Kedves Edit74

Míg olvastam írásod, nem tudtam eldönteni, ezt most nekem írod, és ha igen, mi volt a célod, vagy csak ami benned volt az kívánkozott ki, és úgymond nekem mondtad el, mert ezt hozta ki belőled írásom. Úgy gondolom, egyről beszélünk, max. más megfogalmazásban, de az eredmény ugyanaz. Szeretethez ilyetén megfogalmazásban nem pontos, hogy nem kell hozzá semmi, és senki, csak én. Akkor, ha csak én vagyok a szereplő, sokak szemében önimádatról lehet szó. Én értem, hogy mit szeretnél közölni, és azzal egyet is értek, de úgy érzem, ki kell egészíteni, hogy ne legyen félreérthető, és nevén nevezzük a dolgokat. Így lesz Te írásoddal, és az én kiegészítésemmel kerek(ebb).

Remélem egyetértesz célommal.

A szeretet minden átfogó. Kezdve a virágok iránti szeretettől át az állatok iránti szereteten, a MINDENT átfogó isteni szeretetig, mindent magában hordoz. A szeretet semmit és senkit nem zár ki, hanem mindent és mindenkit összefog.
Már Pál apostol is így ír első korinthoszi levelében (13. rész 2,8):
„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok… A szeretet soha el nem múlik.”
A valódi szeretet ad, és nem elvesz.
Isteni terv alapján születik és harmóniához vezet. Isteni feladat, amely megéri, hogy érleljék. De a szeretet tartalmazza a lehetőséget is, hogy részt vegyünk az isteni teremtés folyamatában és magunk is teremtők legyünk, például egy gyermek nemzése által.

A szeretetnek mindig legalább két pólusúnak kell lennie, tehát benne van a szerető, illetve akit, vagy amit szeretnek (az Univerzum is egy, így benne van az amit-be. Így lesz értelmezhető a MINDENT átfogó szeretet, mint fogalom)
Ugyanakkor pl. a nyitott virágszirmok a kezdet érzését, a szeretetből kiinduló gyengédség és finomság érzését is sugallják, melyeket a nyitott virág közvetít. Egy virág átnyújtása, gondoljunk csak a vörös rózsára, mindig és minden időben a szeretet jele volt.
De az igaz szeretet határok nélküli. Ezzel kizárja az „én szeretem ezt az embert, de a másikat nem” hozzáállást.
Szeretet az isteni terv egyik legfontosabb "eszköze". Kaptunk feladatot, hogy az EGÉSZ iránti szeretetet, vagyis a MINDENT átfogó szeretet, mint feladatot elfogadjuk. Ezt van, aki már felismeri, van, aki most kezdi felismerni, és vannak akik még nem ismerik fel, és vannak, akik talán sose fogják felismerni... De jellemzően egyre többen igen.
Szeretet, mint szimbólum egyben egy felhívást is jelent, hogy saját, vagy mások irántunk való szeretetét megfigyeljük. Valóban önzetlen? Lehetséges-e, mint feladatot magunkra vállalni, hogy érlelődjünk, készen arra, hogy az isteni tervet véghezvihessük?
Ahhoz, hogy "sikeresek" legyünk a terv végrehajtásában, és másokat is tudjunk segíteni, ezeket mindig figyelemmel kell kísérni, és így tanulni, tanulni, és tanítani... főleg az elengedés, elfogadás értelmét, szükségességét, hogy be tudja fogadni, illeszteni életébe ezt a nemes, és önzetlen feladatot...

Sok, sok Szeretettel:

ArkAngyal