Ezen a tanfolyamon konkrétan nem voltam ott, mert sikerült helyre raknom a párkapcsolattal kapcsolatos problémáimat már korábban Huszti Sanyi segítségével. Konkrétan most lesz egy éve december 7-én :)
Biztosan sokan vannak, akik még nincsenek megérve erre az információra, mert nagyfokú őszinteséget igényel saját magunkkal szemben. Nekem nem volt egyszerű elismernem, hogy bizony ennek a kapcsolatnak a sikere főleg rajtam múlik, de Sanyi segítségével sikerült meglátnom a lényeget. Köszönöm! Örök hála! :)

Én meg arra asszociáltam, hogy a köztetek lévő kapcsolat (köldökzsinór) miben lehet tükör ebben a helyzetben. Aztán rájöttem, hogy nekem tükör, nem neked :D. Rácuppantam a témára, mert megnyomta bennem a "szenved a gyerek" gombot. Nálam az volt a gond, hogy mivel semmi más célja nem volt az életemnek, minthogy megfeleljek másoknak, a gyerekeim ideális alanyok voltak arra, hogy rettegjek attól, hogy szenvednek miattam, és nem vagyok képes jobbá tenni az életüket (meg kéne felelnem, de nem tudok). Más okból, mint nálad, de én szabályosan rettegtem. Rá kellett jönnöm, hogy ez egy rossz program, és meg kell találnom, hogy én mit szeretnék igazán, és meg kell tanulnom tenni saját magamért... akkor a gyerekek is változni fognak. :) Persze ehhez el kell fogadnom, hogy bizony sokszor kellemetlen helyzetbe keverednek, nem ideális (idealizált :) a helyzetük, de lehet, hogy hosszú távon ez jobb is nekik. Szóval köszönöm az írásod, és hogy ezt így végig gondolhattam.

Ha tünetenként sorra veszem esetemben, akkor külső jegyek alapvetően a saját magam el nem fogadásából adódtak (bőrhibák, kinövések, sötét foltok). Az elhízás abból, hogy be akarom kebelezni a világot, féltem attól, ha elfogy, ha nincs étel, pénz, anyag, stb., nem tudtam adni, kiáradni őszintén, önzetlenül. A ciszták a belső mély sebekre, haragra figyelmeztettek, amiket sok évig dédelgettem magamban, főleg saját magam irányában, de az apámra is haragudtam nagyon. A meddőséget az okozhatta, hogy irányítani akartam az életem, kitalálni, mi mikor történjen, és hogyan. Hát ez bizony nem így működik, különösen, ha az embernek még életfeladata is az irányítás elengedése. A levertség, depresszió pedig mindezek összegyúrt következménye volt. Utáltam magam, nem jött össze semmi, senkinek éreztem magam. Sorra kellett hát venni ezeket a problémákat, és egyenként oldani a velük kapcsolatos blokkot, problémát. Nagyon sok félelem volt bennem. Nem igazán volt olyan dolog, amitől ne féltem volna. Nem láttam semmi jót az életben, nem tudtam jól érezni magam, és mivel ezt vetítettem ki mindenbe, ezt is kaptam vissza. Igazából minden ezt tükrözte: a munka, a párkapcsolat, a barátok, a lakásunk, minden. Szépen lassan haladtam, és haladok. Van öröm az életemben, változott a környezetem, a munkám, a párkapcsolatom, a barátaim, élem az érzéseket, ami éppen jön. Látom a működéseimet, tudom szeretni magam, megélem meditációban a félelmeket, ami nagyon sokat tud változtatni kívül. Megkeresem a rossz minták, programok gyökerét, szülőktől átvett terheket. Transzlégzésen oldom az elfojtott fájdalmakat, rossz emlékeket. Látom magamban a változást, és tudom, hogy jó úton járok. Fontos még megemlíteni a helyes táplálkozást és a mozgást. Ezekkel némileg hadilábon állok, bár újra és újra belelkesülök, igyekszem ebben is változtatni. A levertségből nehéz egyedül kijönni, javaslom, hogy vegyél igénybe segítséget. Nekem Domoszlai Kati sokat segített, amikor még a lakásból se tudtam kijönni.  Vagy gyere el egy-egy Sanyis programra, transzlégzésre. Nagyon felszabadító tud lenni!!!

Igazad van Kati! Erről szól az egész életem, folyton a nagyságra és a szeretetre vágyakozom. Nehéz leadni :) a dolgokat. Eddig azt gondoltam, hogy ezektől leszek több. Pl. a spiri fejlődéstől, vagy ha megtartok magamnak ezt-azt. Ja, és még ott van a türelmetlenség is. Örülök, hogy már látom ezeket a dolgokat.