Arany Drága Kavics!
Nagyon örülök, hogy olvashatom soraidat!
Az hogy könnyedén odadobtam a blogot, az azért túlzás. Nekem sem ment ilyen könnyen.
Mert én is megszenvedem a szürke fényszegény napokat és van, hogy annyira igyekszem belülről kompenzálni, hogy épp a másik végletbe sikerül esni.
A mostani megkísértős időszak sem könnyű, még akkor sem, ha több megpihenős időszak is adódik benne, mint más ilyen időszakokban. Illetve, van hogy fellélegzek, hogy jaj de jó ez most könnyebb, mint előző években ilyenkor, no akkor jön egy jó kis sumák fonák helyzet, s csak utólag jövök rá, hogy hoppá, jó lesz éberen, tudatosan figyelni.

Aztán az olyan bejegyzések, hogy "Most és általában is nagyon jól vagyok!" vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Irígylem az íróját, bármennyire is negatív érzésnek számít mindez. Ez van, ennyi telik ki most tőlem (magamnak nem hazudhatok, másnak meg nem érdemes)

Évikém!
Csak akkor mélyreható, ha Te mélyrehatóan szeretnél rá válaszolni (én ezt úgy tanultam, hogy "a kulcs a keresőben van"). Mert aki csak egy felületes válasszal akar rá válaszolni, azt is megteheti (még ha mi tudjuk, hogy az nem is éri meg a fáradtságot, akkor is).

Miklós!
Ezek szerint úgy-ahogy elrendeződtek a dolgok körülötted és már szokod az új helyet?
Nem piskóta amit megcéloztál. Merthogy szerintem a megfogni az Isten lábát nekem nagyon nagy dolognak tűnik Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már annak is nagyon tudok örülni, ha megértem a világban megnyilvánult voltát.

Igen, igazat adok nektek, amikor azt írjátok, hogy minden jó, úgy ahogy volt/van és jó, hogy élek (itt és most:)
Bármennyi erőfeszítésbe is kerül az élet megpróbáltatásait elviselni, a kísértéseket felismerni, az érzéseimet és az erőket/energiákat áramolni hagyni, mégis nagyon örülök annak, hogy itt (Magyarországon) és most élek/élhetek. Le nem mondanék erről, bármit tartogat is nekünk még a jövendő.

Nagyon örülök hogy vagyunk itt egymásnak.

Annyi mindenről írtunk mostanában, ezért úgy érzem, hogy illik ide ez a filmrészlet (önmagamnak és mindenki másnak, szeretettel)

http://www.youtube.com/watch?v=2Ki8LmPiIn4

Kedves Panka!

Üdv. az úton! Jó helyen jársz! Bibliai idézet szerint: "rögös az az út és keskeny az a kapu és csak kevesen mennek át rajta"

Ez az út nem csak a spirituális fejlődés útja, hanem az ember tudatosodása útjának elengedhetetlen velejárója is.

Az az igazság, hogy Te most túlérzékennyé váltál és felfokozva érzed át azokat a dolgokat, ami a lét egy szeletét teszi ki, de eddig el volt zárva előled. Ez egy átmeneti ideig tart így, idővel el fog múlni.
A spirituális beavatódásunkhoz a világ szenvedéseinek átélése is hozzá tartozik (többek között). Ezt kikerülni nem lehetséges. Átélésük szükséges, mert ettől erősödünk meg lelkileg, (bármennyire hihetetlenül is hangzik) és ettől válunk együttérzővé más lények és létformák iránt.

Vígasztalásul írok egy ide illő idézetet Hölderlintől: "Wo aber Gefahr ist, wächst das Rettende auch"."Ahol pedig nő a veszély, ott közeledik a megmentő!"

Mi a megoldása helyzetnek?
Belülről fogsz "védőszigetést" gyártani saját magadnak, a saját belső lényeden, a Felsőbb Éneden keresztül (megtanulsz rá hallgatni, együttműködni, megbízni benne).

Majd ha egyszer utólag visszatekintesz, akkor fog kiderülni, hogy sokkal több pozitív hozadéka van a dolognak, mintsem gondolni lehet.
Most nincsen más teendőd, mint jár-amivel jár, becsülettel végigcsinálni/átélni a teljes folyamatot.

