Hát nekem ez már megvolt kb. másfél éve :)

Akkor most meg vagyok világosodva spirituális értelemben is? :) (mert saját értelmezésemben igen, de hát ugye erre lehet jönni a kifogásokkal)

Értem, hogy mit mondasz, de mi van akkor ha valaki úgy dönt, hogy "emberként" szeretne élni tovább?

Volt már igen magas tapasztalatom, mégis affelé megyek, hogy nem akarok egész életemben utána sóvárogni.
Teszem azt, nem azért jöttem a Földre (csak példának), hogy Isten eszköze legyek, hanem azért hogy kalandozzak emberként, embertudatban? :)

(A hozzászólásod melyik blogban volt, már nem nagyon találom? Esetleg linkeld be, ha emlékszel rá merre van.)

Én nem azért mondom ezt mert így gondolom, vagy ezt szeretném, hanem azért mert így Tapasztalom. Most én vagy kivételesen is egy emberbőrbe bújt állat vagyok, vagy ilyen magas "szinten" vagyok vagy mi? :)
Nem látok az állatban semmivel sem kevesebbet, még a logikailag nézve is így látom logikusnak. Pedig elég sokszor végig gondoltam már.

"Az Ember a ,,teremtés koronája ''..."

Ki lehet jelenteni, hogy az ember különb, de ugyan mitől? Mit jelent a teremtés koronájának lenni? Nem "ezotérikus" hiedelmekre lennék kíváncsi, hanem felfogható észérvekre.

"Isteni Önvalója csak az embernek van."
"És fájó,de az ,,Isteni szikra '',csak is egyedül az ember privilégiuma,az állatnál nincs ilyen."

Mert? Komolyan kijelenthetjük ezt ennyire magabiztosan? :)
Akkor én mit látok a kutyámban és a molylepkébe, meg a főnökömben egyfolytában??? :D

"Hányféle állati állapoton megy keresztül,és mindegyiket meghaladja,ha úgy tetszik elutasítja..."

Nem utasítja el. Ez egy biológiai folyamat. Minden evolúciós fázison keresztül megy az embrió, amin a faj keresztül ment, de pl. ízeltlábúvá nem alakul, egyszerűen azért, mert soha nem is volt az a múltban se. Ez egy jól lekövethető folyamat, semmi köze az emberi "istenkedéshez".

"...némely embernél is hiányzik ez az Isteni szikra."

Mindenkiben megvan, különben nem élne, nem érezne, nem értene... stb.

Bocs , hogy most belepofázok, de néhány gondolatot had írjak le :)

"Az elme elhiteti velünk, hogy még ezt és ezt nem tudjuk, és még ezt és ezt meg kell tudnunk, mielőtt meghalunk."

Kissé olyan ez mintha az elme egy ellenség lenne. Mintha születésünktől fogva azért lenne, hogy minket cseszegessen :)
Szerintem az elme egy kiváló eszköz, amit tudni kell használni. Számomra az életben az elme egy nagyon jó dolognak számított és számít most is. Nem hitet ő semmit sem el velünk, nem egy személy aki ellenünk fordul. Tévedéseink nekünk lehetnek, rajtunk függ, hogy mit mire használunk és mennyire tudjuk használni.

"Amint megszületünk, az első érzésünk a boldogság. A létezés szeretete."

Biztosan így van ez? Nem tagadom, de nem is esküdnék meg rá :)

"Ezt csak nekünk, embereknek adta meg az élet. Minden más lény determinálva lett ezen a bolygón."

Ez viszont egy marhaság :) De szerintem nincs olyan, hogy "ember". Vagy ember mint faj, de hogy létezne külön olyan az állaton túl, hogy ember azt nem hiszem. Állatok vannak, és amit mi embernek nevezünk az valójában maga Isten személye, formai kivitelben. Mi is állatok vagyunk, és nem hiszem, hogy csak nekünk lenne szabad akaratunk. Mitől lennénk ilyen kiváltságban? Az ember szereti kiemelni, hogy ő különlegesebb, jobb. Valóban így lenne?
Úgy gondolom, hogy csak formai különbségek vannak közöttünk, de hogy jobbak lennénk? Mihez képes? :)

"De az állat ezt egyáltalán nem félelemnek éli meg, hiszen ő szabad akarat, és elme híján nem is tudja, mi az a félelem."

Figyelj, ránézek egy félő emberre és egy félő állatra is nincs különbség. Az állatban és érzem a lelket, a tudatot, Istent, mindent amit egy emberben. Az utolsó hangyában is ott van az isteni szikra, és nincs benne kevesebb mint egy emberben. Lehet, hogy nem annyira kreatív, lehet, hogy nem olyan jól "beszél", vagy kifejező, de ettől még ott van minden benne.
Életem egy részét ennek a dolognak a tanulmányozására szenteltem, és elég biztosan ki merem ezt jelenteni. Vagy van az állatnak is megvan mindene, vagy nekünk nincs semmink se. Ezek a dolgok, hogy az ember különb az emberi egoizmus találmányai. Az ember külön akarja választani magát a természettől; sértené az önértékelését ha állatnak neveznék. Rámondani egy állatra, hogy nem érez, és nincs szabad akarata, bocs de ez nagy szamárság.

"Itt EGY-ség van kérem szépen. Akár észrevesszük, akár nem, de semmi sem választható el semmitől. Ez az egész itt EGY nagy valami."

Ez csak a fentieket igazolja :)

"A minden pedig maga a boldogság"

Szerintem a tudat alaptermészete a csend, a béke és az ebből fakadó egyensúly. A legtöbb dolog is a világban az egyensúlyra törekszik. A gumit megnyújtod visszaugrik, ha a a tenger felkorbácsolódik idővel lenyugszik. A boldogság egy érzelmi állapot, egy járulékos dolog. Nem tart örökké, de jelzi, ha valami "felemelkedés" történt.

Egyébként az írás szép lett, véletlenül se minősíteni akarom, mert így önmagában szép megfogalmazás. Néhány dologgal nem értek egyet... Istenem ez van :D