......"olyan társra vágyok, aki látja, hogy én én vagyok, és olyannak fogad el, amilyen vagyok"......

Te látod a nőben az őt, és elfogadod olyannak amilyen?
(Ez nem véletlen kérdés!!Csak gondolkozz el rajta, és légy nagyon őszinte magadhoz.)

A Derűs él jól:
bölcs-bután. A Borúsnak
csak igaza van.
(Fodor Ákos)

Nem teljesen olvastam végig a hozzászólásodat, mert megakadtam egy mondatnál: "Amióta a férjem meghalt, szeretnék mindent megadni a gyerekeknek, hogy ne érezzék az édesapjuk hiányát,...." Te át tudod, át mered érezni férjed hiányát?

A családi kötődésről (karma?) talán később...

A tudatosodás útján először felismerjük, hogy sok embernek akarunk megfelelni, és ez nem jó nekünk. Ezután az emberek egy része átesik a ló túlsó oldalára, és azt mondja, mindenki a véleménye le van sz@rva, olyan vagyok, amilyen, és kész.

Később, - jobb esetben - rájön, hogy így túlzottan be van zárva önmagába, megreked, és kiderül, hogy a továbblépéshez igenis szükség van külső visszajelzésekre.

Ehhez bátorságra van szükség. ugyanis a külső megfigyelések egyáltalán nem biztos, hogy erősítik a saját magunkról alkotott pozitív (vagy negatív) énképet. És ezzel szembe nézni...? Hát.....?
Lerombolná az eddig stabilan felépített képet, és ezt újra építeni, benne esetleges hibákkal, (vagy pozitívumokkal) nos, ezt nem mindenki meri megtenni. (Sanyinak van egy cd-je, azt hiszem önértékelés a címe. Ajánlom)

Pedig a valóság a saját és a külvilág rólam alkotott véleményének összessége.

De azért amit én gondolok magamról, az sokkal szebb:)) vagy csúnyább, de mindenképpen én látom jól! Így belülről magam. :)