Lesz hozzá majd sirály anyag? Érdekelne mert nekem is gondom van ezzel, nincs hiányom semmiben sem ugyan de semmit nem tudok félrerakni, ami jön el is megy mert felelőtlen és túlzottan "gondtalan" vagyok :)
És tartok tőle egyszer megkapom majd "élesben" feladatnak :D

Szia.
"és esélyük sincsen engemet behálózni." - Engem igen, néha túl okos, néha meg túl egyszerű vagyok, és tudod mindenki magából indul ki :)

"Nekem ez nem szürke, elég sokoldalú vagyok" - ezek szerint a vágyaiddal vagy gondban, magadat teljesen elfogadtad. Ennek a "címadó" blogból nekem az ellenkezője jött le teljesen, így tévedtem. Talán mert sok, önmagát kellően nem értékelő emberrel találkozom mostanában, mindenki másoknak akar megfelelni - ami elveszi tőlük az életüket és az irányítást, és csak szenvednek meg harcolnak... te nem, de mivel manapság 100 emberből 99 ezzel küzd hát könnyen benézem, - sajnálom és elnézésedet kérem.

A halálfélelem állítólag minden félelem forrása - hogy igaz-e azt nem tudom, de elhiszem mert látok benne logikát. Na meg számomra hiteles emberek mondják - ami tudom nem mérvadó mert a tapasztalás számít, de nekem ebben nincs hát hiszek nekik :)
Ha tényleg túl vagy ezen akkor már semmitől sem félsz, ez szuper jó dolog, gratulálok hogy elérted. Nekem még nem sikerült - bár konkrétan nincs bennem félelem tudatosan, de a lelkem mélyén igenis félek. Hisz nem vagyok megvilágosodott, és a személyiségem nagyon is fél hogy elveszhet... Mert mélyen belül nagyon is soknak tartom magam, tudni tudom, de még nem éreztem rá hogy valójában senki vagyok...

Hit? Nem mindegy miben, nekem sincs sok mindenben... Ami fontos számomra abban sem mindenben, de magamban igen és számomra ez a lényeg.
Hogy ki miben lát fantáziát az eléggé "sanszos" dolog, nemrég linkeltem itt egy személyiségtesztet, én pl. az intj típusommal szintén kereshetek párt/társaságot 3000-ig míg hozzám hasonlóval futok össze. Ritka és fura :) A legtöbbünk egyedül éli le az életét. Elvben és statisztika szerint. Aztán gyakorlatilag meg az ember úgyis bevonzza azt amire szüksége van a fejlődése szempontjából. Mondhatnám úgy is hogy amit "megérdemel" azt kapja. Csak meg kell tanulnunk elfogadni a dolgokat. Én is ezt próbálom / csinálom. Hitem ugyan nekem sincs sok, de tudom hogy nem menekülhetek a tanulnivalók, költőien a "sorsom" elől. Nem is akarok már egy ideje. A vágyaim megpróbálom megérteni, a megértéssel rájönni hogy tényleg szükségem van-e rá, és így jól érzem magam mert tudom hogy majdnem mindenem megvan amire szükségem van a jó és tartalmas élethez.

Csak infóként, talán érdemes elgondolkodnod rajta - több felmérés szerint akik elvesztették mindenüket és gyakorlatilag hajléktalanná váltak, - akik önerejükből jutottak oda ahonnan lekerültek, - azok 2 éven belül újra ugyanabban a társadalmi / anyagi státuszba küzdötték vissza magukat. Mert a képességek, tudás, önbizalom és kitartás az életben sokkal többet számít mint azt sokan gondolnák.
Ellentétben azokkal akik pl. örököltek, lottón nyertek milliárdokat... és elverték azt az idétlen vágyaik kiszolgálásával, nah ők lent maradtak. Érdemes magunkban bízni, abban hogy mindegy mi jön - mi képesek leszünk újra arra amit már egyszer megtettünk, hisz mindenünk megvan hozzá ami kell.

Neked sok "szerencsét" az élethez és sok önbizalmat is. Ezt hiányoltam a bevezető írásodból, nem a vakhitet :)
Remélem megtalálod azokat a célokat és vágyakat amik valóban és igazán boldoggá fognak tenni - mert megvalósítani te is meg tudod ezeket, ebben nem kételkedem.

Nekem erről Osho egyik tanítása jutott eszembe, - miszerint ahhoz hogy valaki igazán, belűlről fakadóan elérje az önzetlenséget, először teljesen önzővé kell válnia.

