Téged olvasva nekem abszolút nem az jutott eszembe, hogy ,,hú neki bezzeg milyen jó" , meg ,,irígy vagyok", épp ellenkezőleg.
Az örömöd mást is arra sarkall, hogy befogadja a jót az életébe. Köszönjük :)

:D
Csak a jó értelemben kell nézni a függést. :)

Ha ez vigasztal, igaz, hogy még visszatérnek majd ezek a gyötrő érzések, hogy az ember nem tudja merre haladjon, de mindig jobb és jobb lesz. Talán most alakítod ki a nézeteidet, el kell kezdened dönteni, ,,ezt elfogadom, ezt már nem veszi be a gyomrom, "stb...
Ez elég ijesztő néha.
De gondolj bele, ha az ember folyton boldog lenne, sosem haladna előre, csak dagonyázna a jó érzésekben, míg elfelejti értékelni azokat. A rossznak tűnő pillanatok igenis kellenek, előre löknek az úton, terelgetnek, és ha visszatért a boldogság meg minden, akkor az ember tudja értékelni. Az élet ilyen hullámvasút.
Látszik, hogy most kissé össze vagy zavarodva, próbálj rendet tenni a fejedben, szívedben, és majd jönni fog a segítség, ki tudja milyen formában. Ők fent taszigálnak minket a jó útra, ha néha nem is vesszük észre. ;)
A spirituális élet tisztábban látására, megértésére viszont van egy remek eszköz: napló! ;)
Puszi, és sok szerencsét! :)

A fiú kezében porszívó van, épp takarít, a lány pedig azért hajol át a falon, hogy megkérdezze: mi legyen a vacsora? :)
Nekem elsőre ez jött le, a kép boldognak tűnik, bár elég kicsi, nem látni jól az arcokat. :)