Nem volt útjelzőtábla a változásban
Valami történik velem. Átrendeződtek bennem a szavak értelmei, értékei. Alapvetően másképpen állok az emberekhez, pozitívan. Azért csinálok dolgokat, hogy nekik jó legyen, még ha nekem sokszor látszólagosan károm is származik belőle. Ezért sokan minősítenek, sokan pedig aggódnak. de van itt egy kis mellékhatás is, ha ez az. Igazából nem tudom eldönteni, mert nem láttam erre figyelmeztető jelzőtáblát. mintha nem lennék képes szerelemre, olyanra, mint régen. Őrült, vad, szenvedélyes, térdremegős szerelemre, csak egyszerűen szeretek. Ez is átminősült bennem?! Érti ezt valaki? Mert én nem nagyon.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
.. akkor lennie kellene rá külön szónak is, főleg egy ilyen nyelvben mint a magyar. Amit a kettes pontban írtál, inkább tűnik nekem a Feltétel Nélküli Szeretet-nek, ennyit gondolok.
ezek csak címkék, ráadásul mégis csak van rá szavunk, te nevezted el, nem de :).
Neked ezt jelenti, nekem SZERELEM.
De nem úszod meg ennyivel: csak félig feleltél: mi a helyzet a düh, a gyűlölettel?
Hány éve vetted be? (Én is) Plussz-minusz egy-két századnyi előzőélet :)
Hány éve nem jösz le róla? Pedig tudod, hogy rossz Neked (nekem is), mégis azt éljük, ami elválaszt, mert ragaszkodunk hozzá. Ez itt a lényegi kérdés.
Dehogy én neveztem el, ez még angolul is létezik: "unconditioned love"
Düh, gyűlölet?? Hmmm.. Nem tudom, nem igazán jellemző, nem ugrik be róla most semmi. Nekem amúgy teljesen jó, kiváló életem van (persze megvolt a böjtje), szerencsés vagyok, nincs okom semmiféle panaszra.
Nem így gondoltam: elnevezés, ha valamit tapasztalunk, az agyunk adminisztrál, megnevez. Nem arra gondoltam, Te találtál ki új dzót, hanem arra, ezt az érzést így azonosítod.
Düh, gyülölet, ezt sem így konkrétan gondoltam, de ha így könnyebb, vegyük a félelmet (mások mit szólnak hozzám, ha megszólalok, stb), fájdalom, mikor valami bánt engem, stb.
Folyt. köv priviben? Attól tartok, ezt a blogot is elvisszük ;)
De ha egyszer az, nincs rá megfelelőbb szó? Attól az még nem kényszeres címkézés..
Ok.
"kényszeres cimke"
ezt ki írta neked?
Látod mennyit jelent, ha valaki mond valamit, és a másik fél már eleve feltételez valamit?
Ebből vannak a félreértelmezések. Az egyik mond valamit, ami kivált a másikból valamit, nem a szavak értelmén van a figyelem, hanem a feltételezéseken.
Tapasztalás elnevezés:(most morbid leszek) ha valaki a Szerelmével kipróbálja a szado-mazót, számára az adja meg az orgazmus fogalmát, hogy fáj. Van, aki a fájdalomtól inkább sír összeroppan, neki teljesen más az orgazmus fogalma.
Szavakra jó, ha medizik az ember. Tapasztalataink által érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és már korántsem az eredeti jelentéssel bírnak. Ha viszont leválasztod az érzelmet, új értelmet nyernek. Ez a blog is így kezdődik. Átértékelés megy. Az nagyon jóóó!!!!
Nem is beszélve erről:
1. szeretet, mikor Egóból jön: - azért szeretlek, mert ilyen vagy... (miért, ha nem vagyok ilyen megszűnsz szeretni? Dühös vagy? Haragszol?)
