Nem volt útjelzőtábla a változásban | Önmegvalósítás.hu

Nem volt útjelzőtábla a változásban

2009. október 20. kedd, 15:31 | vandorlelek

Valami történik velem. Átrendeződtek bennem a szavak értelmei, értékei. Alapvetően másképpen állok az emberekhez, pozitívan. Azért csinálok dolgokat, hogy nekik jó legyen, még ha nekem sokszor látszólagosan károm is származik belőle. Ezért sokan minősítenek, sokan pedig aggódnak. de van itt egy kis mellékhatás is, ha ez az. Igazából nem tudom eldönteni, mert nem láttam erre figyelmeztető jelzőtáblát. mintha nem lennék képes szerelemre, olyanra, mint régen. Őrült, vad, szenvedélyes, térdremegős szerelemre, csak egyszerűen szeretek. Ez is átminősült bennem?! Érti ezt valaki? Mert én nem nagyon.

bodza képe
Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad!
2010. június 23. szerda, 14:15 | bodza   Előzmény

Jajj, milyen ismerős érzés! Igazán köszönöm, hogy leírtad! Most én is csupa mosoly és derű vagyok kora délelőtt óta, bizakodó, jókedvű és nevetős, még sírni is tudnék, úgy érzem...Bár nálam megvan az ok, de én ismerem azt, amit most Te érzel. Én is éreztem már!

Meglepődnél, ha azt mondanám: magába a szerelembe is lehet szerelmesnek lenni???

Nem kattantál be, ez egy nagyon jó állapot, én imádtam!

Ó, de rég volt...:)))

Vándorlélek
2010. június 23. szerda, 20:57 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Semmi baj, csak éld meg!!! Akár meditációban,ahányszor csak rád tőr, enged be magadba!

Ami belül megvan, betámad kívül is, és ajaj, jön a szerelem!!

Én is szoktam, csak úgy, szerelmes lenni :)

Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit
2010. június 23. szerda, 14:58 | izidor (útkereső)

Teljes mértékben értelek, megéltem azt, amit átélsz...pontosabban most is élem.
A szerelem egy szélsőség, egy intenzív állapot, ami egy idő után lecseng és vagy átalakul szeretetté, vagy elválnak az utak.
Ha ezek után is együtt marad a két fél és az egyik többet akar a másiknál, az már nem kellemes állapot. Jön az elvárás és az, hogy nem olyan az illető, mint amilyennek látni szeretnénk.
Ezeken a játszmákon sokszor végig mentem, gondolom Te is és sokan mások is.
Amikor az ember elér egy meghatározott tudatossági szintet, akkor megváltozik benn valami.
Egyre jobban érzi magában önmagát...tehát jól érzi magát.
Persze ennek a "jól érzem magam"állapotnak az eléréséhez is kell némi idő(egyénenként változó, a karmikus hátterektől függően és egyéb dolgoktól függően).
A kettő közötti állapot nagyon nem kellemes. Ilyenkor még vágyunk is az intenzív szerelmi állapotra, meg már nem is, mert van tapasztalatunk arról, hogy mennyire kizökkenünk önmagunkból olyankor.
Tapasztalati szintről tudjuk már azt is, hogy mekkorát lehet zuhanni, ha már nem kapjuk meg azt, amit egy ilyen intenzív szerelem adhat...igen csak rövid ideig az életünkhöz képest.
Ezen átmenetei időszakban furcsán viszonyulunk magunkhoz, de ez is rendjén van, mert pontosan ez az átalakulásunk...az alkímiánk tünete.
Amikor önmagunkban jól érezzük magunkat, akkor csatlakozik hozzánk egy önmagában jól meglévő másik fél(egész) is.
Így nem egymástól várjuk el a megoldást, hanem mi válunk a másik fél(egész) ideális társává ...és ez azt eredményezi, hogy a másik fél alapból az ideális viszonyokat tükrözze.
Érdekes ez a dolog...a régi beidegződésünk mindig intenziv szerelmet akarnak és ebből nem akarnak engedni. Ilyenkor van a nagy dilemma korszak, hogy merjen -e az ember változni...én úgy vélem, hogy igen is minőségi ugrás ez.

legyen szép napod...szeretettel,
izi

vandorlelek képe
tolatok?
2010. június 24. csütörtök, 8:33 | vandorlelek

Az az érdekes az egészben, hogy megéltem már ezt a szerelemből szeretet, írtam is erről elég sokat, leginkább ez volt talán a kezdő lépésem ezen az oldalon. de ez most nem is erről szól. olyan erővel kezdtem el vágyódni, hogy megleptem magamat. tudom azt is, hogy az a minőségű párkapcsolat amire én vágyódom, csak két egész ember által valósulhat meg. néha azt érzem, hogy egész vagyok, máskor pedig rettentően hiányzik a felem. ebből persze az következik, hogy magam sem vagyok egész, így nem állok készen egy másik egészre.... ugyanakkor azok a kapcsolatok, amelyek nem ezen a szinten működnek, "csak" szeretetről szólnak. És leginkább arról, hogy segítsem feljebbtornázni a másik félt. jelen pillanatban a talajtól elrugaszkodva a kettő között lebegek. vagy visszazuhanok, vagy sikerül felszállási engedélyt kapnom, és repülhetek. na ezért érzem, hogy most mintha tolatnék kicsit. Igen az is felmerült már bennem, hogy kapcsolatfüggő vagyok. ez talán részben igaz, másrészről hitem szerint az ember párban képes igazán kiteljesedni, amikor ketten eggyek. Az a bajom nekem, hogy belekóstoltam vagy kétszer egy egy ilyen szintű kapcsolatba, és talán ezért sóvárgok annyira ezután.....

