Éva, Sanyi, köszönöm mindkettőtöknek. Mindkettőtökkel egyetértek: az egyháztagság, megkereszteltség nem kötelez ugyan semmire, valóban. Viszont igen, ez is olyan dolog, ha zavar a nem őszinte papír, akkor.... Igen, tényleg félek a falutól, ugyanis nem szokványos dolog kilépni egyházból, nem is hallottam még olyanról, aki megtette volna. Pedig lehet, hogy kellene, mert okoz egy belső konfliktust. És valóban, lehet el kellene magam szánni rá akkor is, ha azt fogják mondani, hogy megszállt az ördög. Úgy látszik, ez a feladatom, ellentmondani a környezetnek, ha kell, de magamat illetően, tehát nem őket irányítva. Sajnos most nemrégiben jó szándékból azoknak a társaimnak is kellett fogalmaznom kicsi ellenvéleményt, akikkel együtt kampányoltam politikában. Most is rájuk szavaznék, de megtörtént a teljes függetlenedésem. Most a vallással kell eljátszani... Talán az eset, hogy hívott az ismerős, azért kellett, hogy ezt felismerjem, tudatosuljon. Azt hiszem, ha kicsit nyugisabb lesz a helyzet, találok munkát és ilyenek, akkor meg fogom tenni, hogy kiléptetem magam az egyházból. Csak hogy az után mit fogok kapni, azt nem tudom. Szüleim talán érteni fogják, hiszen eléggé kézenfekvő a magyarázat: nem én választottam a kereszténységet, hanem ők. Persze jó szándékból. De tudom, az én gyerekem nem lesz megkeresztelve. Ha később ezt szeretné önszántából, akkor is meg tudják keresztelni. De én nem fogom, majd ő eldönti.
(Amúgy nem is a véleményektől félek igazán, hanem hogy lesz, aki elkezd félelemből kerülni, mert valami megszálltnak hisz, néhány elvakult már a Harry Potterről is azt írta, hogy az bizony valami sötét keresztényellenes valami, pedig nem is olvasta, na úgy persze fura dolog véleményt alkotni, pedig a szeretet győzelméről szól de mindegy....). Tényleg attól félek, hogy elriasztok majd embereket. Látom már előre ismerőseim számának csökkenését a facebookon (nyilván nem ez a bajom, hogy hány ismerősöm van, de lesz pár ember, aki kerülni fog).... De azt hiszem, fel kell vállalni, mert így lehetek igazán szabad.
Bár az igaz, hogy facebook üzenőfalam tükrözi a világnézetem, szóval láthatják, hogy pl tibeti és indián zenéket is linkelek, keresztény zenét nem nagyon, de akkor is, ezt így érdekes húzásnak fogják vélni. Nem megszokott dolog, tényleg nem hallottam még ilyenről, aki megtette volna ott, csak tudom, hogy lehet.

Ezzel nekem is van tapasztalatom. Van olyan pl, hogy megszeretünk valakit, és azon a másik esetleg meg is lepődik, még a baráti jellegűn is, mert neki más az érzelmi beállítottsága, személyisége, és nem érti, miért olyan hamar szerette meg valaki, pl vagy nem is tud felfogni olyat, ami más személyiségnek természetes. A másik meg az ő reakciójával nem tud mit kezdeni először.
Ezért azt gondolom, hogy szeretni nagyon sok mindenkit lehet, csak úgy simán, feltétel nélkül, megmagyarázhatatlanul, és ez szép. De kapcsolat, illetve tartós kapcsolat valóban akkor alakul ki (most mindegy, hogy barát vagy szerelem), ha közös a hullámhossz. Nem kell teljesen ugyanolyannak lenni, de azért kell érteni egymást.

Ezt ma találtam a facebookon, és pont illik ide, és emlékeztet valamire akkor, amikor épp sok minden összegyűlik, és nem látjuk, hogy a valóság szebb lehet:
"Lehet , hogy álmaid meghaltak, de Isten szebbet álmodik rólad! A te dolgod, annyi, hogy felismerd ezt az álmot, és ne a magad feje után menj,ami rosszat hoz."
Nem mindig igaz, hogy a magunk feje rosszat hoz, de ha vaklármákat, túlzottan pesszimista lehúzó gondolatokat hiszünk valóságnak pl, akkor lehet. Figyelni kell a jelekre, amik a szépségekre próbálják a figyelmet fordítani. Amellett, hogy tudjuk, a problémát persze megoldjuk, azt, ami valós.

Erika, köszönöm ezt a témát. :) Nekem most nagyon aktuális, és kíváncsi vagyok az ilyen tapasztalatokra. Egyelőre úgy próbálom, hogy elképzelem, szeretnék dolgozni, hogy aktív vagyok, emellett persze jelentkezek sok helyre. Még egyelőre nincs kilátásban semmi, de nem tudom, mit tehetek még. Szóval érdekel, ki mit fog ide írni. Szerintem nagyon hasznos ez a téma, biztosan nem csak nekem. Szóval köszi :)