Illúzió-lét
A memória központi szerepe:
Tudunk beszélni,mert emlékszünk rá,hogyan kell.Emlékszünk a világra és a világban létező rengeteg tárgyra ,élőlényre,fogalomra,jelenségre,akármire .
Ezáltal tudunk rajtuk gondolkodni.
Sőt.
A memóriánkban létezik a világ: ha most elfelejtenék mindent,csak a szoba létezne számomra,ahol vagyok.
Az emlékeimben léteznek az emberek,akiket ismerek,de egyáltalán minden.
Sőt.
Az emlékeimben létezem én magam is: emlékszem a múltamra,az életemre,a nevemre,a tulajdonságaimra,bármire.
Tehát létezni,csak a memóriában,vagy ha úgy tetszik,a tudatban lehet.
Na de mik azok az emlékek valójában?
Ingerületek?
Kódok?
Vegyületek?
Valami ilyesmik.
Ha most mindent elfelejtenék,de abszolút,akkor mi lenne?
Az itt és a most.Nincs múltbéli emlék,vagy elképzelés a jövőről.
Csak az igazi valóság.
A többi csak illúzió,emlékhalmaz.
És mi ebben az illúzió felhőben éljük a mindennapi életünket.
De az egész valójában csak az emlékezetünkben létezik és mi magunk is.Tehát mi is csak illúziók vagyunk,egy illúzió világban.
Az a tapasztalatom, hogy sok mindennel tudjuk azonosítani magunkat (gondolattal/érzelemmel/cselekedettel), aminek valójában nincsen köze a belső lényegi mívoltunkhoz. Ebből jön az a hitünk, hogy túl sok illúzió vesz körül bennünket és próbáljuk megérteni a saját létünk értelmét.
Azonban, ahogy az ember próbálja megismerni önmagát és embertársait egyre többször érez rá arra, hogy mi az aminek köze lehet valódi, belső, ismeretlen önmagunkhoz.
Ezek után én bátran azt is mondanám, hogy ahhoz, hogy a lét illúzió voltát felszámoljuk nincs más hátra mint egyre jobban megismernünk önmagunkat, a világot, a létünk értelmét, s megpróbálni egyszer eljutni a teljes önmegvalósításhoz.
S addig is élni az életünket, átélni és átérezni azt amit a jelen hoz számunkra.
Mert sokszor kiderül, hogy az illúzió létből az visz ki a legjobban, amikor képes vagyok meghaladni önmagamat és átengedni az éppen rámzúduló gondolatokat/érzéseket/cselekvési aktivitást, hogy minden jöjjön és menjen a maga természetes ritmusában és ütemében.
Látogató! Szerintem neked tetszene Viktor Pelevin "Tchapaev I Pustota" c. regénye.