Keresni kell a megalázhatót...
2009. okt. 12. hétfő 16:10
/MIÉRT és milyen FÉRFIAK akarják, hogy URALKODJANAK rajtuk a Nők?/
Muszáj azt mondanom, hogy amit kérdeztél arra mindenre válaszoltál is.
Nos aminek nincs tárgya az nem is létezik. Az életnek is kell meg a hozzáállásnak is kell , hogy tárgya legyen. Ennyire egyszerű ez az egész. Ha édességre vágyom, akkor a citromos kristálycukor is megteszi, ha éppen nincs otthon más. Persze én imádom az édességet ezért mindig betárazok magamnak és persze abból amit a legjobban szeretek. Az uralkodás is természetesen ennyire egyszerű eszköze az egóéhségének. Arról van szó, hogy valaki kell a villámhárító szerepére mindenki életében. Van is mindenkinek erre tárgya, majd alanya. Nem győzhetünk mindenben és ezáltal (kudarcok) kisebbségi komplexusok sorozata alakul ki bennünk. Sokaknak ezt nehéz feldolgozniuk és kivetítéssel élnek másokra. Ezek általában a legközelebbi hozzátartozók. A kriminálpszichológia igen sok esetben ezekre a gyökerekre vezet vissza.
Ez mindig erőszak jelleggel bíró megoldás. A fokozata és minősége most mindegy. Aki él ezekkel a dolgokkal az tudja hogy a kapcsolódás nem őszinte, függőségben él mert ha a tárgyát (akár a megalázható férjet pl.)elveszítené, összeomolna. Ezért legmegfelelőbb eszköz a megtartásra a megfélemlítés ill. a zsarolás.
Hát erről ennyit.
Én nem így élek .
És remélem, hogy sohasem kell egyik szerepkört sem betöltenem.
pussssz
|
Csernusnak igaza van. Persze a szó pejoratív értelmében. Az
2009. okt. 08. csütörtök 08:22
/ÖNBIZALOM: a Boldogság,a Siker és az Önmegvalósítás Alapja. Neked van?/
Csernusnak igaza van. Persze a szó pejoratív értelmében. Az önbizalom=jól vagyok magammal. Igazából erről lenne szó. Hiszen ezt mindenki aki itt van érti.
Sokan az önbizalom szót összekötik a naivval, vagy az önelégülttel. Pedig csupán arról van szó Csernus minősítésében, hogy jól vagyok együtt magammal és a környezetemmel. Nekem minden érdemleges és jó ami történik velem és profitálok belőle.
Szóval, aki lelkileg nem kiegyensúlyozott az nem tudja befogadni az életét. Állandó sündisznóállásban van, még ha nem is tud róla. A pszichiáter ezt próbálja vele szembesíteni.
Függőségben van a saját félelmeivel. Pl. a lehetőséget kockázatként látja.
Hát erről van itt szó.
A többit mindenki érti mert azért vagytok itt.
Pusssz!!!!
|
hhhmmmm......
2009. okt. 07. szerda 10:52
/ITT és MOST/
Szerintem a tudatosság, az az....elveszíteni, leépíteni, megtalálni, vágyakozni, vagy szándékozni, akarni nem akarni..Ez az EGO. A MOst-ban mindenki egyenlő és jelen van ugyanakkora arányban és tudatosság nélkül. Ez az EGO nélküliség pillanata. Mert nem tudod és nem emlékszel rá, nem fűznek hozzá érzések és nem beszélsz róla. Nem fűznek hozzá szándékok és nem akarod, nem félsz és nem örülsz. Hát akkor miről beszélünk mint tudatosság? Ha akarod ha nem akkor is tőled függetlenül VAN.
pusssz!!!
