Mondta is a párom tavaly télen, hogy a meztelen csajt nem zavarja, hogy nincs függöny? :)

Csütörtökön voltam egy szuper kis tréningen. Egy idő után jellemeznünk kellett egymást, és azt is kaptam, hogy sértődékeny vagyok. (no, meg is sértődtem :) A tréning vezetőjének az volt a tanácsa, hogy nézzem meg magamban, hogy mi okom van a sértődésre, adott egy kis feladatot: Ő egy gyerek, meséljem el neki, hogyan kell megsértődni... ütős volt, mert rájöttem, hogy még mindig figyelemre és sajnálatra vágyom, vagyis vastagon benne vagyok még mindig a játszmázásban. (Viszont megy a vonzás, mert bejutok ilyen tréningekre:)

Én komolyan nem értem, hogy mi a baj ezzel a témával. Egyszerűen csak nézek itt, hogy miért a sok támadás???? Tényleg szeretném tudni, hogy mi a gond. Nekem tényleg sokat segít, ha megértem, hogy miért ebbe a családba születtem, mi volt vele célom. De ha valaki másként gondolja, és szerinte nem mi akarunk születni valahova, akkor se értem, hogy miért nem fogadható el (akár csak elmélet szintjén) ez az egész. Segítsetek már megérteni! Mi ezzel a probléma?
Miért baj az, ha valaki domináns anya, vagy lazán tartó anya??????? Vagy mindenki csak a tökéletes anyát ismeri? Vagy csak azt tudjátok elfogadni? Én tudom, hogy engem igazából nem az anyám miatt zavar a téma, hanem a saját anyaságom miatt, mert sokszor nem érzem elég jó anyának magam, de benneteket miért???????

Teljesen egyetértek veled, igazad van! :)
Annyiban érzem "különlegesnek" a helyzetemet, hogy senki nincs a környezetemben, akivel ilyen témáról tudnék beszélni. Vagyis helyesbítek, Krisztivel is nagyon jó barátságba keveredtem az utóbbi időben, de mondom, ez teljesen hiányzott az életemből, Sanyira és Hermesre is 1-1 alkalommal jutottam el, pofám szakadt már a csóróság miatt, szóval inkább egyedül ugrottam neki mindennek, ami nagyon jó, csak hát az induláshoz mindenkinek kell egy kis energia meg alap... nekem ezt adta a Kati. Maximálisan türelmes és segítőkész volt.
Másrészt meg tényleg van bennem egy hang, ami szokta jelezni, hogy egy-egy gondolat az enyém vagy nem. Leginkább azt szokta mondani, hogy: "látod, látod, ezt már te is tudtad, csináltad is, csak akkor még nem értetted, hogy miért". De mondom, teljesen igazad van, igyekszem megtalálni az egyensúlyt! :)