2. Szeretet: amit te is írtál: feltétel nélküli: - csak ennyi: Szeretlek
ráadásul ez sem egy szó ;), hanem kettő
puszi, bocsika, ne ölj meg, hahahaha, (okoskodom, de remélem azért "szeretsz")
bár a szerelemben nem hiszek, attól én még szeretek mindenkit.. :)
tudom, csak jó volt rosszalkodnom ;)
tudod? honnan? :)
Jagu, megjósolom neked, hogy ebből még oltári nagy kiütés lesz egyszer! Szívből kívánom neked, hogy tapasztald meg! Nem is érdemes megvilágosodni addig, amíg be nem jön...:)
Nagyobb transz lesz, mint bármelyik lórúgás, amit a legínyencebb drogtól kaptál. És az elvonás is hasonlóképpen... Hacsak nem sikerül belőle Szeretetet csinálni, amiről az előbb szó volt. De enélkül is érdemes belevágni...
Mit neked, aki már annyi minden mást kipróbáltál, pont ezt hagynád ki? A drogok királynőjét? Megkoronázatlan maradna az összes eddigi tudatmódosításod...:)))
Barátsággal
Azt ne higyjétek hogy nem próbáltam elégszer..
Ha belegondolok, általános iskolás 3.-4. osztályos koromtól kezdve kb 5 évvel ezelőttig, jónéhány alkalommal voltam szerelmes, sőt ha összeadnám azt az időintervallumot, amit az életemből szerelmes állapotban töltöttem el, szerintem kijönne tisztán egy 10 év! Pontosan vágom miről van szó higyjétek el, sőt a mai napig képes lennék rá, ha hagynám magam. Ha hagynám magam belevinni ebbe az illúzióba, ebbe az örvénybe. De ez nem valós. Micsoda? Az, hogy találkozunk egy arra alkalmas személlyel, aki sok mindenben passzol látszólag egy bennünk élő képhez és azt szépen ráhúzzuk, az üres részekre meg odahallucináljuk azokat a tulajdonságokat, amikkel valszeg nem is rendelkezik az az illető? Azt mondjátok meg, mi értelme ennek az egésznek végeredményben?
Próbáld meg halucinációk, illúziók nélkül :)
Csak nyisd meg magad, fogad be a másikat teljes lelkeddel, és észre sem veszed, ott a Szerelem :)
Szeretettel: Anita
abból pont hogy nem szerelem lesz, hanem feltétel nélküli szeretet, szerintem.
És az olyan rossz lenne, ha a kettőből egyet tudnánk csinálni?
KI másnak sikerülhetne ez, mint aki fejlett önismerettel rendelkezik?
Szerintetek lehetséges ilyen? Már mint hogy a feltétlen szeretetben megmaradjon az erotikus vonzalom is?
Nade a szerelemnek pont az az ismérve tapasztalataim szerint, hogy egyszerre nem tudsz több emberbe szerelmes lenni, mindig csak egybe. Persze hogy létezik feltétlen szeretet + erotikus vonzalom, de ez sohasem korlátozódik le szükségszerűen egy személyre.
Én őszintén remélem, hogy lehetséges...:-)
nehéz megfelelő fogalmakat találni érzéseimre
most kategorizálni és minősíteni kényszerülök, de mégsem, remélem megértitek
van szeretet
van szerelem
és van szeretet
hogy szerelem drog? nem tudom. csak azt tudom, hogy most kivételesen nem az érzés, hanem az a másik kis lényecske érdekel, aki ott rejtőzik a hús-vér börtönben, s amikor túlon túl csak a másikat látjuk és úgy tudjuk szeretni. voltam már sokszor szerelmes , de kétszer szerettem, illetve azért nem helyes a múltidő, mert most is
a szerelem-szeretet nem szűnik meg, összekapcsolódtunk, egymásra leltünk s emlékszünk egymásra...ezért nem értem pl hogy Ex-szerelem, párkapcsolat leválás, elengedés....
ha valakit szeretsz akár szeretet, szerelem, vagy szeretet akkor őt látod és ezen nem tud változtani még ő sem... HA Őt látod, igazán, tehet bármit, bárhol, bármikor, te csak szereted tovább...?
érdekes, ezt lehet hogy most magamnak írtam le bocsi....
Térdremegős szenvedély: ez nekem inkább a szexuális vágy. Mikor (már ahogy emlékszem) télen a Szerelmemmel együtt voltunk egy éjjen át, kikisértem a kapuba, a fogam vacogott, a térdem reszketett, annyira fáztam. Kész voltam, hisz az ölelés, a szenvedély forrósága után kimenni a téli hidegbe, szó szerint megrázó volt. Mégis, mikor nyáron szintén együtt voltunk, és a remegés elmaradt, akkor nem az jutott eszembe, jaj, biztos nem volt olyan felemelő a szex, ha nincs térdremegés.