Bátorságot, kitartást és sok lelkierőt kívánok, mert először a nehéz kozmikus érzéseket kell átélned (erősségük miatt), de folyamatosan fejlődsz és képes leszel majd átélni a sokkal finomabbakat, a kozmikus szeretetet, kozmikus bölcsességet, kozmikus szeretetet, kozmikus Isten felé vágyakozást és valamiféle emberi érzékeléssel megfoghatatlan és leírhatatlan Egységérzést is.

Nagyon megértelek Téged és Veled érzek! Magam is hasonlóképp jártam (többször is:)

Egy saját történetem: Egy csodálatos, emelkedett szintű, lelkiséggel, szeretettel átitatott előadást hallottam az igazi japán szamurájok életéről, becsületességéről, tisztaságáról, lelki és spirituális képességeikről.
Az előadónk elmesélte, hogy egy igazi szamuráj mester azt mondta a tanítványainak, hogy képes megérezni a támadás erejét, akkor is ha nem látja. Ezt egyik tanítványa nem hitte el neki. Gondolatban egy vágást mért rá hátulról. A mester megpördült, hogy kivédje a hátulról érzékelt támadást, de hátul nem támadott senki. Erre elszégyellte magát és csendesen beismerte, hogy Ő hátulról támadást érzékelt és biztos öregszik, mert nem támadott senki.
Erre a tanítványa megmondta, hogy jól érezted mester, mert én gondolatban hátulról támadtalak.
Ez rám annyira erőteljesen hatott, hogy azt kívántam, Istenem bárcsak ilyen képességeim lennének!
Nos valamennyi idő múlva jöttem fel az aluljáróban és meg kellett fordulnom, mert úgy éreztem, hogy valaki rossz szándékkal közeledik felém. A zsebes még három lépcsőnyire volt tőlem és roppant dühösen rámrivallt, hogy voltam képes meghallani, mikor Ő olyan csöndesen közelített.
Itt teljesedett be a kérésem. Igen ám, de utána már az életben, pl. a metrón is éreztem mások rossz szándékait. Volt olyan, hogy éreztem, amikor olyan ember elé álltam, aki előtt nem tudtam megmaradni, mert éreztem a belőle áradó neheztelést, hogy ne zavarjam az auráját. Szóval egy darabig nagyon nehéz volt, mert csak a legerőteljesebb, legnegatívabb érzéseket tudtam átérezni.
Ez hála Istennek idővel fejlődött és már a pozitív érzések átérzésére is képessé váltam.
De azóta nagyon meggondolom, hogy milyen különleges képességet kérek magamnak, mert ma már tudom, hogy az elviselésükhöz szükséges lelkierőt és a felelősséget is meg kell szereznem hozzá.

Nem tudom az igazságot, de a véleményem szerint úgy gondolnám, hogy a tudat, szeretet, bölcsesség Isteni attributumok ugyan, de nem tennék egyenlőségjelet, mert Isten mérhetetlenül több mint csak tudat, mint csak bölcsesség, mint csak szeretet, mint csak mindenhatóság. S mivel felmérni sem tudjuk, hogy Isten mivel egyenlő így én Őt nem redukálnám le a megérthetőségünk szintjére, hanem megvárnám azt, amikor mi leszünk képesek felmérni/megtapasztalni azt, hogy mit is jelenthet valójában (akár részleteiben is).

Itt az a kép jön be nekem, amikor a bibliában a megjelenő angyalok (nem Isten, csak az angyalok!) is úgy kezdik, hogy "ne félj". Azért hogy a fényük, ragyogásuk, kisugárzásuk erőssége ne korlátozza a befogadni kívánt üzenetet.

Kedves Imu!
A fenti hozzászólásokhoz írnék kicsit az előzményekhez.
Nagyon sokan olvassuk hála Istennek ezeket az oldalakat.
Ebből viszont az is következik, hogy nagyon sokan sok félék vagyunk, sokféle hittel, nézettel, meggyőződéssel és nagyon nagy lehet közöttünk a fejlődési úton járási időből adódóan is a nézetkülönbség, a spirituális úton begyűjtött tapasztalatokban a különbözőség, vagy pl. még a motivációnknak a különbözőségei is.
Ezért amikor a hozzászólásokat olvasod, azt csak az egyes emberek - egy akkori időponti - megnyilvánulásainak tekintsd légy szíves (és ne többnek ennél).