Lehet, hogy túl gyors vagy, ahogy írtad is, száguldasz. Azzal pedig veszélyezteted magadat, más közlekedőket, és talán ez a figyelmeztetés, hogy lassítani kellene. Bár persze ha autópályán, ahol gyorsabb a közlekedés, az más, akkor bocsánat. :) Mindenesetre gondolj bele, még mindig jobb, mintha már a rendőr figyelmeztet vagy még rosszabb következménye van.

Ez bonyolultabb, de egyetlen blogba nem fér bele. Nem a faluban élek már, hanem Pesten, viszont kötődök oda, Anyukámnak mondhatják még meg a magukét esetleg páran. De neki már prédikáltak páran más dolgokért, vallásos emberek, és nem szokott vele foglalkozni. Azért nem jellemző mindenkire ott sem a nagy vallásosság, de a pletykálódás mindenhol, akár egy kollégiumban is. Bár itt ilyenből nincs gond. Másban is más: igen, pont az előző blogban írtam erről, a tanítói szerepek a családban című blogban, hogy családi szinten általánosan jellemző, hogy kilógok a sorból. Kezdve politikai véleménytől nagyon sok minden másig, amiért néha ki is gúnyolnak ott páran, bár nagyrészt elfogadják. De ez bonyolultabb. A másik blogban jobban benne van. És egyre inkább távolodom tőlük.
Párkapcsolatban épp azért keresek magamhoz legalább lényegében hasonló gondolkodású férfit, hogy ne kelljen ezt eljátszani. Párkapcsolataim egy része "függetlenségi harcba" fulladt ki épp emiatt, mert nem volt meg a közös hullámhossz, én meg kimenekültem (pedig alig akartak elengedni). Rokonlélek esetén nem lesz ilyen. Ezért nem szabad ettől eltérően választanom többé. Vagy legyen elfogadó (pl lehet más vallású, csak ne akarjon megtéríteni).

Ebben igazad van, és látok is már okokat. Az, hogy már így is olyan helyzetben vagyok, az nem egyszer tapasztalom, ha egy közösségen belül van valami nem oda illő dolgom, akkor abból elfordulások lesznek, amit pedig vállalni kell, különben hazugságba fullad. A családban nemrég veszett velem össze nagynéném emiatt, mert ugye nem azt tettem, amit ő tett volna. Nem is keres azóta, bár eddig is én kerestem legtöbbször. Ez nekem azért fáj, mert össze kellene tartani egy családnak. És most lesznek újabb emberek, akik nem értenek, és a legsúlyosabb dologgal fognak vádolni, mégpedig hogy az ördög szállt meg és hasonlók. Hiába tudom, hogy nem, túl soknak fogom érezni mindezekkel együtt a felém irányuló ellenérzéseket. Amiket nem is érzek igazságosnak, de egyszerűen nem értenek, ennyi. Viszont ez az én félelmem, aminek ellenére mégis meg fogom tenni, mert ha ez már így tudatosult, akkor meg kell tenni, mert nem hagy majd nyugodni, hogy még mindig hazugság van. Ameddig nem tudatosul, addig nem érzem magam úgy hibásnak, mivel eddig sem hangoztattam soha, hogy én mekkora keresztény lennék, ha szóba került, mindig kifejeztem, hogy én ezt úgy nem hiszem. Viszont az egyháztagság problémás mivoltára eddig így nem gondoltam, ezért most meg kellene oldani ezt is. Mert így már viszont hazugságnak számít.

Nem hazudni akarok, inkább csak az értetlenkedést akarom elkerülni. Elmondom, hogy nem tudom úgy elhinni a dolgokat, pl a Bibliát, de ha ebbe belekötnek, akkor jön a kimagyarázós rész: úgysem lesz megkeresztelve a gyerek, tehát nincs más választás, és a természettudományok (mert ezek nem is hazugságok, bár nem a fő okok megnevezései, azzal kezdem, de ha nem értenek meg, akkor jön ez). Ezt inkább arra tartogatom, ha nem akarnának békén hagyni (ismerek ilyet sajnos). A felesleges értetlenkedéseket szeretném vele elkerülni. De remélem, nem lesz ilyen, és egyébként igazad van.
Talán ez sem túl jó, ahogy tervezem. Csak nem szeretnék velük vallási tanokba belemenni, mert tapasztaltam, hogy az milyen. Tényleg van, aki elkezdi magyarázni, hogy az ördög szállt meg és hasonló marhaságokat... Ezektől félek, hogy ilyen beszélgetés lesz belőle. Ha nem, ha ők is megértőek lesznek, akkor nem kell nagyon magyarázkodni sem.