A transzlégzés vagy holotrop légzés a személyiség problémáinak feloldására és spirituális élmények elérésére használt módszer, amely lelki sérülések, gátlások, félelmek és fixációk feldolgozásával juttat el mélyebb Önvalód megtapasztalásához.

dr. Stanislav Grof, korunk kiemelkedő transzperszonális pszichológusa az ősi szúfi és indiai jóga légzéstechnikákat kutatva állította össze a transzlégzés (más nevén: holotróp, csakra légzés, transzformáló, rebirthing, újjászületés légzés) technikáját, amely a légzésterápia egyik legkiválóbb eszköze lett.

Kedves emberek, önmegvalósítók, Úton lévők! Úgy döntöttem, elkezdek itt írni valamit.
És úgy döntöttem, őszinte akarok lenni, mert máshogy egyszerűen nem megy, minthogy azzal mentegetőzzek, ami miatt nehéz írnom, ami miatt túl fárasztó, ami miatt olyan, amilyen lesz, és az, ami éppen sikerül. Egy megviselt lélek vagyok, azzal a nagy átokkal hogy sok év alatt a végső szintekig kimerültem, amiatt hogy - ahogy egyszerűen szoktam fogalmazni - a "pokolban" sínylődtem, és azzal a mérhetetlen nagy áldással, amit még a "pokol kivilágítása és felszámolása" előtt kaptam.

Megint álmodtam. A múltkor már írtam, hogy szeretném megtanulni a tudatos álmodást. Azt írtad a tudatos álmodás írásodban, hogy különböző fázisai vannak a tudatos álmodásnak.

A tudatos álmodás állapotában:

1. az álmodó benne marad az álom közegben,
2. tudatában van annak, hogy Ő most álmodik,
3. tudja, hogy kicsoda Ő valójában,
4. képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, és önmagát
5. emlékezik arra, hogy hol fekszik az álmodó teste,
6. bármikor fel tud ébredni, ha úgy akarja.

A 2. és 3. szintig már eljutok.

Huszonnyolc éve keresem azt a bizonyos utat, amelyen végig kell mennem... de mindig eltévedek a sűrűben, megrekedek valahol, és nem tudok tovább lépni.
Néhány hónapja találtam erre az oldalra, épp amikor kétségbeesve kerestem a kiutat a sűrűből. Sorsszerű volt az egész. Akkor még nem regisztráltam, mert nem tudtam ugyan mit is írhatnék én. Feliratkoztam a hírlevelekre, majd talán az segít megtalálni az utat. Eljutottam az első feladatig, amelyben elő kellett vennem egy papírt és két részre osztani azt. Egyik oszlopba azokat a dolgokat kellett írnom, amin változtatni szeretnék, a másikba azokat a dolgokat, amiket el kell fogadnom, mert nem tudok rajta változtatni. Nos, az a papír azóta is ott van az íróasztalon, két oszlopra bontva, de üresen. Képtelen voltam rá bármit is írni. Nem könnyű a hibát megtalálni önmagunkban.

Én most vagyok,
egy ideje már vagyok,
de ez állítólag nem mindig volt így,
állítólag a világ már sokkal régebb óta van mint én,de én ebben nem lehetek teljesen biztos.
Állítólag a világ azután is lesz,mikor már nem leszek.
Állítólag a világ olyan öreg,hogy az én létem ahhoz képest csak egy szemvillanás.
Állítólag én a világhoz képest túlnyomórészt nem létezem,csak épp most pár évtizedre felfüggesztettem a nemlétezést és beszálltam a létbe,de aztán tűzök vissza a nemlétbe.

Érdekes álmom volt: Biciklivel mentem az utcán, ahol a szüleimmel laktunk. A tesómmal beszélgettem közben telefonon, ahogy mentem az utcán tudatában voltam annak, hogy melyik utcán vagyok, és annak hogyan kellene kinéznie, illetve, hogy a tesómmal beszélek. Ahogy mentem mégis úgy éreztem egy más világban vagyok. Mintha egy párhuzamos világ lenne, még álmomban is tudatában voltam e világi életemnek és nem értettem hogyan kerültem abba a másik világba. Régen az ilyen élménytől megijedtem és ilyenkor felébredtem.

Valamelyik reggel ébredés után, fél-álom állapotomban kezembe vettem a kis kabala-aranyamat, hogy érezzem a rezgését, érezzem a gazdagság érzését. Ahogy a kezembe fogtam, hirtelen belém nyilalt a tudat, hogy akármennyi aranyat magamhoz ölelhetnék, akkor sem lennék gazdagabb, mivel a gazdagság érzésének a szívemben kell élnie és ott pedig jelenleg nincs meg az érzés. Az aranyat kívül ölelem és belül nincs meg hozzá az érzés. Íjesztő volt a tudat, hogy belül kell megteremtenem az érzést és a belső érzés független attól, hogy kívül fogok egy darab aranyat vagy sem. Ha belül meg van az érzés, akkor megjelenik kívül is.

Egy elemzés, amely megváltoztatta az életemet...
A közelmúltban megismertem egy asztrozófus szakembert, és elkészíttettem vele az asztrozófiai elemzésemet.
Nagyjából tudtam, mire számíthatok, mert a Páromét nemegyszer láttam, hallottam, mégis lenyűgözött az eredmény.
Értelmet nyert minden eddigi működésem, más megvilágításba került szinte az egész eddigi életem. Megtudtam, hogy mi miért történt velem, hogy merre van az utam, miért mit kell tennem, s hogy mi várhat még rám. Azóta sokkal elfogadóbb vagyok magammal. Tudom, hogy egy tisztulási folyamaton megyek keresztül egyéni- és párkapcsolati szinten is.

Egyre inkább úgy látom/érzem/gondolom, hogy a legtöbb (ha ugyan nem az összes) gondot, problémát mi gyártjuk magunknak a gondolatainkkal, a hozzáállásunkkal, az elzárkózásunkkal, az elmenekülésünkkel, az érzelmeinkkel, az előítéleteinkkel.

S mindezeket tesszük a helyett, hogy kielemeznénk, hogy ki gondolja ezt, ki áll így hozzá, ki az aki el akar zárkózni, menekülni? Ki érzi a "nemszeretem" érzelmet? S vajon mi és miért késztet arra, hogy bármit is ne szeressünk? Ki az bennem aki az előítéletére akar hallgatni a bátran felvállalt érzékelés, tapasztalás helyett?