Na Miki mi még nem kommunikáltunk egymással így konkrétan :)

Az én véleményem a törvényekről az, hogy amíg az emberiség nem érik meg arra, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy milyen felelősséggel kéne rendelkeznie önmaga iránt, addig a törvényekre sajnos szükség van. Azért mondom, hogy önmagunk iránt kéne a felelősséget gyakorolnunk, mert szerintem ez hiányzik sok emberből. Mindenki másért felelősséget akarunk vállalni, de a saját tetteinkért soha. Azokért valahogy mindig más a felelős érdekes módon... Ha jó dolgot teszünk, vagy tesz valaki más, akkor azért egyből mi vagyunk a felelősek, és ezt húde büszkén tudjuk vállalni, de ha rossz dolgot teszünk, vagy tesz valaki, azok már nem mi vagyunk, az más miatt van, az húde nem tartozik ránk, közünk sincs hozzá. Mindenféle válságért csak a kormányok a hibásak, mi akik hatalmat adunk nekik, mi nem. Mindenféle kapcsolatunkban csak a másik lehet a hibás, mi a legjobbat tesszük mindig..

Na ameddig így áll a helyzet, addig bizony kellenek a törvények. Különben fel alá gyilkolásznák egymást az emberek anélkül, hogy ennek bármiféle következménye lenne. Hisz csak annyit mondanának, nem én voltam, nem miattam volt, ő kezdte, stbstb. Most még. Aztán idővel szerintem eljutunk arra a szintre, hogy a törvényekre nem lesz szükség, mert mindenki tisztában lesz a saját felelősségeivel. De addig marad ez az ördögi kör. Mert egyébként pont a törvények azok, amik ledegradálják az emberiséget sokkal lejjebbi szintre, mint ahol tarthatna, de amíg ezt nem fogadjuk el, hanem hadakozunk ellene, addig nem lesz változás. Hiába érezzük úgy, hogy a törvényeket a nagy fejesek maguknak gyártották kiskapuk gyanánt, mert egyébként a törvényekkel, és a jogokkal egy átlag ember sajnos semmit sem tud kezdni. De talán nem is kell. Még. Amíg ennyi százmillió paragrafusból állnak, és már lassan a levegővételre is törvényt írnak elő, addig szerintem jobb, ha bele se keverjük magunkat a dologba. Értsen hozzá az ügyvéd, meg a jogász, bíró stb.

Engem igazából nem érdekelnek a törvények. A saját törvényeim szerint élek évek óta. És bevallom a büntetőjogi törvénykönyv jó pár paragfrafusát megszegem napi rendszerességgel, de azáltal, hogy ezt felelőséggel teszem, és úgy, hogy igazából nem ártok senkinek semmilyen szinten (maximum magamnak néha), valahogy kimarad az életemből az, hogy ebből bármi hátrányom legyen. És tény, hogy jó pár törvénnyel nem értek egyet, de nem az én dolgom ezeken változtatni, mert nem értek hozzá, hiába változtatnám meg, lehet, hogy olyan következményei lennének, amik hosszú távon csak rontanának a világ helyzetén. Ezért mondom, hogy én inkább nem foglalkozom a törvényekkel, nem értek hozzájuk, nem az én dolgom. Az én dolgom az, hogy felelősséggel járjam a saját utam, és ha esetleg így is akkorát vétenék a törvények ellen, hogy azok szerint büntetést érdemlek, hát akkor így jártam, de erre szerencsére jó ideje nincs példa. Volt rá példa suhancabb koromban, de akkor még nem is voltam kellőképpen felelősségteljes, és meg is kaptam érte a leckét. Tanultam is belőle :) Azóta nincs gondom vele. Szóval szerintem a mi dolgunk nem a törvények bírálása, megváltoztatása, esetleg megszüntetése, hanem a saját utunk felelősségteljes járása, és ha erre egyszer végre elegendően rádöbbenünk, akkor a törvények is aszerint fognak majd alakulni. Ne a meglévő példákat kérdőjelezzük folyton, hanem állítsunk mi magunk felkiáltójeles példát :)

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Na most végre maradéktalanul egyet értünk Ádám :)

A manipulációnak két oka van, az egyik, hogy igenis manipulálhatóak vagyunk, a másik, hogy mi magunk is szinte folyamatosan próbálunk manipulálni pont ugyanúgy, ahogy minket anipulálnak, csak mi kicsiben csináljuk. De ettől még a manipuláció manipuláció. Egész egyszerűen megnyugvást jelent számunkra, ha valaki azt teszi, amit mi akarunk, ezért nem is hagyjuk abba. Persze abba nem gondolunk bele, hogy ha valaki azt teszi, amit mi akarunk, az attól még valójában nem a mi akaratunk, hanem az illetőé, hiszen úgy döntött szabad akaratából kifolyólag, hogy megfogadja a tanácsunkat. Csak hát hajlamosak vagyunk nem erről az oldalról látni a dolgot...

