. Tudom, eszedbe sincs engem "betámadni". :)
Csak poén, ami itt megy. Olvasd el, ki mit írt. :)
Nézeteink megbeszélése már nem csak a sima érveken alapszik, hanem már megy a hülyézés, meg a "nem vagy normális"- dolgokkal dobálózás.
Mekkora vitát gerjeszt az Egyház, meg a biblia. Azon vagyunk felháborodva, hogy nem élik Jézus útját (lásd, ahogy ÚÁ fogalmazni szokott. Mi hárítunk, mert mi vagyunk a normálisok? Erre jön egy ilyen könnyed téma, és mi lesz az eredmény? Mi sem tudunk megfelelően kommunikálni egymással.
A másik: mi vagyunk kiakadva, hogy a Bibliát "cenzúrázták", meg voltak a boszorkányperek, keresztény hadviselések a vallás nevében. Erre ülünk a laptop előtt, és döntünk (utánajárás, tapasztalás nélkül) mi igaz, és mi nem.
Nekem ennyi volt a lecke itt. Ezeket meglátni. Jó móka volt.
Én nem akarok senkit sem meggyőzni abban, hogy nekem van igazam. Mivel magam sem tudom, valóban nekem van-e ebben igazam. De hiszem, hogy léteznek az eredeti levelek. Hiszem, a Ji King is segít. Na nem verem szét a könyvet, állandóan nem kérdezgetek. Jól írtad a dolgot, ezzel kapcsolatban nekem is ez a tapasztalatom.
Az sem bántott meg, hogy valaki már gondolom más érv nem jutott eszébe, azt írta , nem normális az, aki elhiszi. Sanyi ebből a témából , ahogy válaszoltam, csinált is egy külön blogot.
Nézd egyben a blogot, anélkül, hogy azt néznéd ki írta.
Neked azért válaszoltam, hogy megmutassam, mi motivál, mert szerettem volna, ha tudod, hogy állok hozzá. Most világítottál rá nálam, hogy mennyire szeretnék neked is megnyílni, mennyire fontos nekem mit gondolsz, elfogadsz-e. Holott, igazán az fontos, én hogy állok magammal. Nem igaz? Már megint külső elfogadás kellett :).
Megvitatni egy témát nagyon szeretek, mert sokszínűvé válik tőle a látásmódom. Sosem baj, ha valamiben nem értünk egyet :)
Pusz, ölellek, és köszi a leckét
Sajnos a gép nem mindig oda rendezi a választ,ahova szól
Én írtam ezzel a címmel hozzászólást a Sanyi egy kérdésére,mikor is egy kedves rokona ezt mondta az ő tanításaira.
Már egyszer írtam,hogy ez nem a pálmaleveleknek szól,csak Sanyi rokonát idéztem..
Sajnos úgy látszik csak a főcímet olvastad el,hogy miről van szó azt már nem
Így születnek látod a félreértések.
Nézd meg mit írtál, és azt sem tudod mi volt a hozzászólásban,de rögtön magadra vetted.
Arról már nem is beszélek,hogy engem is kellemetlen helyzetbe hoztál.
Nekem ez nem a stílusom,tisztelettel beszélek mindenkivel és mindenről.
Valakit idéztem,hogy tudja,hogy neki válaszolok,és nem a pálmalevelekről volt szó.
Ezt írta Sanyi:
Na most ehhez mit szóltok?? 2010, április 25 - 00:36 - husztisanyi
Ja! Egyébként az én önismereti tanításaimra is mondta már egy rokonom, hogy csak a hiszékeny embereket tudom becsapni, megtéveszteni, normális ember egy sem hinné el ezeket a hülyeségeket! Na most ehhez mit szóltok??
és erre válaszoltam:
Normális ember egy sem hinné el ezeket a hülyeségeket! 2010, április 25 - 14:49 - Szucs Eva
normális ember egy sem hinné el ezeket a hülyeségeket! Na most ehhez mit szóltok??
Kedves rokon....
HOL VANNAK ITT A PÁLMALEVELEK ?
Üdv: Éva
Én azt nem értem, Te min akadtál ki? Írtam: nem vettem magamra. Erre jön ez most tőled?
Ráadásul, válaszoltam is: számomra nincs normális dolog/ember. Minden viszonyítás, nézet kérdése.
Nem értem, min háborodtál fel, és olvasom a hozzászólásokat. Az, hogy hova dobja a gép melyiket, hát igen, van ilyen. Viszont én Jaguár kiemelésére (Sanyi szövegéből emelte ki) válaszoltam, szintén nem a pálmalevelekre értettem, hanem általánosságban nem hiszem, hogy olyan, mint normális nincs is. A te hozzászólásod később olvastam.
Remélem megnyugodtál, és megírod, mit értesz félre.
Minden esetre érdekes, ki mit vesz magára, ki mit ír, hogyan viselkedik. :).
Mielőtt valamit félreértesz, előbb kérdezd meg tőlem a jövőben inkább, és akkor nem lesznek ilyen félreértések.
De szép! :D Szerintem mindketten kiakadtatok valamin, ha beismeritek ha nem. :))
tényleg ha már itt tartunk, hogyan válaszolnátok arra a kérdésre hogy:
"normális vagy?"