|
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol
2009. okt. 07. szerda 09:02
/Aszkéta életet kell élned ahhoz, hogy önmagadra találj?/
Budha aszketicizmust gyakorolt, de Jézus nem. Aszkeó=gyakorol (gör.). Aszkéta az, aki szellemi javakért önmegtagadást gyakorol. Tehát sanyargatja önmagát. Buddha nem találta meg ebben az önmegvalósítást, míg Szent Ferenc igen. Aki anyagi javakra gondol az aszketicizmussal kapcsolatban nem teljesen valósak a megítélései. Azt kell feladnod amid van. Pl. cölibátus. Tehát nagyon széles ennek a mozgástere. Szerintem az nem baj ha valaki lebontja azokat a burkokat magáról ami függőséget okoz mert, azzal teret ad önmagának. De az nem helyes ha fájdalommal jár a lemondás mert felkell hogy lélegezz és akkor rendben a dolog. A fájdalom a pszihét menekülésre készteti és adrenalindózishoz hasonlatos érzéssel tölt el, ha a pszihét kitudod menekíteni ebből a katarzisból. De ez nem lehet hosszútávú és nem igazi. Ez valóban illúzió és ez szintén függőségbe hajszol.
Pusssz
|
1. A teremtés, alkotás. A VAN. Nem feltétlenül élet. Ha a
2009. okt. 06. kedd 08:47
/Van élet a halál előtt?/
1. A teremtés, alkotás. A VAN. Nem feltétlenül élet. Ha a TEREMTÉS-re gondolsz, akkor tényszerűen igaz.
2.Élek,( fizikai lét) de ezt mi már nem így csináljuk. A keresőkre gondolok.
3. Az élet az maga minőség. A szavatossága érzéseinktől függ. Tudatosságunk gátakat emel, és gátolja az érzelmek minőségi megélését.
Figyelted már az érzéseidet csak úgy? Mintha kívül álló lennél. Tedd meg és meglátod, hogy minden érzés "minőségi". Hagyni kell az életet , hogy legyen. Minden megteremti önmagát. Minden mindig a helyes úton visz tovább csak hagyni kell.
4.A halál a teremtés maga. Csak átformál. A lét megmarad. A halál az amiben minden addigi érzésed belevan sűrítve. Abban szembesülsz mindennel ami te vagy. Az idő nem áll meg. Abban az intervallumban, egyszerre van múlt, jelen, és jövő. Az igazi MOST pillanata.
Csak egyszerűen reagáltam. Bocsi.
Pusssz..
|
Ki látja a fától az erdőt?
2009. okt. 02. péntek 17:03
/Van élet a halál előtt?/
Ennek egy kicsit olyan filingje van számomra, hogy az iskolában megkérdezi a tanár, ki szeret legjobban iskolába járni? Aki oda jár az biztosan nem. De feltehető a kérdés még tovább. KI miért szeret iskolába járni?
A kérdésedre a válaszom: KI LÁTJA A FÁTÓL AZ ERDŐT?
Kijelentő módban majd válaszolok a halál után.
Hi-hi.
|
Elfelejtettük szeretni magunkat...
2009. okt. 02. péntek 16:54
/Miért "lélektelenek" bizonyos népcsoportok?/
Szerintem hétvégén egy kicsit tartalmasabb hozzászólást tanúsítok ehhez a témához.
Elmondom nagy vonalakban amit erről tudok. Onnantól már a tiétek is lesz.
Nagyon érdekes ez az egész átalakulás, hiszen a nyugati civilizáció megjelenése, az emberiség haláltusájának kezdeti megnyilvánulása. Kelet még harcol az "életben" maradásért, mintha az öngyilkos utolsó lehelete lenne és a visszatekintés pillanatában, amikor már szembesül azzal, hogy nincs vissza út, akkor belevájja körmeit az életbe. De sajna akkor sem menekül. Hát ezek vagyunk mi. Ez csak az én véleményem, de tényleg fogok írni ebben a témakörben bővebben.
pusssz!!!
|
Nincs Dajmondjuk.....
2009. okt. 01. csütörtök 16:49
/Miért "lélektelenek" bizonyos népcsoportok?/
A keleti régiókban,az emberek átörökítik a gondolkodás elveit. A filozófia ezt "dajmond" nélküliségként datálja. Annyit tesz, nincsenek démoni gondolatok, tehát lezárva a kísértés.
