Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig rengeteg kapcsolatom volt? Mas valaszom nincs: annyira egoista voltam, hogy ez nem tortenhetett meg velem(legalabbis, nem szereztem tudomast soha ilyesmirol)...Persze, voltak olyan pasik, akiknel felmerult egy-egy ilyen dolog, de szo nelkul tovabb alltam ,nem vartam es nem is engedtem semmifele magyarazkodast. Mindig azt mondtam "nem te tehetsz rola, ezt en igy erzem es te nem valtoztathatsz rajta". Ellenem egy "halalos" bun letezik egy kapcsolatban(legyen az szerelmi vagy barati): ha hulyenek nezel (es ez sok mindent foglal magaban, sokfelekeppen nezhetszs hulyenek).Es szerencsem, hogy ugy vagyok beallitva, hogy ha te nem szeretsz, en sem tudlak szeretni. Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra. Onzes?!
En minden kapcsolat elejen leszogezem: "egy rossz lepes es megszunsz letezni szamomra" es ezt halal komolyan is gondolom. A ferjem is tudja. A megcsalast es a hazugsagot egyszeruen keptelen vagyok megbocsajtani.

En pedig ugy gondolom, hogy nem letezik feltetel nelkuli szerelem/szeretet(kivetel a szulo-gyerek szeretet, de van akiknel ez sem mukodik)
Gondold csak el: szereted a parodat, mert...De szeretned akkor is, ha megcsalna, megverne, elinna a fizeteseteket, ha letiporna? - ez csak egy par dolog...Mindig vannak feltetelek es mindig allitunk felteteleket, megha nem is vesszuk eszre.

En akkor ereztem eloszor, hogy atleptem a felnottseg kapujat, amikor mindenkitol akit valaha is megbantottam(es, persze, akit elertem)bocsanatot kertem. Persze, nem csiri-biri dolgokra gondolok, hanem igazi komoly dolgokra, 'felnott' dolgokra:)
Akkor is erzem, hogy felnott vagyok, amikor beismerem tevedeseimet, amikor nyiltan beszelek, meg ha faj is. Felnottfejjel igy erzem korrektnek.
Na, meg akkor is erzem, mikor problemak sulya nehezedik ram, parkapcsolati, anyagi es nemcsak. Es akkor erzem meg, mikor csopsegemre nezek es meg szeretnem kimelni minden rossztol, at szeretnek adni minden jot neki, remegek a gondolatra is, hogy boldogtalan felnott lehet belole...,de gondolom, ezzel nem vagyok egyedul...
Gyereknek lenni jo...Latom, sokszor vitazunk a ferjemmel(soha nem hangosan a gyerek elott), sulyos dolgokat mondunk ki, a mano meg ott all , felhuzza a vallait es fuleig er a szaja...Neki az a "feladata", hogy mosolyogjon gyerekszivvel ugy, ahogy en mar nem tudok soha tobbe.

A gyerekrol azert teszek ki sok kepet, mert mind annyira jok, hogy nem tudok valasztani, hogy melyik legyen az az egy:)) Tenyleg nem tudok betelni a manommal, de 90x90-es kepet nem tennek a falra; amugy nem teszek fenykepeket a falra, csak egy-egy polcrol vigyorog a mano 10x15-os meretben:))) Amugy annyira imadom, hogy mindenhova kiraknam, magamra is tetovalnam manoi meretben, de na...:))))))))