Az emberek személyisége , lelki alkata ,veleszületett adottsága, képessége szabja meg ,hogy milyen téren áll neki örömöt keresni.Van aki kisgyerekeket szeret tapizni ,van aki a drogokban keres örömöt, van aki a ketrecharcban lel örömöt és van aki olyasmiben mint Te.Ebben nem vagyunk egyformák csak abban ,hogy mindenki jól akarja magát érezni.Az önző emberek pláne ha még magas az agresszió is bennük, nem törődnek másokkal mert nem empatikusak.Barátság csak hasonló személyiségű és azonos érdeklődésű (tehát azonos örömforrású) emberek között jön létre.De néha nehéz megtalálni egymást.

Épp ez a lényege az örömelvnek, hogy bármiben is találunk örömöt(meditáció,elmélkedés,elmélyülés önmagunkban vagy istenben vagy blogolásban vagy bármiben) akkor biztos ,hogy azt az elfoglaltságot fogjuk csinálni mert örömöt okoz.Ha valakinek az önzetlen segítés a rászorulókon örömet okoz,akkor azt fogja csinálni ,pont azért mert örül neki.Az örömelvben mindig az érzés számít ,hogy jó-e vagy rossz.Az érzést bármi kiválthatja,ez egyéntől függ.Egy pap lemond a testi örömökről mert neki a papi hivatás,istent szolgálni nagyobb öröm mint bármi.Ennyi.Ezért gondolom, hogy ezzel az elmélettel bármilyen cselekedet megmagyarázható.Persze van amikor nem az örömöt keressük, hanem valami kínt kerülünk.

a cigi és a pia meg a drog is örömforrásként használatosak.Van aki a szegénységéből eredő kínt akarja ezekkel kompenzálni mert ez egyszerűbbnek tűnik neki.Vagy csak unalmában használja.Van aki a magányosságát akarja így kompenzálni (szerelmi magányt ,vagy akár szellemi magányt is).Nagyon nem tetszik neked ez az elv neked Karmatörlő.Miért ellenkezel ennyire?Milyen elveddel ,elméleteddel nem passzol?Esetleg istennel?Az tény ,hogy ez az elv nem igényel isteni létezést ,jelenlétet,mert egyszerűségével az embert állati szintre degradálja.De hát nem az állatvilág része vagyunk?