Azt is értem, hogy nem erre értetted. Szóval: miért gondolod, hogy átértékelődött? Ehhez egy konkrét téma kell, hogy felismerd, valóban átértékelődött-e benned.
Lehet, egy új kapcsolat újra hozza a térdremegést, míg lehet, a régi átment többe, a Szeretetbe. Mikor csak úgy jó minden, agyalás nélkül. De jön a régiben is újabb, újabb lángolás, egy kapcsolat erről szól. Állandó változás.
Mit gondolsz?
Örülök, hogy így megbeszélitek ezeket a dolgokat
Jaguárnak csak annyi szeretnék mondani mindenféle ítélkezéstől mentesen, hogy ha szerelmes lett volna valaha is úgy mint ahogyan némelyikünknek megadatott, akkor értené ezt a szerelem-szeretet-szerelem hármasságot, de így hiába is magyarázom....ha megéled, akkor pedig már nem is kell majd magyarázni.
Térdremegés....Buddhanita te is szépen megválaszoltad magadnak a kérdést... tényleg nem a szexre gondoltam. ez inkább e lelkek orgiája-extázisa. amikor csak érzem ahogyan rezdül. és elönt engem a fejem búbjáig. az ő lelke önt el engem. átértékelődött, mert eddig én sem tapsztaltam meg ennyire intenzíven, illetve nem sikerült felfognom, de most végre igen.
Abban is igazad van, hogy egy konkrét téma, egy konkrét esemény és személy kapcsán sikerült ezt megélnem. kettő ember volt eddig, akivel sikerült ilyen kapcsolatot kialakítanom, s mindkettő ugyanazt jelenti a számomra. ez nem "csupán" feltétel nélküliség, feltétel nélküli szeretet, ez nem "csupán" szerelem, ez a fajta érzés különbözik mindentől....
ha megtapasztalod, akkor érzed...
Köszönöm a soraidat!
Reménysugár, ezt adtad nekem. Köszönöm, hogy megtapasztaltad, és nagyon örülök Neked!
Továbbra is várom írásaid, nyitogatod ám a szív-csakrákat!
Pusz, ölellek,
Anita
Kedves Vándorlélek, ezt az érzést egy kis gyakorlással a szívcsakra, torokcsakra középső rész nyitásával meg lehet tanulni, nem is kell hozzá az előzetes szerelmi állapot.
Persze így más lesz egy kicsit, de éppen olyan magasztos érzés lehet... Sőt, nem csak különneműekkel kehet művelni, és nem is kell hozzá testi közelség...:)
Akik voltak Energiaérzékelő tréningen, többségükben eljutottak idáig, vagy ha nem, a harmadik gyakorláson már bizonyosan. Vannak, akik meg már önmaguktól is az érzékenység ezen fokán állnak.
A páros csakrákból kell tudni kapcsolódni, hogy előálljon az állapot, lehetőleg minél több csakrából és minél magasabb szintig. Lehet "egymást támogatási szerződést" kötni, hogy kölcsönösen besegítsünk a másiknak, amikor maga alatt van. Így kellene a házassági kapcsolatoknak működnie, amikor elmúlt a szerelem. Amíg tart, addig magától működik az átáramoltatás, de akkor még benne van az erőteljes szexuális vágy, ezért magától létrejön.
Lehet többen együtt csoportenergiát generálni, s rákapcsolódni, amikor szükség van rá. Mindegyik csoporttudat így működik, csak különböző szinteken, és sajnos legtöbbször paraziták. De ha "felemelés" céljából, az átlagszint felett rezgő energiamezőt hozunk létre, az valóban feltöltő hatású lehet. A mantrázásnak pl. ilyen a hatása - kapcsolódunk általa egy olyan energiamezőhöz, amelyet több százezer más mantrázó már létrehozott és fenntart.
Mármint azzal, hogy egymás támogatási szerződést lehet kötni. Persze lehet,de mindenkinek azt kell megtanulni, hogy önmagát támogassa mikor maga alatt van.