Apáról fiúra több száz generáción keresztül ugyanazok a tézisek, technikák és elvek.
Nagy alázatosság az ősök iránt és ez magába foglalja a többgenerációs együttélést családon belül.
A családok elve, az ősi elv, az élet tisztelete, vagyis minél idősebb valaki annál nagyobb tisztelet és törődés jár neki.
Ettől eltérni nem lehet.
Egy a törvény és egy az élet.
Ez nálunk is így volt, a sámánizmus idején.
Talán ha lesz kedvem akkor tovább értekezek róla.
Most nem nagyon vagyok erre ráhangolódva pedig nagyon érdekel a téma
pusssz.
|
Aludjunk ébren...
2009. szep. 24. csütörtök 15:23
/Megakadás? Help!/
Szia!
Szerintem egy dolog lenne most fontos számodra.
Hagyd a dolgokat futni. Azt is ami rossz vagy akár lehúz.
Most az elfogadás állapota az első lépés.
Engedd meg a gondolatoknak is az áramlást és meglátod elcsitul a zuhatag, és egyszer csak csermellyé szelídül, amit könnyű szerrel kezelhetsz.
Fontos hogy tudd és észrevedd, a gondolatoknak teremtőereje van. Meg kell szelídíteni őket és minden rendben lesz.
Ennek az idő intervallumnak el kell telnie, és próbálj meg bízni magadban.
Nem is annyira nehéz.
Minden a boldogságodat szolgálja, és ha hiszed ha nem ez akkor is az élet törvénye.
Törődj bele.
Sok sikert és fel a fejjel!!!!
Szeretettel: Fircsi
|
mánia=kényszerűség
2009. szep. 03. csütörtök 17:10
/Hatékony a mai pszichológia és pszichiátria?/
A mániás depresszió azt jelenti, hogy kényszeríted magad a befordulásra, mert azt "tanultad", hogyha nyomorult vagy akkor figyelnek rád, és törődnek veled, mert a környezeted ezt csatolta vissza, erre tanított.
Tudom hogy így túl egyszerűen és talán egó rombolónak tűnik mégis ez a helyzet. A mánia kényszerűséget jelent . Az egyént bizonyos körülmények illetve hatások védekező reakciókra kényszerítik, amiben , vagy aminek hatására "vészjelzései" megsemmisülnek. Olyan állapotba kényszeríti magát, vagy azt cselekszi aminek hatására biztonságot érez. Ez nagyon összetett és természetesen most leginkább a te esetedről beszélek. Az emberek félnek azoktól az emberektől akik boldognak, nyugalommal töltöttnek látszanak mert sebezhetőek általuk. Ha lehet akkor elzárkóznak előlük.
A boldogság a mi társadalmunkban nem ismert fogalom, és leginkább a boldog embereket akarják pszihésen elmarasztalni. Pedig ez a természetes létforma. A társadalom nem ismeri el, mert normáiban a boldog ember felelősség nélküli. Akiben van felelősség az roskadozik alatta mert szegény nyomorult tele van gondokkal, és ez az elfogadott normatíva. Akarunk nyomorultak lenni?
Persze.
Mert akkor majd talán megesik a szíve a főnöknek és segít több munkához jutni, hogy SEGÍTSEN rajtunk.És ez így van a társunkkal vagy a gyerekünkkel és mindenki mással szemben. A nyomorúságnak sok arca van.
Én azon vagyok hogy felszámoljuk végre.
Nem kell mindent a szivünkre venni és bizalommal kell az élet felé fordulni, mert ha sosem vagy "otthon"
akkor a neked való dolgok hiába látogatnak el hozzád és hiába kopogtatnak az ajtódon.
Figyeld a boldog embereket és tanulj tőlük.
Arra is oda kell figyelned hogy ne panaszkodj.
Érezd jól magad!
Megtaníthatod önmagadnak hogy mennyire jó ha az ember nem nyomorult!
Sok boldogságot!!!
|
