Ademon teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Ademon teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Figyelmesség 2013. júl. 09. kedd 20:30 /Hála/ Na hát régen írtam már ide, de ez a bejegyzés elgondolkodtató! Szerintem a pap illetlen volt és nagyképű. Lényegében ugyanazt a hibát követte le mint a gazdag: a saját felfogását, filozófiáját kérte számon a másik embertől. Mert ha van benne megértés és alázat, akkor nagyjából ezt kellet volna mondania: "Igen, köszönöm, hogy ennyi adományt adtál nekünk, jó hasznát vesszük, de ne feledd, neked is legalább ennyire kellene hálát adnod, hogy tudtál adni!" És ezt már a legelején, nem megvárva a gazdag ember kirohanását. Az már csak formaság, hogy ugyan honnan tudhatnánk, hogy abban a pénzben nincs-e verejtékes munka? Ez a tipikus esete annak, amikor ráerőltetjük a "magasabb szintű" gondolkodást a másikra (ami valójában egyáltalán nem magasabb szintű, ez csak az egyéni értékrend illúziója). Ha velem tette volna ezt, akkor első talán nem is tudtam volna mit válaszolni neki, mert meglepett volna a dolog. Aztán szépen odamentem volna hozzá és a fülébe súgtam volna, hogy "Igen Atyám önnek teljesen igaza van... de azért jól esett volna". Mert ez is egy gesztus. És embereknek az ilyen gesztusok jól esnek, akár hosszútávon is jótékony hatása lehet. Ettől még oda lehet biggyeszteni a sajátos mondanivalót a végére, hogy "...de ne feledd, hogy... stb." Személy szerint nagyon konzervatív és beszűkült felfogásúnak tartom az olyan embert, aki a saját gondolkodásmódja szent hitébe beleolvadva nem érzi egy kicsit is kötelességének némi figyelmet adni más ember elveinek. Legalább annyira, hogy egykét szóval megtisztelje azt is, még ha az teljesen el is üt az övétől. Szerintem a gazdag megérdemelt volna egy "Köszönöm"-öt. Legalább ennyit. Mégiscsak pénzt juttatott a házhoz; megtarthatta volna magának is. És még ha az egójából is adta, értelme akkor is van.
Kicsit nevettem amikor ezt olvastam, mert jól jellemzi, hogy 2011. nov. 28. hétfő 19:11 /Önmegvalósítás - hol tartunk?/ Kicsit nevettem amikor ezt olvastam, mert jól jellemzi, hogy mennyire túl tudjuk bonyolítani a dolgokat. A Belső béke 11 jele :) Ha az ember igazán realizált, akkor a dolog ennél egyszerűbb, mert véleményem szerint a belső békének egyetlen és csakis egyetlen jele van: Érzed, hogy a belsődben Béke van Mert azt az ember érzi kérem szépen és tapaszalja... nem szükség ott "jelekre", hogy meghatározzuk. Ha mégis akkor az nem teljesen belső béke. Ennyi... :)
Ez így elég reálisan hangzik nekem. Talán ez a nemlét ott van a 2011. szep. 29. csütörtök 10:59 /Lét és nemlét/ Ez így elég reálisan hangzik nekem. Talán ez a nemlét ott van a dolgok mélyén, mint egy vékony vonal. Lehet. pl, hogy a teljes tudatosságot is minden pillanatban áthalad rajta. Talán ez maga a lélek, tudat, ahogy szokták mondani. Egy kondicionálatlan, forma nélküli állapot a lét és lét között. Ebből fakadóan teljesen szabad állapot. Ez lehet akár a szabad akarat forrása is. Bármi lehet itt, hiszen nincs benne megkötés :) Ami belemegy akárhogyan jöhet vissza,
"De én nem tudom elképzelni a nemlétet,a semmit,mert ha nem 2011. szep. 28. szerda 20:28 /Lét és nemlét/ "De én nem tudom elképzelni a nemlétet,a semmit,mert ha nem vagyok,akkor nem is tapasztalok semmit.Másrészt az agy nem képes lemodellezni önmaga nemlétét." Ott hibázol, hogy megpróbálod elképzelni. Ha már elképzelsz valamit, az már valami létező nem a "nem lét". Amit az agy lemodellez az már egy lemodellezett dolog, így nincs köze a nemléthez, hiszen létezik mint modell. Akkor van a nem lét ha nem modellez le semmit, vagyis akkor "képzeled" el a nem létet, ha nem képzelsz el semmit se :)
Az abszolút semmi amiről beszélsz, lényegében egy olyan állapot 2011. szep. 28. szerda 20:23 /Lét és nemlét/ Az abszolút semmi amiről beszélsz, lényegében egy olyan állapot amiben nincs semmiféle szabály, igény vagy konkrét dolog. Mivel teljesen Semmi, ennél fogva nincs semmi benne (se törvényszerűség), ami ezt semmiként határozná meg, és a természete sem foglalja magában a "semmit". Ennél fogva akár lehet Akármi is a semmin túl, de mivel nincs semmi benne ami ezt determinálná, így ez is csak egy lehetőség lenne, nem létező. Lényegében ez "Semmi" a totális káosz, határozatlanság állapota lenne, amiben potenciálisan Akármi lehet, de sose lenne ez maradandó (kevesebb lenne a létezése a pillanatnál is). Egy ilyen káoszban, ha valaki vagy valami meghatározna egy nézőpontot (mondjuk kívülről) akkor ez a Káosz azonnal egyfajta Rendszerbe tömörülne. Ennek a rendszernek a milyensége attól a nézőpont milyenségétől függne.