A megoldás abszolút a hozzáállásban van elrejtve. Én olyan általános iskolába jártam, aminek melehetősen nagy része kisebbségi származású volt, és mivel én sosem szerettem a terrort, általában szembe is kerültem velük. Általában a rövidebbet is én húztam, mert nekem sosem sikerült rávennem a pajtásaimat, hogy úgy körbeálljanak, ahogy a romák körbe tudják állni egymást. Itt kezdődik a hozzáállás hibája. Hogy akarunk ellenük bármit is tenni, amikor tized annyira sem vagyunk képesek egységben működni, mint ahogy ők tudnak?! Persze, hogy mindent elérnek, amit akarnak, mert fogják magukat és tesznek érte. Csak így tudják elérni, ezért nem is változtatnak stratégiát, de miért is változtatnának, mikor még ezzel sem tudunk mit kezdeni. Azon persze nem gondolkodunk, hogy mi mit ronthatunk el... De ők a büdös c.gányok, ők az okai mindennek. Aha.. Mi lenne, ha kicsit tiszteletben tartanánk őket, és egyefene rávennénk magunkat, hogy tanuljunk kicsit tőlük? Mindenkitől lehet tanulni, és mindenkiben van mit tisztelni, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Érdekes, amióta így állok hozzá a dolgokhoz, semmi problémám, és összetűzésem nem volt velük, sőt előfordult, hogy olyan cigánygyerek védett meg magyar ellen, akivel általánosban úgy utáltuk egymást, mint annak a rendje. Mert nem úgy viszonyulok hozzájuk, hogy pfhöjj, hanem egész egyszerűen tisztességes vagyok velük szemben, és hoppá ők is azok velem. Nem kell nekik talpat nyalni, meg meghunyászkodni, baromira nem ezt várják el ők se tőlünk, egyszerűen csak kölcsönösen tisztességes bánásmódot szeretnének. Nem eggyel beszélgetem azóta olyan témákról, hogy rendesen összeszorult a szívem. Persze, van köztük, aki megfelel az előítéleteknek, de bőven akad a magyarok, meg akármelyik más nemzetiségek tagjai közt is náluk még sokkal rosszabb is. Szerintetek milyen érzés kimenni az utcára, és azt látni, hogy az emberek többsége átmegy a túl oldalra, mert összesz@rja magát, meg gyűlölködve néz? Persze, hogy azt csinálják, amit. Ehhez a helyzethez nem csak ők járulnak hozzá. Hanem a naaagy hazaszerető magyarok is! Csak azt nem vesszük észre, hogy a hazaszeretetünknek már rég köze sincs semmilyen szeretethez... Mégis milyen szeretet az, ami másokkal szemben gyűlöletet szít? Mert szerintem semmilyen... Mű...

Ilyenkor az a baj, hogy csak az ego hiszi azt, hogy ezeket a dolgokat tudatosan akarjuk elérni. Valójában viszont az ego csak a felszín. Közben a mély tudat alattid, amit ha sikerül tudatossá tenned, akkor leszel csak tudatos, lehet hogy fél attól, hogy elérd azt amit az ego "tudatosan" akar elérni. Élve az előző Szeges-példával, tudatosan ki akarod fizetni a tartozást, de úgy, hogy a lottó nyereményt várja az ego. A tudatalattid viszont valószínűleg félt attól, hogy ekkora nyereményt nyerj, azt se tudta mit kezdene annyi pénzzel. De a tartozást megoldotta az élet, mert azt a tudat alatti is nagy valószínűséggel akarta. És az a valódi, tiszta akarat, amit lényed egészével akarsz. Az meg nem csak az ego. Onnantól, hogy valamin elgondolkodsz, hogy na ezt most tudatosan akarom, sanszos hogy már az ego keze van a dologban. A valódi tudatos akaratod többnyire abból látszik már csak, amit elérsz. Mint a tartozásnál is, a tiszta akarat csak arra terjedt ki, hogy a tartozás ne legyen, a lottó már csak az ego plusz vágya volt.