:-(

:-D

Michaelita képe
Vándorlélek
2010. június 24. csütörtök, 9:17 | Michaelita   Előzmény

Kedves Vándorlélek!

Értem és átérzem azt, amiről írsz. Hidd el, teljesen rendjén való dolog ez az életünkben. Nincs és nem is lesz semmi bajod, ennek mély megéléséből.

Hasonló élményeim megéléseim nekem is voltak. Így utólag visszanézve saját meg nem élt részeim, saját teljességem után vágyódtam, amihez még hozzájött, hogy a Felsőbb Énem is átadott egy-egy intenzív szeretetteli érzést és nem is tudtam igazán szétválogatni, hogy mi honnan jött.
Persze mindezt úgy éltem meg, mintha lefelé húzna, s miután szeretettel elfogadtam, akkor derült ki, hogy hopp van még tovább is:)

Szóval csak kitartás, bátorság, éld meg amit meg kell élned, jól jössz ki belőle és sokat fejlődsz általa, ha hagyod, hogy megérintsen minden, aminek meg kell érintenie.

A helyzet könnyebb megértéséhez eszembe jut egy tanítás:
Halála után az ember a JóIsten előtt áll és vádlón mondja neki:
- Mindig magamra hagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!
- Nem jól gondolod, mindig melletted mentem az utadon, nézz csak le, ott a homokban mindig 2 pár egymás mellett haladó lábnyomokat látsz!
- Na látod, ott is pl. csak egy pár lábnyom van, erre mondom, hogy magamra hagytál! kiált fel az ember.
- Nem jól gondolod, ott nem magadra hagytalak, hanem a vállaimon hordoztalak, bármennyire nem is érezted ezt!

párkapcsolat
2010. június 24. csütörtök, 20:33 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

jók a meglátásaid.

Két fél: minden kapcsolatban két csiszolatlan gyémánt akarja átélni azt az élményt, amit már megcsiszolt állapotban élnének. Elvárások. Ezek vannak.

Sanyi párkapcs. Cd-jén van, írjam össze, mit szeretnék: hogy nézzen ki, belső tulajdonságok stb, illetve, mi az, amit nem.

Összeírtam: minimum egy Buddha kellett volna nekem. Megnéztem, hol állok én egy Buddhához? Nos, balra elsunnyogtam ;).

Azóta kidobtam az elvárásokat, és most meg az a bajom: jééé, mennyi pasi van itt, akivel lehetne, kész vagyok :D.

Hiába az elvárás, mégha be is vonzom, mindig lesz új megoldandó feladat, ami miatt új minőségek lesznek értékesek. Vagy megtalálod ezt a párodban, vagy bevonzasz egy ahhoz a mércédhez illő párt. 

Mégis, én azt mondom, éljük meg, bármi is jön. Nagyon jó fokmérő, valójában hol tartok. A hamis énképem sokszor csap be, de kívülről csak a valóság jön. Ezért érezheted, hogy kapcsolatban jobban fejlődik az ember.

Menj bele bátran, én sok meditációt végeztem, ahol a szexualitásom (elfojtottam eddig) megéltem. 

A gyakorlatot meg lentebb nagyon jól leírta Királyjány ;), de ezt az élményt is átélheted meditációban, csak enged el az elvárásokat, és figyeld, mit ajánékoz az élet.

Szeretettel: Anita

u.i.: a verseid mintha nem osztanád meg olyan sűrűn (még jó, hogy nincsennek elvárásaim ;), sem követeléseim ;) )

puszi 

ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyo
2010. június 24. csütörtök, 21:13 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ja, ehhez az kellett, hogy szembesüljek önmagammal, én sem vagyok olyan nagyon tudatos , nem hiába azok jöttek, akik nem voltak azok.

Rá kellett ébrednem a szép eszmék csak ostorok, és SEMMI baj nincs azzal, hogy ott tartok, ahol tartok. 

Ebből fakadó korlátaimat kellett elengednem és a világom helyre billent, 

köszi, Sanyi, de ha Anyám felhiv, hogy milyen céda lettem, vállald fel a felelséget ;)

puszi, mindannyiótoknak

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes
2010. június 24. csütörtök, 10:25 | királyjány bébike :) (útkereső)

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.
Az az ember aki mindig mindet kikalkulál, logikus, céltudatos, az képetelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekdet
eredménye mindig a jövőbenvan, nem itt és most.
A szerelem mindig MOST történik.
Mi történik ha két ember szereti egymást?
Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövőre, arra, hogy ez miért csinálom, mi ebből a hasznom...mi lesz ennek a következménye...
A szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát hanem meglát.
A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba...
A jelen az örökkévalóság.
A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!

Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj,
légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész...
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká.

A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent.
A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes.

A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik,
hanem tűz, amelyben Te elégsz.A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied.
Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek.

Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre.
Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem
egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt.
Csak darabok és emlékek úsznaka szürkeállományban.
Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz.
Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat.
A gondolat nem tartalmazza léáéynedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!

.....Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet...
Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...

Feliratkozás Hírlevélre