Ademon teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Ademon teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
Szerintem ez inkább olyan mint egy szivárvány különböző
2010. júl. 30. péntek 22:47
/Tudni kell Szeretetet és Félelmet is adni?/

Szerintem ez inkább olyan mint egy szivárvány különböző színei. Nem különülnek el annyira, hogy ne lenne közöttük átmenet. És mindegyiknek megvan a maga komplementere. Ha ez nem lenne, nem lenne a világegyetemben az egyensúly elve. Nem lenne fizikai világ és forma. Minden csak egy statikus létezés lenne dinamika nélkül. Lehet, hogy ez a statikus formanélküli maga az Önvaló, de ugyan mit ér a forma nélkül? Mint ahogyan a forma mit ér formanélküli nélkül?

Félelem keltés alatt nem azt értem, hogy lenézzük a másikat hanem azt, hogy "felpofozzuk", fegyelmezzük, ha szükséges.

Kicsit végig gondoltam a dolgot erről a szeretet - félelem
2010. júl. 30. péntek 22:10
/Tudni kell Szeretetet és Félelmet is adni?/

Kicsit végig gondoltam a dolgot erről a szeretet - félelem kettősségről, és arra jutottam, hogy a szeretet ellentéte nem lehet a félelem. Igaz ha "mennyiségileg" nézzük akkor a félelem egy jóval alacsonyabb energetikai állapot mint a szeret, sőt mondhatni az energia nélküli állapot. Ilyen esetben a félelem az ellentéte, igaz.

De...

...ha abból indulok ki, hogy mint érzelem és minőség akkor a szeretet ellentéte a gyűlölet.
Nekem elég egyértelműnek tűnik ez a párosítás, és sokkal logikusabbnak is. Ha a félelemnél van rosszabb, akkor az a gyűlölet, pont a romboló tulajdonsága miatt A gyűlölet nem más mint a félelem negatív irányú kicsapódása és "egoizálódása" az elmében, ugyanazzal az energiaszinttel mint a szeretet csak épp "negatív tudatosságban".

A félelem elvileg mindenképpen jelentkezik az emberben, akármilyen megvilágosult társadalomban is születik, mivel a születés után az üres értelem még nem teljesedik ki, így a bizonytalanság felhője még fennmarad egy ideig. Félelem nélkül nem is lenne megvilágosodás, épp ezért kell természetesnek lennie a megjelenésének.

A gyűlölet azonban pont a másik irány. A félelemből még születhet jó, azonban a gyűlölet maga a romboló elutasítás. Ugyanazzal az erővel, mely a szeretetben van, képes pusztítani. A gyűlölet veszélye épp abban van, hogy kritikus esetben nincs jelen benne a félelem. Mert mind az igazi szeretet és mind az igazi gyűlölet rendelkezik egyfajta tiszta magabiztossággal, ami a félelemben nincs meg. Épp ezért állnak egymástól a legmesszebb.

Ez alapján azt mondanám, hogy a félelem nem más mint a szeretet és a gyűlölet közötti üres rész, egy bizonytalansági felhő, a nullpont, ahonnan aztán ide vagy oda csúszhat az ember az energia-létrán.

Értem mit mondasz. Inkább úgy értem, hogy azt az egység
2010. júl. 30. péntek 12:47
/Tudni kell Szeretetet és Félelmet is adni?/

Értem mit mondasz.

De azt az egységélményt amiről beszélsz azt én nem szerettnek hívom, hanem inkább egyensúlynak, harmóniának, megvilágosultságnak, teljességnek. És ennek a teljességnek a két oldala a félelem és a szeretet. Különben nem lenne teljesség. Számomra szeretet és a félelem ilyen esetben eszközök. Maga teljesség pedig maga az állapot, melyre ezeket az eszközöket használod fel. Aki mindig csak a szeretet ideológiáját követi az előbb vagy utóbb belegyengül, mert adott helyzetben nem lesz képes "erőszakhoz, félelemhez" folyamodni.

Nem arról van szó, hogy a megfélemítés jó lenne, hanem inkább az hogy néha egyszerűen használni kell. A társadalom még nem értett meg az önzetlen szeretre. Jó lenne ha így lenne, de nem készül fel rá. Sokan vissza is élnek vele. És addig tudni kell "félelmetesnek" lenni, mert valaki akinek ez a fontos, az csak ebből ért, ha fel akarjuk nyitni a szemét.

Az a "szeretet" amiről spirituális értlemben beszélünk, számora inkább tiszta harmonikus energia, ami a szeretet érzését ébreszti bennünk, de nem szó szerint maga szeretet.

