Ez nagyon jó kérdés, hogy az állatoknak vaj" létezik-e reinkarnáció vagy sem... Nem tudom :( - de jó volna tudni.
Azt viszont bizton állíthatom, hogy emberből nem lesz állat, állatból nem lesz emberi reinkarnáció... Mondjuk így: Tapasztaltam erről tudást :D

Tudom, hogy egyes vallások, hitek tartalmazzák ezt, hogy így, ebben a formában létezik a reinkarnáció... de ez valami félreértés (vagy nagyon régi fordítási, vagy "csatornázási" hiba) lehetett.
Reinkarnáció alaplényege: Különböző (mindegyik) érzelmek megtapasztalása. Emberi alakban minden (érzelmi helyzet, állapot) megtapasztalható (nem egy élet alatt, mert a lényeg egy érzelem domináns megtapasztalása, bár érintőlegesen a legtöbbet megélhetjük az adott életben, de nem olyan szinten, mint amikor AZ a domináns...) érzés.
Miért lenne bármi szükség valami állati megtapasztalás is?
Ami, egy ember adott életében a domináns (csalódás, sok szerelem, gazdagság, szegénység, állandó kihívások, áldozat, "végrehajtó", szélsőséges, orientált, sikerekkel élés, veszteségekkel élés, Ego, stb. stb), azt kell megtapasztalnia, vagy éppen megszakítania (lásd karma... vagyis feladat).

ArkAngyal

Biza! Mellesleg, ha előbb utóbb nem "akarod" észrevenni, úgy is rá leszel "kényszerítve", és ha akkor sem teszed össze a képet (mi, miért történik), hát veszteséggel élés majd rávezet ;-)

ArkAngyal

Ritka az, amikor egy írást 2x-3x el kell olvasnom, mert annyira egy, mégis különböző Tmákat érint... Egy nagy, egyben nézendő, de mindjárt több kis mozaikkocka is kérdésként merült fel.
Szójátékként megfogalmazva lai-kuss-ként tudok ehhez hozzászólni, már amennyire a tapasztalatok sokasága laikus-i szintre emel, vagy degradál engem.
Kezdem "hátulról: Egyszer beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel, és Ő tanulmányaira támaszkodva mondta a magáét, én pedig gyakorlati-elméleti tapasztalati, és intuitív énemre támaszkodva mondtam az igazat :D Na, de komolyabban. Mind a ketten ugyanazt mondtuk magyarázatként. Nem arra akarok kilukadni, hogy melyik jobb, melyik rosszabb, hanem arra, miben mások a nemek. Nők nagyon ügyesek, egyszerre nagyon sok felé tudnak figyelni, pasik csak egyre, de arra nagyon. Nőknél a probléma gyökere az, hogy mindent szeretnek (akarnak) felügyelni, irányítani, mindenben benne lenni, ami érinti Őket, mert szeretnének mindent átlátni. Éppen ezért általában túlnőnek rajtuk a dolgok, de egy a sok közül biztosan. Ha egyről úgy érzik, hogy az túlnőtt rajtuk, már a többire is hatással van. Nők érzelmi alapja azt is "lehetővé teszi", hogy bármennyire is nem akarnak, általában az esetek 98%-ban érzelmeket is belevisznek egy döntésbe, legyen az negatív, vagy pozitív. Ezt annyira reflex, és/vagy ösztönszerűen csinálják, hogy sokszor észre se veszik, így tudattalanul is megteszik. Éppen ezért ritkábban lehet egy döntés objektív. Azok a nők lesznek sikeresek pl. a politikában, üzleti életben cégvezetőként, stb. akik ezzel tisztában vannak, elismerik, felismerik, és jól tudják kontrollálni ezeket a "hibákat". Ellenben, éppen ezért tudnak más területeken sokkal jobban, vagy könnyebben érvényesülni (szinte ösztönszerűen, természetesen), ilyen pl. a gyerekekkel érintőleges munkákban, foglalkozásokban, hivatásokban, művészetben, bizonyos sportokban, de mondhatni, az élet legtöbb területén... ahol nem kell csak logikai döntéseket hozni.
Legtöbb nő rendet szereti maga körül, éppen az előbb leírt "mindent átlátni" szükség miatt, mert így legalább tudják, mi, hol van, és nem billenti ki Őket. Míg egy pasi általában "ráér" keresgetni, mert csak egy valamivel foglalkozik. Asszisztensi munkákban is ezért a nők vannak többségben, és sokkal sikeresebbek. nagyon, nagyon, szinte nélkülönözhetetlenek egy pontos, és jól vezetett iroda kialakításában. Ismerjük azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll... Akár mint élettárs, akár barát, akár asszisztens, de nélkülük (adottságaik nélkül) nehezen lehetne egy pasi sikeres.
Mivel a nők ennyire sokrétűek, így az adottságaik a kimondottan logikai területen "túl sok"-nak bizonyulnak.
Ebből adódik, hogy a pasik pedig azokon a területeken érvényesülnek jobban, vagy könnyebben, ahol inkább logikai döntéseket kell hozni, olykor "szívtelen" vagy nevezzük hidegvérű döntéseket. Pasi nem "hajlandó" egyszerre száz felé figyelni...egyszerre a munkára, családra, ismerősökre, számlabefizetésekre, milyen alkalomra, milyen ruhát vegyen fel, van-e vasalva, mi legyen a vacsi...stb. stb. Nők ezt már előző nap este, vagy legkésőbb otthonról elinduláskor végigveszik, felkészülnek rá...vagy akár napokkal azelőtt... Férfi "én" pedig azt súgja: Egyszerre egyre, de arra teljes figyelmet fordítani...és ha valami másra is kell figyelem, de nem annyira fontos, azt kiadni másnak, vagy félretenni... de Ő mindig beállítja a prioritásokat, az éppen legfontosabb, vagy legsürgetőbbnek tartott "elfoglaltságának" megfelelően...

