Vannak akik a pozitív, mások a negatív dolgokban. És az ember mindig azt kapja, amit igazán, belülről vár, elvár az Élettől.
Hihetsz abban is, hogy az életed nem ér semmit, és abban is, hogy minden jó. Csak rajtad áll.

De ezt persze ne úgy értsd, hogy: mától aztán csak abban hiszek, hogy minden szép és jó, stb., mert ez egy folyamat, és közben az ember mindig azt kapja, amilyen ő maga abban a pillanatban....:))

Így aratja le addigi gondolatai, előélete termését, vagyis a saját teremtését...:))

Az önálló, határozott véleményedet.
És magadtól.
Szerintem...:)

"VAn mit enned, van hol laknod, van párod"

Ez lenne az a minden?
Látod, csak írsz bele a nagyvilágba, aztán visszakozol.
Mitől félsz? :))
Miért nem mered felvállalni még azt sem, amit néhány perce leírtál?

"Ez nagyjából, de azért nem teljesen igaz. Sőt távolról sem."

Látod, milyen érdekesen rakott össze a teremtőd? A saját képére. Mert nem is lehet másként. Csak azt teremthetjük meg, ami bennünk van. (Ez alól Isten se kivétel.) :)

A teremtőd beléd rakta a bizonytalanságát, a határozatlanságát, a hitetlenségét, talán mert akkor (is) ez volt benne túlsúlyban...:)

Nem történhet Veled más, mint amire igazán vágysz és amit Hittel hinni tudsz. Ha jó, ha rossz.
Ez a Teremtés, semmi más!
:))