Nincs, de van helyette beton meg, mozi, boltok, parkok és folyó.
2010. júl. 23. péntek 00:38
/"Én" és a "Magam"/

Nincs, de van helyette beton meg mozi, boltok, parkok és folyó. Ezeken is lehet sok mindent csinálni.

Egyébként miért kérded? :)

Illúzió
2010. júl. 23. péntek 00:30
/"Én" és a "Magam"/

Kutyasétáltatás közben gondolkodtam el azon, ha a világ tényleg csak egy illúzió, akkor tulajdonképpen az egész "okoskodás" értelmetlen. Csak addig van értelme, amíg "színpadiasan" élvezzük. Különben meg miért nem megyünk ki és futkározunk egyet réten? De komolyan... az többet érne egy ilyen kozmikus videójátékban :)

Halvány lila gőzöm sincs, ami azt illeti még azt se tudom ki
2010. júl. 18. vasárnap 20:34
/Van Küldetésed?/

Halvány lila gőzöm sincs, ami azt illeti még azt se tudom ki vagyok :)
De jobb lenne valami küldetés, foglalkozás... ötletek? :)

Lehet, hogy jobb ha inkább azt mondjuk, hogy "megtapasztalod" a
2010. júl. 16. péntek 13:51
/"Én" és a "Magam"/

Lehet, hogy jobb ha inkább azt mondjuk, hogy "megtapasztalod" a másik Létezőt. Azt az "individuumot" amit ő képvisel.

Merész abból a szempontból, hogy a Lélek hajlamos függővé
2010. júl. 16. péntek 13:46
/"Én" és a "Magam"/

Merész abból a szempontból, hogy a Lélek hajlamos függővé válni ezektől az állapotoktól, pedig pont az önállóság lenne a lényeg. Talán nem is a megvilágosult állapot fontos, hanem inkább az, hogy uralni tudd magad, érzés és akarat szinten is. Ekkor vagy teljesen Önmagad. Egy drog épp ezektől a dolgoktól foszthat meg, hiszen belevisz magától anélkül, hogy lenne mögötte érdemi törekvés, vagyis a lényeg veszik el.

Szerintem ez az érzékeléses dolog minden embernél alap, csak épp nem figyel rá tudatosan, mert sok minden előítélet vagy egyéni nézőpont elhomályosítja. Szerintem ez is attól függ mi a fontos neked, hogy benned milyen dolgok érvényesülnek a kiteljesedés címén. Pl. egy gazdag ember akinek az életében a pénz volt a "kiteljesedés" lényege, az ösztönösen is ezt fogja figyelni, mert tapasztalati alapon ez raktározódott el benne, ezt fogja keresni. Az észlelésében ez kerül előtérbe. Számomra a megvilágosodás volt a legmeghatározóbb élmény, így tudat alatt is ezt keresem mindenkiben. Persze valójában talán nem is kéne keresi és akkor máris megkönnyíteném a dolgom :)

Mikor figyelek ezekre ott is erények és egyéb tulajdonságok jelennek meg. Ez olyan mintha egyénileg tapasztalnád meg az ő lelki világát, valóságát. Onnan pedig a saját tapasztalataid segítenek abban, hogy "szétbontódjon". Néha csak érzed, hogy valami nincs rendben ott, de nem tudod megmondani mi. Aztán hallasz valami info-t az életéről és hoppá beugrik, hogy "ez az". De ez a képesség mindenkiben megvan, viszont a megvilágosodás tapasztalata legalább érzés szinten ad egy tiszta "térképet" az emberekhez.

Ja és persze nem csak emberekre igaz ez. Minden élőlényre működik. Ekkor tudatosul az emberben ,hogy mennyire egyenlőek vagyunk. Sokszor látom, hogy egyes állatokból mennyivel több tudatosság sugárzik mint az némely emberekből. Pont ez a felismerés mutatja meg, hogy mennyire nincs különbség köztünk és közöttük.

Végül is szívesen válaszolok minden kérdésre :) Engem is
2010. júl. 15. csütörtök 16:21
/"Én" és a "Magam"/

Végül is szívesen válaszolok minden kérdésre :)

Engem is érdekelne, hogy ki mit hogyan élt meg, kinek mi az álláspontja. Szerintem legjobban ezeket a dolgokat közösen lehet megbeszélni, a különböző igazságok is "igazabbak" ha közösen találjuk ki őket.

