És nekem is valamiben hasonló a helyzet: "Senki se kíváncsi rám" és esetleg "aki meg igen arra én nem vagyok az". Sok minden nem érdekel ami általában az embereket, meg sokszor az emberek beszélgetésében úgynevezett "játszmázást", felületes szövegelést látok, az ilyenekhez nem szeretek szólni. Ha próbálok akkor meg máshogyan érthetik mint ahogyan gondolom.
Valakivel "együttlétnek" megfelelő lenne csak valamit csinálni (például séta) de egyáltalán nem beszélni sokat közben, meg általában máskor se. De lenne egy "összetartozás érzet" akkor is. Ilyet nehéz találni meg tudtára adni ezt, vagy csak nem sikerül (és vannak más kritériumok is). Vagy ahogyan én is félek tőlük, ők is tőlem (ebben az irányban a szokatlanság miatt). Lehet hogy sok érzés, megérzés, tapasztalás, gondolkodásmód, ami bennem van, másokban egyáltalán nincs, így elképzelni is nehezen tudom hogy hogyan gondolkodnak meg ilyesmi. Ez egy fajta alkalmazkodáshoz lehetne jó, ha valami közös "jót" mégiscsak ki lehet hozni abban az állapotban.

Magányosan meg nem a legjobb lenni. A létezés energiája a kapcsolódásokon áramlik, adunk valamit és kapunk, lehetőleg pozitívat. Meg ez az egész hozza a fejlődést. Nekem legalábbis kéne egy fajta kapcsolódás másokhoz (ez nem mindenképpen csak szöveges kommunikációt jelent), de az említett okok és "blokkolások" miatt nem sikerül.