Én azon akadtam ki, hogy Éva ilyeneket írt nekem. Egyszerűen nem értem, és rosszul esett tőle.
A kérdésre meg már rég válaszoltam, nem olvasod a blogot? Írtam NEM VAGYOK NORMÁLIS!!
Jagu, nem ismerek rááád! :D
nem csoda! ráismerni olyasvalakire szokott az ember, akit előzetesen már ismert. benne van a szóban is. :)
Hidd el igazán nem akarom tovább turbózni ezt a dolgot,csak szeretnék rámutatni,hogy minden kijelentésünknek következményei vannak.
Látod,Te úgy gondolod,hogy én kiakadtam,ezt konkrétan ki is jelented,erre Jaguár már viszi a fonalat tovább,miszerint mi jól kiakadtunk.
Szerintem egyikőnk sem akadt ki /én biztos hogy nem/.
Azt nagyon sajnálom,hogy téged megbántott amit írtam
Igazán nem volt szándékomban,viszont kénytelen voltam tisztázni,amit előtted még mindig nem sikerült sajnos.
Úgy tűnik nem értetted ,mi a problémám pedig nagyon egyszerű.
Tettél egy kijelentést,ami szóról szóra az én nagybetűkkel rikító tárgysoromban látható mindenkinek aki nem vak.
Hiába szántad Te jaguárnak,senki sem gondolatolvasó,nem mindenki olvassa végig a bejegyzéseket,viszont az ordító nagybetűs részeket,még az is látja,aki csak átfutja a blogot.
Én a saját nevemen szerepelek itt,vállalom a nevemet,és ilyen félreértések miatt nem szeretném lejáratni.
Ilyen egyszerű az egész,ezért voltam kénytelen ezt tisztázni.
Remélem ezt meg lehet érteni,és azt is ,hogy ilyen értelemben kellemetlen helyzetbe kerültem,már a miatt is ,hogy magyarázkodnom kell.
Te azt mondod ,hogy téged nem érdekel,ki mit mond,gondol...
Ez a Te dolgod,/ahogy gondolod/,engem viszont magammal kapcsolatban érdekel.
Kerültem már ilyesmi miatt /mikor nem érdekelt/ kellemetlen szituációba,és azóta sajnos érdekel.
Remélem ,hogy megérted hogy valaki másképp gondolkodik mint Te és elfogadod,hogy nekem fontos volt ezt tisztázni.
Ha úgy érzed megbántottalak,nagyon sajnálom,igazán távol állt tőlem.
Ami pedig a kiakadást illeti,nem vagyok az a típus, más a természetem nem a kiakadás,hanem az motivált amit eddig írtam.
Szeretném,ha megértenél,és szent lenne a béke köztünk.
Ha képes vagy erre,akkor már nem fogod bántónak érezni amit írtam.
Szerintem a dolog önmagában nem az ami,hanem azzá válik,ahogy mi felfogjuk.
/a kis vitánk tipikus példája ennek./
Puszi: Éva
Köszönöm, hogy így állsz a dologhoz.
Tényleg nem értettem miből gondoltad, mert a Te írásod ráadásul még másik oldalon is volt a miénkhez képest.
Jaguár is csak rávilágít dolgokra, amit feltételez, hol találó, hol nem, de nem hiszem, hogy bántó lenne, elég régóta ismerem az írásait. Ha téved, azonnal belátja, és helyesbít.
Így már értelek.
Én mit éreztem? Pont azt írod, nem érdekel engem, ki mit ír. Pont előbb írtam Kirsikkának, mennyire észrevettem függők mások véleményétől. Dehogynem. (Mellesleg én is saját igazi adataimmal vagyok itt)
Olvasva a soraid, gyermekkorom köszönt vissza: Anyu letorkolt mindenért. Na hozzá teszem, nagyon rossz gyerek voltam, de olyan esetekben is elnézést kellett kérnem, amikor kivételesen ártatlan voltam.
Stílusod miatt pont ezt éreztem. Jött a dac, a mély felháborodás, miért kérjek olyanért bocsánatot, amit nem követtem el? Na ezen kész voltam. Szóval, nem adtál mást, mint egy újabb önfelismerést, ezzel (is) még dolgom van.
Nagyon köszönöm, hogy megírtad és tisztáztuk ezt a dolgot, nagyon jól esett ez Tőled! És tényleg nyithatnánk egy külön blogot:"- Hogyan értsük félre egymást?" címmel.
Tovább vitted: pont ez volt a jó benne. Különben hogyan tudtuk volna ezt tisztázni? Nekem sem kellett volna az érzelmeim által reagálni. Ebben nagyot hibáztam. Úgyhogy, ha netán ismét félreértjük egymást, kérlek, vigyük tovább.
Köszönöm mégegyszer,
pusz, Anita
"Ha téved, azonnal belátja, és helyesbít."
de nem tévedek! :)
mindkettőtök egója sértve érezte magát ez tény, az hogy ez félreértés miatt vagy nem, az más kérdés.
~ mindkettőtök egója sértve érezte magát ez tény, ~
...szerinted, de ennek szerencsére semmi köze a tényekhez
Üdv: Éva