Ugye azért fogsz egy szeretetteljeset nevetni magadon , ha egyszer mégiscsak azon kapnád magad , hogy némi bosszús sértettséggel buzgólkodsz valaki jó alapos helyretételén ?
Mondjuk, ha valaki kritizál, vagy okostojásként kéretlen tanácsokat ad, vagy be akarja bizonyítani nekem, hogy az álláspontom hibás? Számomra ez a legkényesebb terület.Mivel eredeti foglalkozásom tanár, megszoktam, hogy a teremben nekem kell játszanom az észosztó szerepét. De ha itt is azt akarnám játszani,akkor hiúsági kérdést is csinálhatnék belőle, ha valaki a "tévedéseimre" meg a "hibáimra" hívja fel a figyelmemet. De nem teszem,mert aki felmegy a netre, és nyilvánossá teszi a gondolatait, az számolhat a kioktató hangnemű ellenvéleményekre is. Medvével értek egyet "ha úgy érzed, nem téged illet a záptojás, küldd vissza a feladónak"

Aditi, jól értelmezem: valamilyen komoly fizikai betegségben szenvedsz? Lenne ezzel kapcsolatban néhány fontos mondanivalóm. Én már átéltem azt, amikor a párom lassan elsorvadt mellettem rákban, és nem tudtam rajta segíteni, mert ő feladta. De tudok arról, hogy sokan,akik nem adták fel, meggyógyultak.

"Ha valaki tesz velem valamit, akkor késztetés támad bennem, hogy én is tegyek valamit ővele. Ez a bosszú iránti igény. Ha a bosszúállás sikerrel jár, azzal helyreáll az egyensúly. Ha valaki bánt engem, és én egyszerűen csak megbocsátok neki, akkor fölénybe kerülök, és az illető semmit sem tehet az egyenrangúság helyreállításáért, legfeljebb azt, hogy még komiszabb lesz velem."
Szerintem a megbocsátás a saját lelki egészségünk szempontjából fontos, hogy mi magunk ne hordozzunk negatív érzelmeket magunkban. Egy idő óta mintha kihalt volna belőlem a bosszúállás igénye, bárki, aki engem bántani akar, teljes egészében hidegen hagy. Senkin nem akarok revansot venni. Ez hogy ileszthető ebbe az adok-kapok kiegyenlítek témába?

Nem is állsz messze a valóságtól. Minden nő erre az élményre emlékszik, amikor olyan gondolatokat forgat a fejében, hogy jó lenne még egy csecsemő. Szereti a nagyobb gyerekét is, de az a belső ragyogás, ami az egészen pici gyerekek sajátja,magával ragad minden egészséges lelkületű nőt, és ennek emléke soha nem homályosul el. Bennük van az angyali ártatlanság.
Nem a témához kapcsolódik, de humor is kell. 50 éves jogtanácsos ismerősöm mesélte: "Vasárnap meglátogattam anyámat. Dél körül megszakította a beszélgetést, és így szólt hozzám:"Kisfiam, moss kezet, ebédelünk.""