Neked ki a legfontosabb?
Saját magam, ha én boldog vagy jókedvű vagyok a környezetem is az lessz általában. Persze ami jó a környezetemnek az nekem is, így fordítva is igaz ez. Ha valaki hálás azért mert energiát, időt... fektetek az ő életminőségének javításába akkor az nekem is "megéri" hisz kapok is vissza ha mást nem szeretetet és hálát. Ha nem az mert a másik ezt természetesnek veszi, ami neki jár, akkor keres ehhez másik balekot, én hanyagolni fogom, mint a példában :)

Kinek - minek szoktad alárendelni Önmagadat?
Helyzetfüggő, vannak távoli célok amiknek igen, pl. munkahelyi "alkalmazkodás", bár ez nem esik nehezemre mert inkább partneri, "se alá se fölé" viszonyt alakítok ki mindig már jó ideje. Határozott, magabiztos, domináns, ugyanakkor őszinte és nyugodt viselkedéssel a környezet hozzáállása alakítható mindig mindenhol.

Hol tanultad ezt a rossz szokást? Honnan hozod a téves mintát?
Régebben volt inkább jellemző, Oshó olvasgatás előtt :) Akkoriban az iskola, szülő, munkahelyek rögzítették volna belém. Bár fiatalon lázadó típus voltam, rúgtak is ki vagy 3-4 munkahelyről mert nem érdekeltek az elvárások, csináltam ahogy gondoltam a dolgaim... Aztán utána már "megbecsültem" a melóhelyeket, akkor jött a túl alkalmazkodó időszak. Mára pedig megtanultam hogy a saját "keretem" adjam át másoknak, ne én vegyem át az övéket. Mióta nem érint meg lelkileg semmilyen negatív dolog a munkatársak részéről, azóta nem is próbálkoznak, senki nem szereti amikor a másik ahelyett hogy megsértődne vagy szintén ideges lenne, láthatóan jól szórakozik és még jókat is nevet rajta...
Persze ehhez kell a teljes őszinteség is velük, hogy ha pl. azért nincs kész valami mert én felejtkeztem el róla akkor azt mondom, nem keresek kifogásokat. Aki elkezd mindig mindenkinek igazat mondani az életben, annak egyszer csak eltűnnek a problémáinak a 75 százaléka az életéből...
És hogy "felűlről" nézzem a dolgokat, ne menjek bele vitába, konfliktusba belűlről, maradjak kívül és úgy lássam a dolgokat ahogyan azok vannak, tudjam ki mit miért mondd, mi motiválja adott viselkedésre, véleményre és miért olyan formában, milyen önképe van amit meg szeretne mutatni nekem és a világnak...
A dolgok valódi megértésében nekem Sándor anyagai is sokat segítettek.
Ha valaki vörös fejjel adott problémáról kiabál valakivel pl., akkor most már azonnal tudom valójában mi okoz neki frusztrációt, mit szeretne elérni, mi az ami miatt dühös magára, mit szeretne kivetíteni a másikra...
Mondjuk nekem ha sok minden másban hátrány is, ebben előny hogy INTJ vagyok...
http://lelektanitipusok.net/tesztek/teszt_72
Ha valaki kíváncsi magára... Persze ez alakítható, a személyiség formálható hosszú távon, én most ide jutottam :)

Ismertem messziről pár ilyen embert és azt kell hogy mondjam nem kell nekik karmikus büntetés. Az a fajta életmód és felfogás magában hordozza a büntetését - az ilyen behajtó embereket ritkán látni mosolyogni, jókedvűnek és felszabadultnak. Egy merő görcs az életük, tulajdonképpen arról szól hogy meg akarnak felelni a környezetüknek és ennek rendelnek alá mindent, feláldozva a saját boldogságukat is érte. Mert az ő legfőbb értékük a tisztelet - ami másoktól függ, így másoktól függ a boldogságuk is.
Én ugyan hiszek a karmában de a legkevésbé sem érdekel. Ha a földi MOSTani életem jó és örömökben gazdag akkor mindent jól csinálok, nincs miért aggódnom. Ha nem jó akkor meg változtatnom kell.
Ha a mostani életemben megértem mi hogyan működik bármi is történik az egy csodálatos, boldog élet lesz függetlenül a környező világtól. A karma ha megszakad se tud "büntetni" egy tudatos embert szerintem. Aki érti az képes elfogadni a dolgokat úgy ahogyan azok vannak, a történések mögé néz és érti mi miért történik akkor nem lesz ideges, haragos és hasonlók mert tudja hogy nincs is oka rá. Büntetni csak én tudom magamat - ha rosszul fogom fel az életet.
És nem is tartom jó dolognak a vele való ijesztgetést sem. Az félelmet szül, a félelem pedig nem egy létező érzés hanem a szeretet hiánya. Szeretetet elvenni pedig nem szép dolog :)
Vagy tévedek?