Persze a baráti segítség jól jön, de előbb vagy utóbb egyedül kell boldogulni.
Mert minden bennünk van.
Ha már képesek vagyunk is önmagunkat kirángatni az energiagödörből, valamikor nagyon sürgősen kell összekapni magunkat... vagy valamikor krónikusan elhúzódik a dolog... De jól jön ilyenkor egy kis támogatás!
Gabika, szerintem a kettő együtt jár... Csak akkor tudunk ilyet nyújtani valakinek, ha nálunk már működik a feltöltés, érzékelés és tudatos áramoltatás. Tételezzük fel, hogy viszont is. Tudom, hogy tudok magamon segíteni, meg róla is tudom. Mégis kötünk valamilyen szövetséget.
Ha csak egyoldalú, akkor lesz eseti segítség - de nem jó ha rendszeres, igazad van. Olyan lenne mint egy állandó energiaelszívás a másik részéről, aki függőségbe kerülhet tőle > kapcsolatfüggőség...
Tudom magamról, hogy ezekben az energia dolgokban, meg energia csokrokban, (akarom mondani csakrák :-D)nem vagyok egészen otthon. Azt sm tudom, hogy melyik van nyitva, és melyik hogyan működik. D azt tudom, hogy nem saját energiámból teszek dolgokat, mert akkor már rég lemerültem volna. Azt megtanultam, hogy hogyan regenereáljam magamat, és esetleg másokat is, amennyiben engedik. egyre viszont nagyon figyelek, mégpedig, hogy mástól ne vegyek, ne is kérjek. inkább adjak....
mindegy hogy szövetség, vagy nem szövetség, csak adjatok......annak, akinek kell
ölelés
Köszönö Buddhanita....
most akkor egy kicsit másabb:
szerelem reménye
amikor a fájdalom beleszorul egy pillanatba
semmi mást nem érzel, csak féktelen szerelmet
amikor tátongva jajongsz belülről, elhanyagolva.
akkor jön az érzés, mi megtölti szívedet.
Reszketésed monotonná válik, és
Elfelejted a mozdulatot.
Magad elé meredve bambulsz
S homlokon csókol egy pillanat.
Ajka reád fonódik s reményt lehel
Kétkedőn visszacsókolod bőre bársonyát
Hirtelen elönt valami s égbe emel
Zuhanva fogod karjait, hív a valóság
Csodálod kezeit, örülsz, hogy ad
Valamit, ami rég nem a tiéd.
Riadva szétnézel, s látod ahogyan elszalad
De végül rá jössz, hogy tiéd sem volt a pillanat
...amiről írsz - csak adni és adni, korlátlanul, de nem kéretlenül. Mert ha erre képesek vagyunk, akkor van miből adni, van kapcsolatunk a forrással. Még azt sem mondanám, hogy ne adjunk kéretlenül... a Nap sem kérdi, hogy süssön-e rád vagy nem. Az más kérdés, ha valaki nem tudja a napsütésben kiolvasztani magát... Nem jár neki még több napsütés. Legfeljebb más valaki adhat a saját melegéből még, hogy megmutassa, milyen a kiolvadt állapot.
Az ellenkezője, a csak kapni és még többet - nem más mint a játszmázás és egoizmus. Az ilyen ember még nem tud elégedett lenni, állandósult állapota az elégedetlenség. Nincs mit adnia. Legalább is azt hiszi. A játszmázásban kizsaroljuk, kierőszakoljuk egymástól hogy kapjunk valamit...
De mi az a közös, ami minden adásban benne van?
Az Energia... fizikai szinten a jótett, a saját kezeddel elkészített étel, vagy ajándék. Fizikai és pszichikai szinten együttesen a pénzenergia, amin sok mindent vehetünk és adhatunk, de mégsem mindent. Beszéljünk most azonban csak a pszichikai szintről, a személyes tudat és lélek dimenziójáról. Mi az amit itt adhatunk egymásnak?
A Figyelem... a figyelemenergia, a figyelmesség, az odafordulás, az empátia, a lehetőség megadása, hogy a másik önmaga lehessen, és a tudatos energiaátáramoltatás. Minden kapcsolat addig tart, amíg ezt a figyelemenergiát önként és számolatlanul áramoltatjuk a másik felé.