A közös pont (az elsőt kivéve) az, hogy egyik alkalommal sem
2010. júl. 15. csütörtök 11:56
/"Én" és a "Magam"/

A közös pont (az elsőt kivéve) az, hogy egyik alkalommal sem fizikai valóságként fogom fel az életet, hanem álomként, filmként, gondolatként, és mindegyik mögött ÉN vagyok A lényege abban rejlene, hogy egyszerűen nem veszed komolyan az előtted lévő világot csak annyira, mint egy játékban (pl. mint egy számítógépes játékban). Kell ehhez egy könnyedség, lazaság, ideológiáktól mentes felfogás, de semmiképpen sem tunyaság vagy linkség; valahogy a középút. A nehéz ebben az, hogy a "jó" ideológiáját is magad mögött kell hagyni, vagyis pont a szabálymentesség az aminek meg kell valósulnia. El kell fogadni, hogy nincs tökéletesen jó vagy rossz megoldás csak jobb és rosszabb, de ebben is hagyni kell érvényesülni a spontán cselekvést (nem ösztönöst!) mialatt te megfigyelőként vagy jelen.

A bizonytalanság az ami leginkább kiszakítja ebből az embert, főleg ha el kezd gondolkodni. Félre kell tenni, hogy mi a helyes és helytelen, mert pont az ezen való agyalás rángatja ki az embert.

A másik dolog pedig az, hogy úgy tűnik, akkor siklik bele ebbe az ember, amikor hagyja magát cselekedni, és nem ítélkezik önmagán, hogy mit csinált jól meg rosszul. Egyszerűen csak tapasztal. Mint amikor hagyod, hogy a tapasztalat magától áramoljon benned.

Személy szerint az én elméletem az önmegvalósításban leginkább az agykontrollhoz állt a legközelebb. Lényege az volt, hogy a testet az agy (elme) irányítja egy "belső program" alapján, gyakorlatilag minden téren. Ez a program a tapasztalatai és lexikális tudásból (analóg és digitális tudás) áll össze. A Lélek/Tudat pedig az e mögött álló tapasztaló és megfigyelő, aki a saját végtelen természeténél fogva (ami leginkább a fantáziában, képzeletben nyilvánul meg, hiszen abban a cselekvés független a fizikai világtól, noha a fizikai világ elemeivel dolgozik) szabad akarattal bír. A lényeg az lenne, hogy ezt a belső programot a Tudat, mint programozó képes befolyásolni, átírni akár teljesen. Ha a cél az, hogy az élet minden helyzetében magabiztosan megálljuk a helyünket, az önmegvalósítás folyamata abból állhat, hogy ezt a programot univerzálissá tegyed. Vagyis megtapasztalod a valóságot a legtöbb helyzetben azért, hogy információval rendelkezz róla, és a tapasztalatok közti összefüggéseket vizsgálod, mind az önmagad, mind a világ oldaláról is. Nem elégedsz meg azzal, hogy legyél valaki, gyakorlatilag egy világ-emberré kell válnod. De tisztában kell lenned azzal is, hogy a világ több annál mint amit felfogsz belőle. Valahogy meg kell állapítani a végleteket. Én ezt úgy fogtam fel, hogy a világban a determináns Anyag a indulási pont és a tökéletesen tiszta és határtalan Isten a végpont. És mi élőlények valahogy a kettő között vagyunk: ebből is meg abból is. Nem elég a tény, kell valami fantázia is a dologhoz, hogy el tudjuk képzelni azt amit még nem értünk vagy nem láttunk.
Tehát az önmegvalósításban a logika és a fantázia tudatos összekeveréséről van nagyjából szó. Amit megtapasztaltál abban figyeld a logikát/összefüggéseket, de mindig legyen egy kis fantáziád "elszállni" abban, amit még nem ismersz, vagy nem tudsz rendesen felfogni (pl. hogy most vannak-e angyalok vagy nincsenek, van-e Isten és ha van akkor milyen lehet).
Minél jobban előre haladott az ember annál jobban látja, hogy növekedik a belső világában az "univerzum".
A vége felé pedig már szinte minden kész, de valami mégse stimmel. Rájössz, hogy eljutottál addig, amíg értelemmel el tudsz jutni, de mégsem értesz még mindet. Már érteni véled Isten működését, de mégsem áll össze a kép. Na itt lenne fontos, hogy valami intenzív tapasztalat, pl. felismerés vagy szerelem, vagy bármi ami túltölti az embert, átlendítse a "másik oldalra". Ha ez megtörténik akkor megélve a teljes Önvalód, a benned lévő univerzum összeáll Istenné, a "program" végtelenné válik és rájössz, hogy valójában te vagy az Egész és kezdettől foga az is voltál csak még nem ismerted fel. És ugyanez igaz lesz minden emberre körülötted: már látod bennük, hogy ugyanazt akarják elérni mint te, csak a maguk egyéni útján.

Uh, bocsika... ez amolyan mindenképpen le kell írnom típusú késztetés volt :)