Hát nálam valóban ez is közrejátszik. Nem érzem már szabadnak 2011. szep. 27. kedd 19:39 /Elnéptelenedett az oldal/ Hát nálam valóban ez is közrejátszik. Nem érzem már szabadnak magam, így nem is vagyok eléggé motiválva. Túl sokat kell várni, túlságosan át kell gondolnom mindent amit írok. Mint egy szigorú vallási iskolában :) Így a beszélgetés folyamata megtörik, és kötötté válik. Elfojtódik a kötetlen és spontán kreativitás.
Én régen eléggé féltem a repülő bogaraktól, meg egyéb 2011. szep. 05. hétfő 17:45 /Pókhálóm/ Én régen eléggé féltem a repülő bogaraktól, meg egyéb rovaroktól, viszont amióta megvettem a fényképezőgépemet és makro-fotózom őket, azóta egyre jobban elvagyunk :) Az ember fél ettől meg attól, de sok esetben ez a félelem nem megalapozott, inkább valamiféle gyerekkori dolog lehet. A egyébként pókok nagyon hasznos állatok, és nagyon jól meg lehet lenni velük egy lakásban (én pl. mindig meghagyom őket, és nincs is semmi baj velük).
"Amikor az ember azt hiszi valóságnak amit lát a fizikai 2011. aug. 28. vasárnap 23:27 /Csak azért se! / "Amikor az ember azt hiszi valóságnak amit lát a fizikai világban akkor veszélyes önmagára." Na azért a fizikai világban rengeteg valóság van; sőt lényegében az az a valóság, amiből mindent tapasztalunk. Inkább az a gond szerintem, ha azt félremagyarázzuk, és nem kezeljük a helyén a dolgokat.
Néha elengedni jobb, néha meg megtartani, de ember lelkében 2011. aug. 01. hétfő 20:30 /Fájdalmas tanító/ Néha elengedni jobb, néha meg megtartani, de ember lelkében mindennek jut hely a másik mellett. A gyakorlatban meg nincs olyan, hogy el "kell" engedni, olyan viszont van, hogy el "lehet" engedni ha épp az szükségesebb. "Nem tudsz úgy felmenni egy lépcsön hogy az egyik lábad az elsö lépcsöfokon tartod,s a másikkal felérsz a lépcsösor tetejére.Egyszerüen nem megy!Érted?" Feltéve ha az élet lépcsőzésről szól :) De nézhetjük máshonnan is: Lehet, egy nagy rét is ahol oda szaladsz ahová kedved tartja, akár régi helyekre is, ha épp olyanja van embernek :) "Majd egyszer elmeséled milyen tapasztalatokat hozott az életedben..." Van ahol működött, van ahol meg nem.
"Végső soron úgyis mindent el kell engedni... ezt is"Vagy talán 2011. aug. 01. hétfő 00:38 /Fájdalmas tanító/ "Végső soron úgyis mindent el kell engedni... ezt is" Vagy talán mindent meg kell szerezni? Ez az érme másik oldala. A lemondás nélküli teremtés a mindenségbe. Én személy szerint ebben hiszek jobban, mint az elengedésben. Számomra az elengedésnek ilyen "univerzális" távlatokban nincs értelme... arra jó, hogy hosszú távon is megtagadjuk magunktól az Életet. Ha számodra ilyen élményekkel jár ez az állapot, akkor ugyan miért kéne elengedned? Nem abszurd? :) Az el nem engedés nem jár feltétlen görcsös ragaszkodással (tegyük ezt hozzá még).