Írtad a módszert, hogy használsz valamit. Ha jól megfigyeled, pasi éned előveszed, és akkor éppen egy valamire koncentrálsz, leginkább magadra, és a külvilággal szemben megfigyelő álláspontra helyezkedsz. Tulajdonképpen a legtöbb "zavaró tényezőt" kizárod, vagy legalábbis alsóbb fontossági sorba helyezed. Női én ezt nehezen tudja megtenni, mert mindent szeret átlátni, mindent egyben, összetartozónak lát, és érez...
Sokszor hallok vitákat, amiknek a Tmája, hogy neked semmi nem fontos, "mindenen" átnézel, vagy "mindent" eltolsz magadtól (stb.)...mondja a hölgy. Férfi meg azt mondja: Te meg mindenen felhúzod magad, mindenben "benne vagy", vagyis mindenbe "belehelyezed magad". Sokszor az a probléma ilyenkor, amit fenn is éríntettem:
Prioritások felállítása. Sajnos én is találkoztam, vagyis volt olyan párom, akinek (most kicsit csúsztatok, de így tudom talán leginkább megmutatni) az, hogy ...'le-e van-e víve-e a szemét'... legalább akkora fontossággal bírt, mint az, hogy hónap végén ...'ki-e tudjuk-e fizetni-e a számlákat'? Bizonyos - főleg személyes dolgokban, vagy személyét, biztonságérzetét éríntő - dolgokban nehezen tudnak valóban prioritásokat felállítani. Hölgy "én" egyben látja a dolgokat, így ha valami nem stimmel, nagyon tudja frusztrálni, míg a férfiak általában külön-külön kezelik a dolgokat, így ha az az egy valami nem úgy megy, akkor azért frusztrálódnak...de hamarabb ki is jönnek. Akkor nem, ha rendelkeznek női énnel, de nem tudják "kezelni". Módszer, tehát a férfi "én" biztonsági érzése ebben rejlik: Egyszerre egyel... és az miért ne lenne akkor, abban az esetben önmagam? :D -és ehhez a feladathoz felállítani a prioritásokat, többit kizárni. Így leszel önmagadban, és/vagy önmagaddal biztonságban...

ArkAngyal

Tulajdonképpen szerintem azzal semmi baj nincs, ha úgymond az ember valóban öntudatára ébred, és így le tudja vetkőzni azt, amit a világ húzott rá... (Elengedés)
Erről írtam egy történetet, Én és az Életem c. írást... nem rólam szól, de bárkiről, mert szinte mindenki megtalálhatja benne élete azon részeit, ami leginkábba frusztrációt okozhatta, vagy éppen a kiteljesedését... Aki kéri, annak elküldöm e-mailban...

No, de amit írni akartam. Ha valakiben mind a két terület fejlett, és megtanulja azt így elfogadni, azok tulajdonságaival (jellemző adottságaival) élni, akkor olyan emberré válik, aki ha nem is mindenkinek, de bárkinek tud segíteni, és át tudja érezni a problémákat... Természetesen tisztába kell lenni a területek gyengeségeivel is, és ezeket ha előtörnek, kezelni tudni. Vagyis most a végletekről beszélek.

Elfogadás (persze az elengedés szabálya is él) a legnagyobb orvosság. Ha elfogadtunk valamit, már tudunk vele élni, alkotni, teremteni, segítséget adni, kapni...

Ugyanis, Minden Értünk van! ;-)

ArkAngyal