tényleg naiv vagy te kis igazságharcos.

az empátia beszél belőled folyton.
mások meg rohadtul szeretik a lóvét és a luxust.szerintem te sem mondanál le róla olyan könnyen.vagy te szétosztanád a vagyonod az éhezők között?

pont az érzelmi viharok blogban írtam az előbb a frusztrációról valami ide vágót

ha valaki bosszant állandóan és ezért nem bírom és mondjuk nincs mód megbeszélni mert főnököm,szeretni nem fogom,de sajnálni igen,mert belátom,hogy megvan az oka rá,hogy ilyen goromba legyen,mert mondjuk nem lehet gyereke és ezért alapból dühös.
de ez csak az empátiámon múlik,hogy sajnálom,vagy örülök a kárának,vagy letojom egyazegybe a problémáját és csak megállapítom a tényeket

pedig ez így van:
te igazmondó vagy és ezért nem bírod a hazugokat
te becsületes vagy,nem bírod a bűnözőket(a bűnöző nem érez ellenszenvet a másik bűnöző iránt,mert hogy az egy szemét bűnöző)
te empatikus vagy ,nem bírod a kegyetleneket

így jönnek létre a baráti csoportok,a hasonló csak a hasonlót bírja

engem se bírtok sokan,mert én egy másik csoportba tartozok(materialista)
de közben meg mégis,mert valamelyik csoportotokban azért mégis benne vagyok

eszembe jutott valami:
hozzuk létre a "nemzetközi toleránsok csoportját" és kezdjük győzködni a kívülállókat,hogy ez a tuti,hagyják el saját csoportjaikat és lépjenek be ide!

hú de toleránsak lennénk!!!!!!

van-e élet csoportok nélkül,fölött?