Kedves Aditi.
Én ugyan nem vagyok valami nagy spirituális lélek, csupán Osho könyveit olvasgatom és gondolodom rajtuk. Amit írsz azt én másként látom. Az egó az ami rá fog venni hogy ugorj, ha van esélyed ha nem, csak hogy megmutasd. Egó nélkül a józan eszedé lesz a döntés, amely csak olyan távon enged ugrani amelyet biztosan teljesíteni is tudsz. Én pl. fiatalkoromban rengeteg veszélyes dolgot csináltam, sok olyat amibe könnyen bele is halhattam volna vagy nyomorékká válhatok tőle, és csak hatalmas szerencsének (na meg az állandó edzéseknek) köszönhetően nem lett komolyabb bajom. Mostanában már századannyi veszélyes dolgot sem csinálok, pedig ezredannyi félelem sincs bennem. Mert ha az egónak nincs akkora hatalma akkor a szív és az elme veszi át a vezérlést. Az egó nem fog visszatartani semmitől sem. Nem véletlenül az a harművészetek csúcsa amikor valaki legyőzi önmagát.
Oshótól én azt tanultam, hogy az egót nem lehet elnyomni vagy megszüntetni, tudatos élettel magunkra figyelve eltűnik magától minden görcsölés nélkül. Az elnyomott egó átmegy negatívba, azaz ugyanúgy megmarad csak álszerénység lesz belőle. Ezt még észrevenni se könnyű, nemhogy megszabadulni tőle.
Persze Osho az egó alatt nem a pszichológiai egót érti, annak talán csak a szuperego részét, bár nem vagyok otthon psz. definíciókban sem :(
Talán érdemes elolvasnos néhány könyvét ha nem tetted még meg, én az élet misztériumait, a túl az elme határaint, az egó könyvét és az intelligenciát ajánlom neked ha esetleg érdekel más megközelítés is mint amiről itt írsz.
Amúgy tetszik amit a végén írsz, nem is kell rágörcsölni semmire, a megvilágosodásra meg végképp nem szerintem sem, ha anélkül is szuper, vidám és jó életed van. Szerintem is az út a fontos, az élet értelme hogya átéld, és nem az hogy odaérj akárhová is...