És itt van egy titok, amit vajmi kevesen tudatosítanak. Az egymásra figyelésben, az odafordulásban nemcsak lelki energiák áramolnak át, hanem a prána is. Ez is a fizikai és a lelki szint között működik. Az egymásra figyeléssel nemcsak meghallgatjuk, hanem feltöltjük egymást átáramoltatott, a társunkra hangolt életerővel.
Erről írtam azt, hogy a szerelemben automatikusan működik - a szexuális vonzalom és az életerő lakhelye közös. Nagyon kellemes állapot. Nos, ha ezt az egymásra figyelést és kéretlen átáramoltatást a szerelem után is képesek lennénk kölcsönösen és tudatosan fenntartani - szerintem ez az alapja a feltétlen szeretet kialakulásának, ettől lesz esélyes a párkapcsolat hosszan tartóvá válni. És ez elsősorban tudatossági szint kérdése. Az energiaérzékelés alatti szinten nem lehet megvalósítani, mert addig nem vagyunk képesek önmagunkat helyreállítani.
Ebben van a Szövetség értelme. Két tudatos ember egymást önként és kölcsönösen segíti jó energiaszinten maradni. A tudatállapot minőségében ez kiegyensúlyozottságot, kevesebb liftezést, kételkedést, szorongást, kudarctól való félelmet, sértődés pátyolgatást, frusztráltságot jelent. Közismertebben - boldogabb, harmonikusabb tudatállapotot. De ott sajnos még nem tarunk, hogy a másiktól függetlenül folyamatosan ilyen kiáramoltató állapotban tudnánk lenni.
Mindegy lenne, hogy sikerül-e ilyen szövetséget kialakítanom valakivel? Legyen az párkapcsolat, vagy csak baráti kapcsolat? Nem lenne jó, ha a szerelem át tudna alakulni valami ilyesmibe?
Bár lehet, hogy akkor nem születnének ilyen szép viszonosságra, szerelemre vágyakozó, gyönyörű versek.
Hermess
Ui: Majd el felejtettem - és ezt lehet távolságtól függetlenül működtetni, legyél akár a Föld túlsó felén, vagy a Holdon.
Szerintem ez három külömböző dolog. szerelem, feltétel nélküli szeretet, és szerepjátszás. vagyis ego.
Repülj szabadon, ha szabadon szállnál,
De ne menj még, ha vonz az ölelő vágy,
A vágy, mely Tőled ered, s bennem hajtott gyökeret,
És ezredévnyi bujkálás után odabújt Hozzád.
Ugye nem bűn, ha a vágynak utat engedek,
S hagyom, hadd járja át lebegő lelkem,
Lelkem nyitott ajtaján bekúszik testembe,
És örvénylő spirálként Feléd repít.
Érezni akarlak kint és bent,
Lent és fent, jóban és rosszban,
Záporban és napsütésben,
Fényben és árnyékban.
Érezni akarom parázsló vágyad,
Melyre testem szikrája feltámad,
Szalad a szikra mélyen és sebesen,
Táncra perdíti a szomjazó sejteket.
Testem részecskéi csillagszóróként rezegnek,
És a bolygódon hunyorgó fényeket hívogatják,
Amikor a fények egymást magukba szívják,
A lelkek kertjében kibújik sok kis virág.
Kíváncsian tekintgetünk a nyíló csodák felé,
Vajon bentről jut-e fény a szirmokig elég,
Meddig ér el a szívben rejlő nap sugara,
Amely a színes kavalkádot arannyá változtatja.
Mintha tavasz lenne a lelkemben, annyira meg vagyok gajdulva.
Szenvedek, kínlódok, nyöszörgök, nyüszögök. Tombolnak az érzelmeim, tombolnak a hormonjaim. úgy érzem magamat, mintha egy surgázó kis kavics lennék, amiből lüktet az energia, egyébként pedig majdnem elalszom. meg akarok ölelni mindenkit. vigaszt akarok nyújtani, sírni szeretnék. szeretni szerettetni...
elképzelésem sincs, hogy mi ez. olyan mintha szerelmes lennék.......
pedig nem vagyok csak szeretnék... asszem bekattantam
S.O.S.